Néhány hónapja beszélgetést folytattam egy leszbikusságát nyíltan felvállaló barátommal. Mivel több ezer kilométerre lakik innen, ezért ímélben kérdezgettem a homoszexualitásról. Kíváncsi voltam, hogy aki ebben él, az hogyan látja ezt a számomra teljesen ismeretlen világot, hogyan tudott megküzdeni a vallásos hátterével. Íme a beszélgetés "vágatlan" formában:

- Írnál nekem a saját homoszexualitásodról? Persze csak ha nem baj. Szeretném jobban megismerni, megérteni ezt. Hogyan kezdődött? Mikor vetted észre? Hogyan küzdöttél ellene, ha küzdöttél? Milyen hatással vannak rád a férfiak, és milyennel a nők?

- Azt írtam neked múltkor, hogy számomra a szexuális orientáció nem áll meghatározó helyen az életemben és nem is tulajdonítok olyan nagy jelentőséget ennek. Nem ettől lesz valaki normális vagy empatikus, de rossz ember sem. Én a kategóriákkal sem értek egyet, mert a homoszexuális valaki olyat ír le, aki ugyanazt a nemet keresi a szexualitásban és a szerelemben, mint önmaga, de az ember neme szerintem nem egydimenziós dolog (férfi vagy nő), így nagyon nehéz homoszexuálisnak lenni. Ráadásul a homoszexuális kategóriákkal is van kavarodás, mert sokan kiveszik belőle a leszbikust, hogy jól működő gyűjtőfogalomként lehessen használni.

Mindezeket félreteszem a levelem további részében, mert magamról írok. Azért írtam le a fentieket, mert a soraidból tényleg a megértési szándékot érzem és a fogalomhasználat sokszor akadályt képez ebben. Például, ha az ember nemét sokdimenziósnak tekintem (születése szerint férfi vagy nő, érzelmi alkalat szerinti férfi vagy nő skálán hol helyezkedik el valamint a jelenlegi biológiai teste), akkor minden felfordul. Remélem jól írom le Michelle Firestone nevét. Ő most nálunk egy szupersztár, de nem önmaga miatt, hanem ő egy típus, amit sokan kedvelnek és csodálnak. Biológiai szempontból férfinak született. Átesett valamilyen hormonkezelésen, így a teste nagyon nőies, de alul férfi. Ez egy kinézetre sokaknak vadítóan szexi nőies test, amihez egy nagyon nőies viselkedés társul és nem megjátssza, tényleg olyan. A metodista gyülekezetben volt egy érdekes vita arról, hogy mikor minősül homoszexuálisnak, amikor nővel vagy amikor férfival van együtt? A vita azért is volt érdekes, mert csak pornókban szerepelt és sokan jól ismerték a munkásságát :)

Akkor innen kezdve rólam.
A fentiek tükrében a biológiai nemem nő, a testem is nő biológiai szempontból és az is marad, semmilyen kezelésnek nem akarom alávetni magam. Az érzelmi alkatomra már nem tudok mit mondani, mert egyre inkább érzem, hogy kulturális alapkészlettől függ. Például néhány férfi ismerősöm esetében sokszor érzem, hogy sokkal férfiasabb vagyok náluk. Mármint több bennem a határozottság, kitartás, ők meg valami kis gyenge lánykák hozzám képest :) 
Pár napja láttam egy nagyobb interjút Angela Merkellel, őhozzá képest viszont nőies lelkületem van. Ez talán egy skála vagy egy kétdimenziós koordináta-rendszer és valahol az abszolút férfias és az abszolút nőies lélek közötti félúton vagyok, de inkább a férfias tulajdonságok erősebbek bennem.

Amire és akire pedig vágyom, az ennél is bonyolultabb. Azért is, mert hamar megszerelmesedem olyanba, aki figyel rám és foglalkozik velem. Ha elsőre taszítónak is tűnt, sok beszélgetéssel, sok közösen töltött idővel őrjítően tudok hozzá vonzódni, mintha megszépülne az illető. Ehhez empatikus és értelmes lélek kell, aki korban sincs annyira nagyon távol tőlem. A férfiak teste nem nagyon vonz, ellenben a nőket nagyon szépnek, vonzónak találom. Egy férfi teste nem hat rám, egy természetes női test, normális viselkedéssel szinte azonnal izgatóan tud rám hatni. Nem mutatom ki, de belül érzem :)
Ami fontosabb, az a belső. Szeretem, ha valaki kedves, empatikus, nagyon előzékeny, figyel a másikra, nagyon értelmes, szeret tanulni és nyitott az élményekre. Élmények alatt olyat értek, hogy lejön a tengerpartra, eljön egy éjszakai túrára, de ugyanilyen lelkesedéssel fogad egy tényleg jó filmet (Dexter, Homeland, The Americans, stb.)

Az eddigiekből következik, hogy ez csak nő lehet. Ha valami miatt mégis egy férfi oldalán kötnék ki, mindig élne bennem a vágy, hogy egy női testet érintsek. Erről nem tudnék lemondani. Nem arra van szükségem vagy vágyam, hogy engem kényeztessen egy nő, hanem nekem van arra igényem, hogy ezt megtegyem. Érzem, hogy az izgat fel, az hoz lázba, ahogy a másik átéli nekem köszönhetően a legnagyobb gyönyört.

Mindez gyerekkorom óta így van, mármint mindig a lányok érdekeltek. Valahogy mindig szerettem volna más lányokat megérinteni és "ott" is megpuszilni, simogatni. Nem is nagyon küzdöttem ellene, így nagyon komplex fantáziáim alakultak ki, amit 12 éves koromban teljesíthettem is.
Ezen a szüleim ijedtek meg, különösen amiatt, hogy az angyalföldi Királyság-terem padlásán történt meg, egy nálam idősebb valakivel, aki egy vén (Jehova Tanúi presbitere.Sefa) felesége volt :)
Nekem a mai napig nagyon kellemes emlék, semmi bajom vele. Hosszú ideig környékeztem a testvérnőt, valahogy megéreztem benne valamit és viszont.
A szüleim nagyon megijedtek és elvittek mindenféle kezelésre, hogy gyógyítsanak meg. Az OPNI-ba jártam, ahol a hivatalos diagnózisomra nem emlékszem, de valami természetellenesen felfokozott szexuális vágy vagy ilyesmi. Pszichológus és pszichiáter is foglalkozott velem és a diagnózisom ellenére nem találtak bennem semmi kórosat.

A gyülekezet megkeresztelt tagjaként gondot okozott ez az egész, mert sok hónapos belső küzdelem után nem tudtam legyőzni a késztetéseim és egy testvérnő mellett találtam magam, akibe nagyon beleszerettem. Nagyon sokat aludtam nála és a szüleim is rájöttek, hogy komoly kapcsolatunk van. Akkoriban kezdtem el szellemi segítséget keresni, ami főként egy vént jelentett, de nem édesapám. Egy másik vénhez mentem, akiben volt bizalmam. Első körben a homoszexualitást elítélő versekkel jött, de megértette, hogy nem tekintem magam klasszikus nőnek, hanem mindazt felfogta, amiről írtam. Vagyis bizonyos szempontból egy ellenkező neműt keresek. Ugye én egy női testben élő férfias lelkialkatú nőként keresek egy női testben élő nőies lelkű másik embert. Sokat beszélgettünk és nem tudtunk dűlőre jutni.
Azt megértette, hogy egyik bibliai rész sem ezzel a helyzettel foglalkozik és amint elkezdünk "logikus" (annak látszó) következtetésekkel dolgozni, akkor nagyon sok szervezeti értelmezés megdől. Azt elismerte, hogy vén létére sem tud mihez kezdeni, legfeljebb ki tud közösíteni, hátha az érzelmileg megvisel és sokkterápiaként visszatérít a normális érzelmek közé. Ennyi telt tőle :)

Végül más ügy miatt közösítettek ki, de ez volt az ürügy. Az itteni gyülekezet megkapott egy fordítást a magyarországi bírói ügyemről és abban az volt leírva, hogy leszbikus csábító vagyok - ami egyébként nem volt igaz semmilyen értelemben sem.

A férfiaknál nem érzek semmit. Pár ember nagyon közel áll hozzám, képes lennék velük a szexre, de nem vágyom rá. Voltam már férfival, többel is (nem egyszerre, ne értsd félre), pont a tesztelés miatt. Egy kicsit sem hatott úgy, hogy mennyire jó volt. Nem rossz, de nem tud érzelmileg annyit adni, mint egy nő. Egy nőnél érzem, hogy izgat az izgalma és az öröme. Egy férfi nem mozgat meg bennem semmit. Egy nő viszont állandóan hat rám.

Akármilyen nő azért nem hat rám, hanem bizonyos típus, de a férfiaknál egyféle sincs, amelyik az érzelmeimet megpiszkálná vagy szexuális vágyakat keltene bennem. Maximum az, amikor valaki nagyon kedves, nagyon figyelmes és maximálisan értelmes. Egy ilyen esetben is nagyon gyenge a rám gyakorolt hatás, míg egy nőtársam esetén magával sodor az illetőből sugárzó vonzalom.

Ha tényszerűen kell megfogalmaznom, akkor azt írom, hogy nem vagyok érzékeny a férfiakra, míg a számomra ideális nőkre extra érzékeny vagyok. Ez valahol a biszexuális és a leszbikus közötti állapot, nagyon közel a leszbikushoz.

Nem tudom, hogy valójában mit érez egy férfi a nők iránt, de azt gondolom, hogy úgy gondol a nőkre, mint én. Ezért írom azt, hogy belül férfi vagyok, férfiként érzek, csak nem tudom mennyire ugyanazt élem meg a nők iránti érzelmeket tekintve, mint egy férfi. Szerintem teljesen ugyanazt.

Ráadásul egy normális férfival szemben, aki értelmes és emberséges, bennem teljesen baráti jellegű érzések születnek, semmi romantika (pár kivétel akad, de ez nagyon ritka). Tehát egy normális férfinél azt érzem, hogy sok szempontból olyan lelkileg az alkata, mint nekem. A saját nembeliekkel ilyesmi nem alakul ki, de egy férfinál (ha normális), akkor igen. Gondolom ez lehet az a fajta bajtársias összetartozás, ami elvileg férfiak között alakul ki, amiből életre szóló barátságok fejlődnek ki. Ezek miatt állítom, hogy érzelmileg férfiként működöm.

Amikor a szüleim elvittek az OPNI-ba, akkor végeztek nálam kromoszóma-vizsgálatot. Tudod ez alapján még kiderülhet, hogy egy külső nemi jelleggel rendelkező nő férfinak számít, például az egyik Polgár-lány is ilyen.
Én nem vagyok férfi, a kromoszóma-vizsgálat szerint biológiai jellemzőket tekintve is nő vagyok.
A szüleim fizettek egy hormonvizsgálatot is. Többször vettek vért, nem egészen tudom már mi mindent vizsgáltak, de megvannak valahol a leletek. Az alapján az is egyértelmű volt, hogy a hormonrendszerem is női. Vannak olyanok, akiknek a hormonaik nem a nemüknek megfelelően működnek és egy kezeléssel ezen lehet fordítani. Tudom, hogy több testvércsalád kifizette ennek az árát, hogy "kigyógyítsák" a saját gyereküket, ne hozzon szégyent a családra. Ez nagymértékben eredményes (nem véletlenül). Nálam értelmetlen lett volna, mert hormonálisan is nő vagyok.

Ilyenkor még két megoldás létezik, ezeket is alkalmazzák sok bigott családban. Mindkettő pszichológiai út, tehát nem orvosi.
Az egyik arra épít, hogy a lélektani struktúrákat dolgozza át. Megpróbálja felkelteni az érdeklődést a férfiak iránt és csökkenteni a nők vonzerejét. Ez sokaknál működhet, de nálam az érdeklődésem nem a másik ember biológiai nemének szól, hanem a belső embernek. Erre írtam, hogy bizonyos nők taszítanak. Hiába tűnik a külsejük nagyon esztétikusnak és kívánatosnak, az érzelmi alkatuk taszít. Ebben az szerepet kap (és ezt nem írtam le), hogy egy nőnél fontos a tisztaság. Ha egy nő elhanyagolja, abból akár fertőző állapot is kialakulhat. Ezért is taszítanak bizonyos nők. Amíg a biológiailag férfinak született ember ebbe a világba nem nagyon lát bele (mert férfi a teste), mi igen, és ezért van az, hogy egy nagyon szép saját nembelink nekünk nem lesz automatikusan kívánatos. Tehát ez a terápia nem működött nálam, mert nekem nem a külső a meghatározó.
Illetve megértettem, hogyan gondolkodik egy teljesen heteroszexuális nő, de nem tűnt vonzónak, mint életút.

A terápiát egy huszonéves nő vezette, olyan 12-15 év volt köztünk. Szerintem én hatottam rá és nem ő rám :)
Ő egy lelkialkat alapján is nő volt, nekem nagyon hamar megtetszett. Ráadásul gondoskodott rólam, hiába, ez volt a munkája, akkoriban ezt nem fogtam fel.
Úgy mentek a terápiás ülések, hogy mindig feldobott egy témát és elmondtam neki mit érzek azzal kapcsolatban. Utána erről beszélgettünk és próbálta az általam felvázolt állapotot módosítani. Ezt kötelességszerűen megtette, de sokszor láttam rajta, hogy az általam adott leírások nem egy esetben célba találtak nála. Igaz, provokáltam is :)

Ez a terápia papírforma szerint azért ért véget, mert hatástalannak mondta, mintha mindent megpróbált volna, de hiába. Ezt mondta a szüleimnek is. Négyszemközt viszont elmondta, hogy nem számítottam együttműködőnek, mert állandóan provokáltam őt. Igaz, hogy csak finoman tettem, de miattam nem alakult ki a kívánatos szereposztás ezeken az üléseken. Szerinte én nem is akartam megváltozni, úgy meg értelmetlennek ítélte az egészet. Szóval ennyi hatással tudtam lenni rá. Bennem akkor megszületett két fontos kétely, ami az egész kérdéshez való szemléletemre a mai napig hat.
1. Ha egy emberi lélekhez értő pszichológus szerint van megváltoztathatatlan állapot, akkor a gyülekezet ezt miért nem fogadja el?
2. Ha a pszichológusnőre nem tudtam hatni és magamhoz vonzani (nem tudtam egy alkalomra sem leszbikussá tenni), akkor talán rám sem tud hatni egy tőlem idegen szexuális orientáció és engem sem kellene megváltoztatni?
Ez azért ott volt éveken át a gondolkodásomban, főleg a gyülekezeti ügyekben.

A másik terápiás út az önmegtartóztatásé. Abban nem az átstrukturálás a cél, hanem a szexuális tevékenység elutasításának a kialakítása. Lehet ezt orvosi eszközökkel, régen csináltak is ilyen céllal agyműtéteket. Aki átesett rajta, garantáltan nem élt többé szexuális életet, de elég drasztikus volt, mert önálló életvitelre sem lettek képesek többé, élő halottat csináltak az emberekből. Ez ennél kíméletesebb, mert csak azt próbálják beépíteni az érzelmeidbe, hogy a szexuális életedbe vonni másik személyt, tilos. Annyiból eredményes, hogy nem megtagad tőled valamit, nem leépít benned valamit, hanem a kiteljesedésnek ad egy új irányt.
Pedofil embereknél is alkalmazzák, csak erről a nyilvánosság előtt nem beszélnek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy elfogadják a pedofil érzéseket, de a cselekedeteket nem.
Valami ilyesmi átcsatornázással próbálkoztak nálam is, hogy az érzelmeim ne terjedjenek ki a megvalósítás felé. Legalábbis ne egy másik személlyel csináljam.
Ez viszont csak azoknál lehet sikeres, akik maguk is ezt akarják, és ezt a belső gátat próbálják megerősíteni. Ha van mit erősíteni, akkor eredményes, de bennem nem volt semmi ilyen gát.

Érdekes a kérdésed, hogy egy férfi-férfi kapcsolat és egy nő-nő kapcsolat között mekkora a hasonlóság? Én is keresem rá a válaszokat és még nem találtam meg. Azt nagyon biztosan látom, hogy a férfi-férfi és a nő-nő kapcsolatban is sok múlik azon, hogy a felek érzelmileg milyenek, mármint férfiasak vagy nőiesek. Inkább ebben látok éles különbségeket.

Illetve van egy érdekes fogalom, ez a "férfiakkal szexelő férfi". MSM-nek nevezik, mert nem ugyanaz a kategória, aki férfiként szerelmes tud lenni egy másik férfiba. Ellenben egy férfiban éppen úgy megtalálják a szexuális partnert (de nem többet, csak szexpartnert), mint egy nőben.
Nem túl részletesen, de itt van róla angolul szócikk:
https://en.wikipedia.org/wiki/Men_who_have_sex_with_men

Magyar szóhasználatban az MSM-szex sajnos csak járványügyi kategória és a veszélyeztető helyzet megjelölésére használják, de itt szociológiai is szexológiai kategóriaként is létezik.
Szociológiai és szexológiai kategóriaként használják még ők:
http://www.emis-project.eu/
Ez egy EU-s dolog, vannak magyar kiadványaik is:
http://www.emis-project.eu/community-2

Akárhogy is használják az MSM-kategóriát, minden esetben rámutat arra, hogy kívülről nézve hiába tűnik úgy, hogy lényegében egy férfi férfival szexel, azért elég sok különbség van a megjelenési formák között, ahogy a nő-nő kapcsolatokban is.
Valahogy így gondolom én is. Egy nő-nő kapcsolatban élve valószínűleg sok tekintetben különbözök más nő-nő kapcsolatban élőktől és közelebb vagyok a véleményemmel, meglátásaimmal egy férfi-nő kapcsolatban élőhöz.

Például említetted a Pride-felvonulásokat. Az, ami Budapesten megy, tőlem eléggé idegen. Budapesten eléggé éles tiltakozó jellege van, amire ráraktak egy jó adag provokációt. Szerintem egy elfogadásért harcoló csoportnak el kell űznie magától a provokáló embereket, mert nem szimpátiát kelt, nem kérdéseket szül meg az emberekben, hanem ellenszenvet ébreszt. Persze olvasom a magyar belső oldalakat és értem mit akarnak (Magyarországtól nyugatabbra a szélsőjobb és a homoszexualitás nem idegen egymástól; miközben a magyar meleg mozgalom a Jobbikot és társait távolra akarja  elűzni magától, mert köztük is sok a meleg férfi, de nem akarnak velük közösséget vállalni) . Mindenesetre én az itteni Pride-heteket kedvelem, mert itt az egyszerű polgár győzelmét látják benne az állami hatalom felett és az egész Pride ennek az ünnepe is. Alapvetően szokás itt örülni a másik sikerének - ezzel szemben Magyarországon teljesen érdektelen, hogy a másiknak van-e sikere, az meg, hogy örüljek más sikerének... az érthetetlen és értelmetlen a többség számára.
Mindezekkel nem számolva, csak a véleményem figyelve, nagyon más véleményen vagyok, mint egy klasszikus nő-nő kapcsolatban élő.

Tehát szerintem van egy biológiai nem, egy érzelmi nem, egy viselkedésbeli jellemző, valamint van mellette monogám-poligám jelleg, ami nagyon határozott választóvonal a nő-nő kapcsolatokon belül és szerintem a férfiaknál is. Én például a monogám-poligám skálán nagyon a monogám felőli oldalon vagyok. Nem teljesen, de szinte teljesen. Én ebben keresnék választóvonalat az általam olvasottak és a megélt élményeim alapján.