Nem vagyok egy meglepődős típus. Elég közönyösen tudok tekinteni mások számára fontos dolgokra. De biztos felkapnám a fejem, és meglepődnék, ha egy társaságban hirtelen hozzám fordulna valaki és ezt kérdezné: Te Sefa! A 4PP tipusú orosz vágathajtógépen hogyan kell a kaparólánc visszafordító dobot kicserélni? Természetesen nem a válaszadás okozna gondot. Elég sok ilyen cserét hajtottam végre. A kérdésfeltevés lepne meg. Ahhoz, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerüljön valakiben, olyan háttér információra, tudásra van szükség, ami nem mindennapi.

Először is tudnia kell, hogy van ilyen gép. Tudnia kell, hogy ezen a gépen van kaparó. Tudnia kell, hogy a kaparóláncot egy dob fordítja vissza, és tudnia kell, hogy ez a dob bizonyos körülmények között tönkremegy. Szóval biztos vagyok abban, hogy a poszt olvasói között igen csekély valószínűséggel van olyan, akiben ez a kérdés valaha is felmerült. A kérdések sosem csak úgy, minden előzmény nélkül pattannak ki valakinek az agyából. A kérdések felmerülésének mindig van valami oka, és ez az ok rendkívül bonyolult. Még ha valaki tisztában is van minden ténnyel a 4PP működésével kapcsolatban, még akkor sem biztos, hogy felmerül benne a fent feltett kérdés. Kell hozzá az, hogy az agya pörögjön e téma körül, és valóban érdekelje a téma. 

Minden valaha feltett kérdéshez szükség van valamilyen speciális ismeretre, kíváncsiságra, jellemre, kultúrára, nevelésre, tapasztalatra, és bizony speciális körülményekre is. Legyen szó egy receptről, egy gép összerakásáról, egy gyermeknevelési tanácsról, vagy épp egy betegségről. Teljesen mindegy, hogy mi a kérdés, akkor is igényli ezeket a speciális körülményeket, amelyben egyáltalán felmerülhetnek. Tehát minden a saját speciális helyzetében felmerült kérdésre, csakis úgy adható válasz, ha tisztában vagyunk a kérdés felmerülésének körülményeivel. Ezért van az, hogy bizonyos esetekben nem tudunk mihez kezdeni a kérdésekkel. Van, hogy nem is értjük.

Tehát vannak ezek a fránya kérdések, amelyek sok esetben nem is azonos módon merülnek fel a különböző emberekben. Ahogy említettem akár a jellem, vagy a nevelés is befolyásoló tényező lehet, ami miatt már az azonos témára irányuló kérdés is, különböző emberekben, ezerféle árnyalatban merül fel. Miközben pedig ezek az emberek megpróbálnak választ kapni a kérdésre, a kapott válasz szintén sokféle lehet, mivel sokféle tényezőtől függ.

Az olyan területeken, mint a teológia, vagy filozófia nem lehet egzakt válaszokat találni. Szerintem még a kérdés sem lehet mindig az. Ez nem matematika, ahol egy pontosan meghatározott rendszerben, pontosan meghatározott, mindig azonos feltételek mellett lehet mindig, mindenhol ugyanazt az eredményt elérni ugyanazokkal a számokkal. Itt nem azonosak a feltételek. Egy bizonyos kérdés, egy bizonyos emberben sosem ugyanúgy jön létre, mint másoknál. És ugyanarra a kérdésre a fent említett okokból kifolyólag sosem fogjuk ugyanazt a választ kapni.

A teológia ugyan megpróbálja rendszerezni az Istenről szerzett információt és kísérletet tesz arra, hogy egy matematikához hasonló tudománnyá tegye, de valljuk be elég sikertelen próbálkozás ez. És miért? Mert az ember Istennel és az élettel kapcsolatos tudása, érdeklődése, válaszai pontosan annyi lehetőséget biztosítanak, ahány ember van. Na és akkor itt jön a probléma. Vannak akik nem tudják elfogadni, ha valakiben olyan kérdések merülnek fel, ami benne sosem. És ha erre a már el se fogadott kérdésre jön valami érthetetlen már már az eretnekség határait súroló válasz, akkor aztán vége mindennek. Már a kérdésfeltevés is kizárja a hagyományos rendszerből az illetőt, hát még a válasz. 

Ilyenkor történik az, hogy a számunkra érthetetlen módon kérdéseket feltevő embert, a számunkra elfogadhatatlan válaszaival áttesszük egy olyan kategóriába, ami után nem érdeklődünk. A kategóriának meg azt a nevet adjuk, hogy Tévtanító.

Pedig csupán annyi történt, hogy ő más alapismerettel, más jellemmel, más érdeklődési kőrrel, más vehemenciával, más körülmények között, más tapasztalatokkal, más kérdéseket tesz fel.