A Jóisten megint alkotott.

Nem elég, hogy az ő kegyelméből egy hitvalló keresztény kormány áll Magyarország élén, most kiderült, hogy Mészáros Lőrincet is ő tette Magyarország és ezzel a világ egyik leggazdagabb emberévé.

Én nem tudom, hogy ezeknek az embereknek milyen istenképük lehet, de valószínűleg hihetetlenül torz. Szóval a mai magyarországi elit elméjében egy olyan istenkép van, amit önmagukból hoztak létre. A legrosszabb ebben, hogy ettől a kereszténynek nevezett istenképtől, amelyet arra használnak fel, hogy a hatalom elvárásait könnyebben elfogadtassák a magát szintén kereszténynek nevező néppel, a keresztény egyházak egyáltalán nem határolódnak el. Sőt azzal, hogy az egyház kokettál az állammal, még valamiféle elismeréséről is biztosítja. Kivétel ez alól természetesen például Iványi Gábor és az egyháza.

Szóval milyen  a magyar elit által ránk erőszakolt istenkép?

Szerintük Isten megveti a szerencsétlen sorsú embereket. A magyar elit istene úgy gondolja, hogy aki nem ért el egy bizonyos szintet, az annyit is ér. Ezért ahelyett, hogy valamilyen módon enyhítenénk a problémájukon, inkább még jobban megnehezítjük az életüket. Mivel ezek az emberek semmit sem érnek isten szemében, ki kell őket vetni a társadalomból, és ha lehet, el kell tüntetni őket.

A jóisten kiválaszt néhány embert, akiket különösen szeret, és mindenhatóságát felhasználva megáldja őket. Nekik jut a gazdagság, a luxus, az egyszerű ember számára elérhetetlen élet. A többiek pedig végig tengetik az életüket, olyan életszínvonalon, amit az isten által létrehozott kapitalista gazdaság engedélyez számukra. És legyenek hálásak a jóistennek, hogy ezt egyáltalán megengedte számukra.

Szóval a jóisten által kedvelt gazdag elit bibliájában van egy nagyszerű történet, amit szeretnék ideidézni:

Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a gazdag ember meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a Lázár nevű koldus is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén a gazdag embert. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el a gazdag embert, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, a gazdag embernek meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” (Lukács 16: 19-31)

Ez a történet segít felismerni, hogy a jóisten mennyire szigorúan veszi a dologtalan semmirekellő néptömeg büntetését. Azok, akik egész nap koldulnak, szenvednek, betegek és vágynak arra, hogy az életük jobb legyen, azok megérdemlik, hogy ez a gyötrelem örökké tartson. És isten szigorúságán az sem enyhít, ha a gazdag ember felesége támogatni szeretné a hiányt szenvedőket és visszaadna valamit mindabból, amit a Jóisten segítségével kaptak.

Szóval ez az a kereszténység, amit a magyarországi elit képvisel, és ez az az istenkép, amelyet reklámoz. És a keresztény egyházak semmilyen módon nem törekszenek arra, hogy ezt kritikával illessék. Bár némelyik egyházi vezető néha megszólal, mint például a pápa, vagy Beer Miklós püspök, de ezek csupán személyes vélemények és nem az egész keresztény egyházé.

  Hogy mi ezzel a gond? Nagyon egyszerű. A kereszténység elveszíti minden hitelét, és az emberek, akik belülről érzik, hogy ez a rendszer igazságtalan, elfordulnak azoktól a keresztény egyházaktól, amelyek e rendszer haszonélvezői és támogatói.  Miközben az Orbán Viktor féle kereszténység védelmezők, azért harcolnak, hogy a kereszténységet ért támadásokat kivédjék, valójában a kereszténységet kívülről semmi nem támadja, hanem belülről rohad. És ez a belső rohadás csakis annak köszönhető, hogy azok az emberek, akiknek az lenne a dolga, hogy a Jézus által nagyra tartott erkölcsi értékeket reklámozzák, valójában pont azokkal ellentétesen cselekszenek.

A kereszténység haldoklik? Igen. Valóban veszíti el az erejét. De nem az iszlám terjedése, vagy sorosgyuri az oka ennek. Hanem az, hogy a kereszténység alapelvei nem játszanak szerepet a magukat hangosan kereszténynek kikiáltó politikai, gazdasági vezetőink életében, és azok az egyházak, amelyek magukat tekintik Krisztus képviselőinek, azt a krisztusi erkölcsöt megtagadó elitet támogatják, amely aláássa a kereszténység tekintélyét.