Materialista vagyok. És persze hívő. Számomra ez az állapot egyáltalán nem ellentmondásos. Tökéletesen megfelel számomra ez a helyzet. Mindenhol a két szemlélet összeegyeztethetetlenségéről lehet olvasni. Hát nekem nem okoz gondot összeegyeztetni, és valamiféle dualizmust vallani. Az életemet teljesen úgy élem, mint egy materialista. Nem sokat filózok a következményeken. Elsősorban az érdekel, hogy amit csinálok az jó legyen nekem, és élvezzem. Carpe diem. Eszek, iszok, mert holnap úgyis meghalok.(1kor 15:32)

Eközben pedig folyton a fizikán túli, ismeretlenen jár az eszem, és mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az ember több, mint amit kap, és az élet több, mint amit "élvezünk" belőle. Az élet nem lehet csupán test. Nem lehet csupán mechanikus. Túl sok spontán, megmagyarázhatatlan, és felfoghatatlan élményünk van ahhoz, hogy csupán az anyag és az erő egymástól függésében higgyünk. A szélsőségesen gondolkodó mechanikus materializmus szerintem rengeteg olyan tényező mellett megy el, ami részét alkotja az életünknek, és amelyek magyarázatra szorulnak. Mármint több magyarázatra, mint egy legyintés.

A materializmus azt állítja, hogy az anyagból következik az erő és vica versa. Ha az ember az erőről szeretne olvasni, akkor csakis a mélyen hívő Newtonról elnevezett fizikai fogalommal találkozik a gugliban. Ennek az erőnek van iránya, érzékelhető. De a legfontosabb, hogy mérhető is. Eközben mégis mindenki tisztában van azzal, hogy az erő mást is jelent, mint amiről fizika órán tanultunk. Nap mint nap találkozunk olyan erővel, ami nem az anyagból szabadul fel. Olyan erővel, ami az anyagon keresztül csak áradhat, de az nem a forrása. Egy levélben kapott hír erőt adhat és meg is semmisíthet. Egy kép, vagy akár egy képzet olyan erőt adhat, ami emberfeletti kitartást adhat nehéz helyzetekben. Egy beteg ember szervezetére fizikai hatással lehet a betegséghez való pozitív hozzáállás, vagy épp felgyorsíthatja  a betegség lefolyását a reményvesztettség.

Ez a fajta erő is tapasztalható, érzékelhető. talán még irányt is tudunk neki valahogy meghatározni. De nem mérhető. Nem lehet newtonban meghatározni. Márpedig ha az ember képes egy ideát átkonvertálni fizikailag tapasztalható erővé, akkor az emberben megvan a képesség a fizika határain átlépni. Persze ezek nem csodák. Egyszerűen arról van szó, hogy az ember képes arra, hogy egy érzést, élményt manifesztáljon. Ez pedig azt jelenti, hogy van valami a testen túl. Azt jelenti, hogy a materializmus önmagában csupán egy csökevény, ami semmire sem jó. Az élet több annál, mint amit látunk belőle.