Pál apostol egyik legismertebb gondolatáról szeretnék írni most. Érdekes párhuzamra leltem John Stott könyvében Pál gondolatai és egy megkérdőjelezett eredetű könyv gondolatai között. Úgy gondolom, hogy megérdemel egy posztot a téma, aztán mindenki azt kezd az infóval amit akar. A római levél 1: 19,20-as verseiről van szó. Így szól: "Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük,"

Pál azt mondja, hogy a teremtésmű világosan tanuskodik Isten létezéséről és hatalmáról. Ez a tanúskodás oly nyilvánvaló, hogy a mű azon tanulmányozói számára, akik ebben nem ismerik fel Istent, nincs mentség. A 21-es verstől a 25-ig, Pál arról beszél, hogy az ilyen emberek felcserélték az Isten imádatát a teremtett dolgok imádatával. Érdekes az a párhuzam ami Pál ezen gondolatai, és a Bölcsesség könyvének 13. és 14. fejezetében lévő gondolatok között van. Néhány gondolatot kiemelnék ebből a két fejezetből.

"Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt...Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük...Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket. Még sincs mentségük ezeknek sem."

A Bölcsesség könyvének többi részét nem idézem, de ha valaki megnézi, akkor láthatja, hogy a gondolatmenet ugyanúgy folytatódik, mint Pálnál. A Teremtő tiszteletének felcseréléséről a teremtett dolgokkal. Ez után pedig mindkét irat arról beszél,hogy a Teremtő fel nem ismerése olyan tettekhez vezet, melyek bűnnek számítanak. Pál a 26-os verstől, a bölcsesség könyve pedig a 14. fejezet 22-es versétől ecseteli ezt.

Olyan, mintha a római levélben Pál, röviden összefoglalné Bölcsesség könyvének e két fejezetét. És ami különös, hogy mind  a szóhasználatban, mind az érvelés felépítésében, sorrendjében is van párhuzam. Ennek igazából semmi akadálya nem lehetett, hiszen a Pál idejében használt Septuaginta tartalmazza a Bölcsesség könyvét, és mint szent irat, lehetett alapja a keresztények érvelésének, mint más könyvek, pl az Énokh könyve. (Erről olvasd el EZT) 

Ha elfogadjuk, hogy Pál a Bölcsesség könyvét használta fel az érvelésében, akkor ez azt jelenti, hogy érdemes körülnézni ezen könyvek gondolataiban, mert nem látom semmi okát, hogy egy ma apokrifnek tekintett könyv egyik felét elfogadjuk, a másikat meg nem. Én ma már szinte csak a katolikusok által használt apokrifeket is tartalmazó Bibliát használok, és amikor egy katolikus író felhsználja az érvelésében őket, akkor fenntartás nélkül elfogadom.