Úgy tűnik nekem, hogy a kereszténység, mint vallás egyre nagyobb teret kap. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a keresztény kultúra, a keresztény értékrend. A nyugati társadalom, és a politika azzal próbál válaszolni a minket körülvevő más értékrendet, kultúrát képviselő civilizációk támadására, hogy megpróbálja előkeresni valahonnan a sajátját. Nem könnyű meló az évszázados portól megszabadítani a gyökereinket, de úgy tűnik megéri a befektetést. Még az sem baj, ha valójában nem is a mi gyökerünk, vagy nem csak az a mi gyökerünk, lényeg, hogy más legyen, mint a világ többi része által felmutatott értékrend.

Kell valami új kapaszkodó, aminek a segítségével meghatározhatjuk magunkat, és kifejezhetjük a felsőbbrendűségünket, másságunkat a minket körülvevő kultúrák felé. A politika legmagasabb fokain hallunk erőfeszítésekről, melyek megpróbálják a keresztény értékeket, gondolkodást előtérbe állítani. Jobboldali politikusok "reklámozzák" az istenhitet, és úgy beszélnek, mint akiknek az a legfontosabb, hogy az országot ezen értékek szerint irányítsák. Éppen ezért a szekularizáció, amit emberek százezreinek élete árán vívott ki a nyugati társadalom, ma mintha kezdene szitokszó lenni. Az államvezetésben, keresztény teológusok, bibliai törvényekre való hivatkozással visznek át törvényeket. Az egyházak(elsősorban a történelminek tekintett nagy egyházak), egyre több jogot, lehetőséget kapnak a társadalomban. A politikai közbeszédben egyre nagyobb hangsúly kap az emberiség teremtett volta, és többek között a szabadság korlátozása az, amit ezzel el szeretnének érni.

Ha belegondolok, hogy ennek mi lehet a vége, beleborzongok. Nem az a baj, hogy a kereszténység nagyobb teret kap. Nem az a gondom, hogy könnyebbé válik az emberek közeledése Istenhez az állami reklámnak köszönhetően. Inkább attól félek, hogy a vallás, ha hatalmat kap, akkor újból azt a szőrnyű helyzetet teremti meg, mint ami jellemezte Európát a X. és a XVII. század között. Ekkor a vallásnak akkora szerepe volt a társadalom életében, hogy fővesztés terhe mellett lehetett csak ellentmondani neki. A vallásos törvények, babonák, hülyeségek oly mértékben befolyásolták a tömeget, hogy rengeteg ember életét tették tönkre vele. A megkínzottakról, kivégzettekről ne is beszéljünk.

Vajon a mai politikai elit képes lesz megfékezni a fanatizált vallásos tömeget? Létre tud hozni egy olyan társadalmat, melyben a krisztusi megértésben felolvad a vallásos fanatizmus? Szeretném hinni, hogy igen. De valahol mélyen érzem, hogy ez lehetetlen. Kicsit félek, hogy a vallásosság, csupán eszköz a politika kezében a társadalom fanatizálására, irányíthatóvá tételére, hogy fel tudjuk venni a versenyt az egyre erősödő, tőlünk eltérő kultúrák ellen, amelyek sikerrel fanatizálják a saját tömegeiket. Vagy ami rosszabb, a köztünk élő liberális gondolkodású emberek ellen. Nem hiszek a politikusok vallásosságában. 

Machiavelli a következő tanácsot adta a politikusoknak: "A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó...(úgyis) mindig talál rá alkalmat, hogy a csalárdságát jó színben tüntesse fel...Nagy szenteskedőnek és színlelőnek kell lennie... Kegyesnek, hűségesnek, emberségesnek, őszintének, vallásosnak kell látszani és annak lenni, de lélekben mindig elkészülni az ellenkezőjére...Amikor mások látják vagy hallják, legyen csupa könyörületesség, csupa hit, csupa őszinteség, csupa vallásosság. És semmi sincs, ami ennél az utolsó tulajdonságnál fontosabb lenne. Az emberek pedig inkább hisznek a szemüknek, mint a tapasztalásuknak."

És miért legyen ilyen egy politikus? A válasz egyszerű: "Olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét" 

Tehát a vallásosság, a szenteskedés mindig is a politikus eszköze volt a nép becsapására. Vajon mi történt Orbán Viktorral? Megtért? Keresztény lett? Aktív hitéletet él? (Orbán Viktor tanúbizonysága) Bevallom őszintén, hogy nem hiszem. Ez látszik a belinkelt videóból is. Egy zavart, szavait kereső embert látunk, aki csak megpróbálja alkalmazni Machiavelli tanácsát, és eljátssza a hívőt, a vallásost, és közben bármikor kész arra, hogy ezt később megtagadja. 

A történelem bizonyította, hogy a vallás, ha teret kap, először a másként gondolkodók ellen fordul, és megtagadva, elfeledve saját alapelveit, azonnal kiírtja maga közül őket. Vajon a kereszténység képes ellenállni ennek a tendenciának? Tanult a történelemből? A tapasztalataim az mutatják, hogy nem. A keresztények ma is könnyen fanatizálhatók. Elég egy apró szikra, és a másként gondolkodók iránti gyűlölet azonnal lángra kap, és könyörtelenül felemészti azokat. És a legrosszabb az egészben, hogy ezt a gyűlöletet úgy tekinti a keresztény, mint egy szeretetteljes segítséget, amit az áldozata érdekében nyújt.

Szóval attól félek, hogy a kereszténység elmúlt években tapasztalható erősödése csupán egy stratégia része, aminek a célja, hogy a politika felhasználja a saját érdekében, a könnyen fanatizálható keresztényeket.