Egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek a közöttünk élő homoszexuális emberek jogaiért szólalnak fel. A héten utolsó vészcsengőként szólalt meg az a francia kezdeményezés, hogy az iskolát irattáraiban lefűzött, soha senki által nem látott és használt papírokon le szeretnék cserélni az apa és anya kifejezéseket. Erre a  kormánypropaganda által eltorzított és felerősített vészcsengőre reagáltak a kereszténység magyar védelmezői kissé túlzóan és szerintem keresztényietlen módon. Közben teljesen figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy Magyarországon már évtizedek óta ez a gyakorlat.

A homoszexuális érzelmű emberek miatt hozott szabályozások, azt a félelmet keltik, a keresztény értékeket szerintem teljesen feleslegesen féltő emberekben, hogy nekik, a többségnek kell alkalmazkodniuk, egy elenyésző kisebbség elvárásaihoz. Az ebben a témában követett beszélgetésekben a "többség" védelmezői igazából nem tudtak felhozni egyetlen példát sem, amiben alkalmazkodniuk kellene, csupán azt fejezték ki, hogy az ilyen apró és tényleg jelentéktelen lépések fognak elvezetni oda, hogy a többség jogai fognak csorbulni a kisebbség javára. Hogy pontosan mire gondoltak azt ők sem tudják, de biztos attól félnek, hogy néhány év múlva mindenkinek rendszeres időközönként kötelező lesz a homoszexuális kapcsolat, és ezt egy homoszexuális emberekből álló bizottságnak kell igazolni és elfogadni. Vagy a fene tudja mitől félnek. Mert én ezt a félelmet nem értem.

Természetesen nem szeretném elvitatni senkitől a félelemhez való jogát. Mindenki attól fél, amitől akar, ha jól esik neki. Én például gyermekkorom óta félek a békáktól. Soha egyetlen béka sem ártott nekem, de én valamiért félek tőlük. És ehhez a félelmemhez ragaszkodom. Bár tisztában vagyok vele, hogy a békák nem ártanak nekem, és emiatt tudom, hogy ez a félelem nevetséges. És ahogy a saját ok nélküli félelmemet nevetségesnek tartom, úgy a másét is.

Na de térjünk a lényegre. Szóval a homoszexuális párok jogaiért küzdők erőfeszítéseitől azért kell félni,

1, mert egy törpe kisebbség rá akar telepedni az életünkre, és olyan dolgokra akar kényszeríteni bennünket, amit mi különböző okokból nem szeretnénk. 

2, mert így szerintük a többségnek kell alkalmazkodni a kisebbséghez.

A keresztény értékeket védelmezők szerint ez a két fő probléma.

Tehát itt Európában, a keresztény kultúra bölcsőjében és fellegvárában szerintük kialakult egy olyan helyzet, amikor egy kisebbség akar hatalmat a többség felett. És ezt felháborítónak tartják. Megjegyzem jogosan. Ám van itt egy bökkenő. Az egész európai kultúra/civilizáció egész történelme és jelene arról szól, hogy egy elenyésző számú kisebbség ráerőszakolja a hatalmát a többségre, és uralkodik azon olyan dolgokat megkövetelve akár erőszakkal a többségtől, amihez annak semmi kedve. A történelmünk és a jelenünk is tele van elnyomással, háborúval, kínzással, gyötréssel. Emberek milliárdjainak keserítették meg az életét azzal, hogy egy törpe, hatalmon lévő kisebbség kizsigerelte őket. 

És a keresztény kultúra védelmezői ebben nem látnak semmi furcsát. Azon kisebbségek ellen nem emelik fel a hangjukat. Sőt! Gyakran még védelmükbe is veszik. Nekik csak ezzel az egyel van bajuk. Ezzel, ami amúgy semmilyen hatással nincs az életükre, és amivel talán soha nem is találkoznak. Ezért is kell eltúlozniuk az amúgy semmi jelentőséggel nem bíró kéréseiket.  Ez ellen harcolni kell. A többi többségen uralkodó kisebbséggel semmi baj. 

És vajon kell-e alkalmazkodni a többségnek a kisebbséghez? Vajon mit mondanak erre a keresztény értékek? Van-e valami keresztény szabályozás arra, hogy a többség hogyan viszonyuljon a kisebbséghez? Mielőtt ebbe belemennék, le kell szögeznem, hogy véleményem szerint a kereszténységnek, és egy keresztény embernek semmi köze ahhoz, hogy a kereszténységen kívül ki mit csinál, hogyan él. Ugyanúgy, ahogy egy horgász szövetség sem veszi figyelembe azt, hogy a kézilabdában milyen szabályozások vannak, úgy a kereszténységnek sincs az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy a nem keresztények hogyan élnek.

De...

Egy kereszténytől igenis furcsa dolog olvasni, hogy szerinte a többségnek egyáltalán nem kell alkalmazkodni a kisebbséghez. Ugyanis az egész Biblia tele van az olyan történetekkel, amelyben kihangsúlyozzák az írók, hogy mennyire fontos odafigyelni a kisebbségekre. Sőt! Rengeteg figyelmeztetés szól arra, hogy a kisebbségek gyakran fontosabbak, mint a többség. Pál apostol egy szemléltetéssel próbálta ezt elmagyarázni a korinthusi első levél 12. fejezetében:

"A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik.Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai."

Pál egyértelműen kihangsúlyozza, hogy egy közösség csakis abban az esetben működhet jól, ha abban odafigyelnek azokra, akik valamiért hátrányban vannak a többiekhez képest. Pál szerint ez az odafigyelés azt is jelentheti, hogy ezek a "tisztességtelen tagok"nagyobb tisztességet kapnak, csakhogy a test egészséges maradjon. Tehát, ha egy keresztény úgy véli, hogy a kisebbségnek nem kell megadni azt a tisztességet, vagy esetleg még többet, mint ami a többségnek jár, az ellentmond Pálnak.

Egy szép példa arra, hogy bizony figyelembe kell venni az elesetteket, vagy a különleges igényű embereket az 1Mózes 33: 12-14 versekben olvasható. Jákob és a család fiatal, gyors tagjai alkalmazkodtak a család gyengébb tagjaihoz, annak érdekében, hogy mindannyian épségben eljussanak a céljukig. De érdemes egy kicsit elgondolkodni Dávid egyik történetén is, amelyben szintén egy törékeny kisebbség érdekében lép fel. Erről itt írtam

Szóval arra hivatkozni a keresztény értékek védelme érdekében, hogy a többségnek nem kell alkalmazkodni a kisebbséghez, az öngól. Pont hogy ez a keresztény értékek megtaposása. De sajnos egyre gyakrabban találkozni azzal a jelenséggel, hogy egy keresztény, csak a saját kereszténységének a sárba tiprásával tudja megvédeni a kereszténységet. Bár a történelem ilyen esetekkel is bőven szolgálhat.