Teljesítmény orientált világban élünk. Mindenki annyit ér, amennyit elért. A felmutatott, megszerzett javak egyenes arányosságban vannak a megszerző értékével. Egy konzervatív értékeket kiemelő világban természetes, hogy azok, akik többet tudnak tenni, jobbak a lehetőségeik azok többet is érdemelnek. Így az ember legfontosabb fokmérője a teljesítmény, az elért eredmény. A sikeres ember többet tud felmutatni, ő emberileg is többnek tűnik, a sikertelen, lusta, semmirekellők pedig ott maradnak a társadalmi ranglétra alján, mert nem tettek meg mindent a sikerért.

Eléggé sajnálom, hogy ilyen világban élünk, Azt meg főleg, hogy ezt úgy próbálják beállítani, mint ami a keresztény értékeken alapszik. Mintha a kereszténység egy sikeres, emberileg pozítivan értékelhető, és egy sikertelen, emberileg leértékelt osztályra bontható lenne. Pedig ez távol áll az igazságtól. Bár a konzervativizmus megpróbálja elhitetni a társadalommal, hogy ennek így kell lennie, a Biblia ezt nem igazán támasztja alá. Ennek a nézetnek a képviselői megpróbálják úgy beállítani, mintha természetes, és jogos lenne az, hogy némelyek sikeresek és ennek köszönhetően gazdagok, mások pedig rossz tulajdonságuknak, jellemhibáiknak köszönhetően sikertelenek és emiatt szegények.

A két osztály az elmúlt években egyre jobban eltávolodott egymástól. Hogy ebben mekkora szerep jut az önzésnek, a szociális érzéketlenségnek, a szeretetlenségnek, a gazdagság és a pénz szeretetének, a kegyetlenségnek,és mekkora a keresztény alapelveknek, azt az olvasó fantáziájára bízom.

Én egy számomra rendkívül fontos bibliai történettel szeretném szemléltetni, hogy mit tartok helyesnek,és miért gondolom azt, hogy a mai keresztény értékeket hangoztató politikai elit valójában mélyen megsérti azokat az alapelveket, amelyre apellál.

Dávid idejére menjünk vissza. Nem sokkal Saul halála előtt járunk. Dávid és emberei Ciklágban élnek száműzetésben. Míg Dávid és serege távol vannak az otthonuktól, az amálekiták betörtek Ciklágba, mindent felégettek, és a várost kirabolták, Dávidnak és a katonáinak vagyonát, feleségeiket, gyerekeiket pedig elrabolták. Dávid hatszáz katonával a rablók nyomába eredt. Ekkor már napok óta nem voltak otthon és a sereg fáradt volt. Amikor nehéz terepre értek, kétszáz ember képtelen volt folytatni az üldözést, mert már fáradtak és gyengék voltak. Ezért ők letáboroztak, és otthagyták őket, hogy vigyázzanak a holmira. A mentőakció sikerrel járt, és minden elrabolt  asszony, gyermek és vagyon megmenekült, és még zsákmányt is szereztek.

A győztes sereg elindult visszafelé, hogy találkozzon a táborban hátra hagyott, málhára vigyázó társaikkal. Mikor a győztes sereg és a hátramaradtak összetalálkoztak, érdekes szituáció alakult ki. " a semmirekellő és rosszindulatú emberek azok közül, akik elmentek Dáviddal, szót emeltek, és azt mondták: „Mivel nem tartottak velünk, ne adjunk nekik semmit a zsákmányból, amelyet szereztünk. Csak a feleségét meg a gyerekeit kapja vissza mindenki. Vegyék őket, aztán menjenek.”

Néhányan úgy gondolták, hogy a hátramaradt társaiknak semmi nem jár a zsákmányból. Nem dolgoztak meg érte. Elégedjenek meg azzal, hogy visszakapják feleségeiket és gyerekeiket. Ők azok, akik teljesítmény orientáltak voltak. Szerintük mindenki csak annyit kapjon, amennyiért megdolgozott. Aki nem tett annyit, mint ők,azok elégedjenek meg a minimummal. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen gondolkodású embereket a Biblia, semmirekellő és rosszindulatú embernek nevezi. Ezzel szemben Dávid így határozott: „Ne tegyetek így, amikor az Úr megsegített minket: védelmezett és a hatalmunkba adta azt a rablóbandát, amely ellenünk támadt. Mit gondoltok ebben a dologban? Hiszen aki harcba száll, annak akkora a része, mint aki a málha mellett marad. Így hát egyforma részt kell kapniuk!”    

Dávidban erős volt az igazságérzet és a szolidaritás. Ezért igazságtalannak tartotta, hogy a körülmények miatt megfáradt, a málhára vigyázó társai ne kapjanak a zsákmányból. Ezért úgy határozott, hogy a harcban résztvevő erősek, és az abból fáradtság, gyengeség miatt kimaradó többiek mindannyian egyforma részt kapjanak a zsákmányból. Sőt Dávid nem elégedett meg ennyivel: "Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: „Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból.” (Az öregeknek) Betulba, a Negebre, Rámába és Jattirba; Aroerbe, Szifmotba és Estemoába; Kármelbe, a jerachmeeliták városaiba és a keniták városaiba; Hormába, Bor-Asanba és Eterbe; Hebronba és minden helységbe, ahol Dávid megfordult az embereivel. "       

Tehát Dávid mindenkinek küldött a zsákmányból. Nemcsak azoknak, akik közvetve, közvetlenül részt vettek a csatában, hanem még olyanoknak is, akik nem is tudtak az egészről semmit, de Dávid úgy gondolta, hogy kapjanak belőle, mert szükségük van rá.

Milyen szép példája ez a szolidaritásnak. Az ember értéke nem a teljesítményben van. Mindig vannak gyengébbek, rászorulók, mindig vannak olyanok, akik látszólag nem tesznek annyit mint mások. És mindig vannak olyan semmirekellő és rosszindulatú emberek, akik úgy gondolják, hogy a többiek a teljesítményük alapján nem érdemelnek annyit mint ők. A társadalom tele van olyanokkal, akik megfáradtak, idősek, gyengék, kevesebbet nyújtók. Ha őszinték akarunk lenni, nem ők azok, akik kihasználják az erős, tenni tudó réteget. Valójában azok a semmirekellő és rosszindulatú emberek azok, akik a lehető legtöbb hasznot meg akarják szerezni maguknak. Nem érdekli őket, hogy kin gázolnak át, kinek milyen problémája, nehézsége van. Ők hasznot akarnak. Minél több zsákmányt, és véleményük szerint aki nem tud jól teljesíteni, az nem is érdemel annyit.

Azok, akik minden áron a keresztény alapelvekre apellálva akarják irányítani a társadalmat, vagy annak egy szeletét, jó ha figyelembe veszik a fenti történetet (1Sámuel 30.fejezet). De tovább mennék. Pál kifejezetten foglalkozott az erősek felelősségével a gyengékkel szemben:

"Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett" (Róma 15:1-3)