Mondta Jakab. És azóta emberek milliói hálásak Istennek azokért a jókért, amiket kapnak az életük során. Hálásak a gyermekeikért, a családért, az ennivalóért, a barátokért, a jókor kapott éppen szükséges holmikért, pénzért. Hálásak, mert megmenekültek egy szorult helyzetből, elkerültek egy balesetet, meggyógyultak egy betegségből, jól fizető munkát kaptak, nyert a focicsapatuk, sikerült a vizsga stb. Sorolhatnám a végtelenségig az életben adódó örömteli történéseket, amelyek a keresztények szerint, Jakab szavainak függvényében, Istennek köszönhetőek.

Ám ha jobban odanézünk, akkor láthatjuk az élet másik oldalát is. Láthatjuk, hogy keresztények elveszítik családtagjaikat, beteg, fogyatékos gyermekeket nevelnek, összevesznek a barátaikkal és gyakran szükséget szenvednek. Sokan szorult helyzetük miatt depresszióval küzdenek, baleseteket szenvednek, és szőrnyű betegségekben halnak meg. A keresztény Európa történelmét végigkíséri a nyomor és a nélkülözés. Az 1840-es évek közepén egy újság így tudósított a Budapesten uralkodó állapotokról:  “Végigmenve az utcákon, főleg a külvárosokban iszonyú emberi alakokra találunk, kik sápadtan, éhezve, fázva, alig némi rongyokkal takarózva fel s le lézengenek."  Az egész országot sújtó éhínség volt az egyik oka a 48-as szabadságharcnak. Olvastam beszámolókat, hogy voltak olyan helyek, ahol a szülők éhen halt gyermekeiket ették meg.  Ugyanebben az időben a keresztény Írországot sújtotta éhínség, melynek következtében öt év alatt másfél millióan haltak meg, és további egymillióan elmenekültek az országból. 

A Szovjetúnióban, Sztálin uralma alatt keresztény papok tízezreit végezték ki néhány év alatt. És még nem említettem a keresztény Európában sújtó háborúk borzalmait, melyekben ártatlan millióknak kellett elviselhetetlen szenvedést átélniük. A kérdés ami bennem felmerült: hogy az a jó Isten, aki gondoskodik egyik szolgája ruházatáról, de hagyja a másikat embertelenül szenvedni, nevezhető-e jónak? Úgy érzem, hogy amikor Istennek tulajdonítunk valami szerencsés eseményt az életünkben, és ennek hálánk jeléül hangot is adunk másoknak, akkor elfeledkezünk azokról a milliókról, akik sokkal nehezebb helyzetben nem kaptak semmit.

"Senki sem jó, csak egy, az Isten.” mondta Jézus. Tehát a kiindulópontunknak ennek kell lennie: Isten jó. Még belegondolni is szőrnyű, hogy mi lenne velünk, ha Isten nem lenne jó. És szerintem (!!!!) egy olyan isten, aki hangulatától függően valakinek ad 5000 forintot, mert most épp annyira van szüksége, viszont hagyja, hogy egy kislány megerőszakoljanak, az nem jó isten. Az a szülő, aki az egyik gyerekének szép ajándékot vesz, de a másikat hagyja szenvedni, az egy csapnivaló szülő.

Azok, akik  fennen hirdetik, hogy Isten csodálatos ajándékokkal halmozza el őket- bár Istennek szeretnének jó reklámot csapni - valójában azt hirdetik, hogy Isten egy hangulatember, egy kénye-kedve szerint segítő kényúr, a pillanatnyi kedve szerint dönt, hogy segít-e valakinek, vagy nem. Illetve nem mérlegeli a döntésének következményeit. Ez az isten rossz. Nem erről az istenről mondta Jézus azt, hogy jó. Ennél az Istennél a legtöbbünk sokkal jobb lenne. 

Ezért ahhoz, hogy Istent meg tudjuk tartani jónak, ki kell zárnunk, hogy bárkinek is segít. Mert az az isten, aki egy számunkra ismeretlen okból senkinek nem segít, könnyebben megmarad a szememben jónak, mint az az isten, amelyiknek ugyan a lehetősége és hatalma megvan hozzá, de mégiscsak szívesebben segít az egyik szolgáján, mint a másikon.

Valljuk be: a fenti ellentmondások Isten jóságáról, már nagyon sok embernek okoztak törést az életükben. Sokan váltak hitetlenné, ateistává, istenre haragvókká.  Mindezt azért, mert egyesek mindenáron azt akarják elhitetni másokkal, hogy az életükben történt szerencsés fordulatoknak Isten az oka.