"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

A történelem megismerhetetlen

2015/03/31. - írta: sefatias

     A történelem érdekes. A történelem, előadói stílustól, módtól függően szinte mindenkit leköt. Mindenkinek van valami, ami közel áll hozzá. Valami hobbi, munka vagy valami szenvedély, aminek a megismeréséhez hozzátartozik a dolog történelmének megismerése. Lehet, hogy valakit untat a világtörténelem, de ha a szenvedélye a motorozás, vagy a horgászat, akkor boldogan merül bele a szenvedélye történelmének megismerésébe, vagy akár relikviák gyűjtésébe. Én szeretem a történelmet. Szeretek múzeumokba járni, érdekel hogyan éltek régen az emberek.

     Az én szenvedélyem a teológia. Mivel nem vagyok vallásos, ezért nem kötnek a vallások dogmái, így viszonylag szabadon gondolkodhatom vallásos és hitkérdésekről. Az elmúlt egy évben igen sok időt töltöttem azzal, hogy megismerjem magának a Bibliának a történelmét. Nem a könyvben olvasható zsidó történelemre voltam kíváncsi, hanem magának a könyvnek a történelmére. Több könyvet elolvastam, illetve rengeteget kutattam az interneten. Ha nem is elbűvölt a Biblia létrejöttének történelme, de azt mondhatom, hogy komoly változásokat okozott a gondolkodásomban. Segített felismernem a szentnek hitt szövegek helyét a saját életemben. Megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy olyan vallásos emberek, akik hiba nélkül fel tudják sorolni a Biblia könyveit, illetve fejből tudják, mit hol kell benne keresni, nincsenek tisztában azzal, hogy a Biblia hogyan került az emberiség kezébe. Sok fundamentalista keresztény valahogy úgy képzeli, hogy a Biblia első példánya személyesen Istentől származik, aki angyali kísérettel, harsonaszó mellett felhőkön eresztette le az égből, csodálatos bőrkötésben, arannyal díszítve, Isten ujja által megírva, mint Mózes kőtábláin a tízparancsolat.  A Biblia történelme, vagy története ennél sokkal hétköznapibb. Az Ó- és Újszövetség kanonizálásának története sokkal ember közelibbé teszi ezt a könyvet, és megfosztja attól a misztikumtól, ami körülveszi.

Viszont az emberek igénylik a meséket, igénylik a valótlan történeteket, és ami a legérdekesebb, igénylik ezeknek valóssággá történő átminősítését. Mintha ez szebbé, értelmesebbé tenné az életüket. És ha valaki megpróbálja bemutatni a valóságot, akkor azt úgy tekintik, mint kitalált történetet, és nem hajlandók azt elfogadni. Az emberek, a nem szeretett valóság elől bizonyíthatatlan, kitalált történetekbe menekülnek. Kialakítják a saját komfortzónájukat, és onnan nem hajlandóak kilépni. Ha valaki mégis szembesíti őket a valósággal, akkor kinevetik, és a valós történetet mesévé minősítik, csakhogy ne kelljen vele szembenézni. A keresztény ember nagyon ritkán mer szembenézni a vallása és hite ellen szóló érvekkel. Inkább homokba dugja a fejét, hiszi azt ami neki kényelmes. Ha pedig valaki előássa például a Biblia kanonizálásának történetét, azt eretneknek, hitetlennek bélyegzik, mert jobb a másikat rossznak bélyegezni, mint saját magunk hitét felülvizsgálni.

 Ennek az emberi tulajdonságnak köszönhetik a sikereiket a sorozatok, melyek a nézőt kiragadják a gyűlölt valóságból, és olyan világba repítik, amire mindig vágyott. Együtt élnek a főszereplőkkel, átélik a szerelmüket, fájdalmaikat. Georg Lichtenberg már a XVlll. században megfogalmazta ezt: „Divat volt nemrégiben, és talán még ma is az, hogy egy regény címéhez hozzáfűzték >>igaz történet<<. Ez csupán apró, oktalan csalás, de hogy némely újabb történelemkönyvről elhagyják a  >>regény<< feliratot, az már nincs minden vétség nélkül.” Az emberi igények felcserélik a fogalmak jelentéstartalmát. A hamisat igaznak akarják látni, és ezért, boldogan tömik a fejüket olyan „igazságokkal” melyek valójában kitalált regények. Ésaiásnál ezt olvassuk: "Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek. Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat." (Ésaiás 5:20,21)    Természetesen ez az ésaiási idézet teljesen használhatatlan, ugyanis a jó és a rossz nagyon relatív. És ezért a két egymásnak ellentmondó tábor kölcsönösen egymás fejéhez vághatja a benne megfogalmazott vádat.

Ilyen előzményekkel eljutottunk oda, hogy ma az ember nem lehet biztos abban, hogy amit tényként hall, vagy tanul az valóban úgy történt meg, ahogy mesélték, vagy tanították neki. Egy történetet a szemtanú sem tud anélkül továbbadni, hogy abban ne lennének benne a saját érzései, benyomásai, vagy érdekei Mindenkit befolyásolnak az érzései, a kultúrája, nézetei. Ugyanazt az eseményt két különböző jellem, ellentétes végkövetkeztetésekkel tudja elmesélni ugyanannak az embernek, aki aztán a saját jelleme alapján dönt arról, hogy melyik változatot fogadja el. A történelemhamisítás ma már az egyik legfontosabb fegyver a politika kezében. Ezzel tudják befolyásolni a közvéleményt. Orwell óta tudjuk, hogy nem is eredménytelenül. De egy történelmi esemény utólagos másként magyarázásának én is szenvedő alanya vagyok, hiszen az 1956-os magyarországi eseményeket nekem még ellenforradalomként tanították, majd hirtelen szembesülnöm kellett egy történelemváltozással, melyben pont az ellenkezőjét írták le, mint amit az iskolában tanultam. Az 1956-os és az azt megelőző 6-7 év eseményeinek főszereplői és azok szerepe a kialakult helyzetben, mind a mai napig kérdéses előttem, az egymásnak ellentmondó, illetve a főszereplőket teljesen más szempontból bemutató beszámolók miatt.

     Tehát a tapasztalatom az, hogy egy történelmet nem lehet pontosan úgy elmesélni, megismerni, ahogy az megtörtént. Az ember a történelem továbbadása során nem tud semlegessé válni. Az állásfoglalása pedig valamilyen módon beleépül a történelembe. Bizonyos esetekben az emberek igénylik, is, hogy a történelem valótlan megközelítésével tartsák távol a valóságtól, vagy épp ő maga menekül a valótlan történelem mögé, hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal. A hatalmak - mind a világi, mind az egyházi - pedig előszeretettel írják át utólag a történelmet, a maguk szájíze szerint formálva azt. Jó példa erre az idei március 15-i események. A teljesen ellentétes nézeteket valló politikai pártok a saját megemlékezésükön képesek voltak visszavezetni a nézeteiket a 167 évvel ezelőtti eseményekhez. De közben senki nem beszélt arról, hogy az esemény főszereplőinek 1848-ban milyen nézetei voltak. Pedig igény van a történelmi valóságra. De hogy ezt ki lehet-e elégíteni úgy, hogy közben a történelem elbeszélője, vagy egy regényíró, aki a történelemhez nyúl vissza megőrzi pártatlanságát, azt nem tudom.

    Azzal, hogy a keresztények valótlan, könnyen cáfolható alapokra helyezik a hitüket, súlyos hibát követnek el. Szűklátókörüségük, a valótlan mesékhez való keményfejű ragaszkodásuk, a vélt igazságukba vetett rendíthetetlen hitük több kárt okoz a kereszténységnek, mint azt gondolnák. Nevetségessé teszik azt a hitvallást, ami amúgy a legtöbb embernek szimpatikus lenne. Soha nem a Bibliából megismerhető hit volt visszataszító a felvilágosult ember számára, hanem azok az emberek, akik bigott, fanatikus módon szeretetlenül képviselték azt.

Az egyetlen megoldásnak azt a lehetetlent látom, hogy mindenki ismerkedjen meg a másként gondolkodó ember érveivel, érzelmeivel. És a Bibliát ne csak szövegében ismerje meg, hanem történelmében is. A súlypontok megfelelő beállítása csakis ebben az esetben lehetséges. A kettő együtt segít felismerni, hogy a jelenben mi a helyes. A dogmatika rögtön sokadrangúvá válik, ha rájövünk, hogy az, amire alapozva van, nem is olyan amilyennek hittük. A történelem hamisítás és a dogmatika ugyanazt a célt szolgálja. Igyekszik elterelni a figyelmet a fontosabb dolgokról. Gyűlöletet szít szeretet helyett, veszekedést, civakodást, béke helyett. De a történelem pontos megismerése nem helyettesítheti Jézus szavainak gyakorlati alkalmazását a jelenben. Arról nem is beszélve, hogy a történelmet pontosan megismerni lehetetlen. Marad a jelen

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr177324242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

karecsi 2015.04.01. 22:24:52

Nem tudom olvastad e a szorakoztato bibliat de aki elolvasta annak ketsege nem lehet, hogy ki irta a bibliat.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.02. 07:09:27

@sefatias: „De a történelem pontos megismerése nem helyettesítheti Jézus szavainak gyakorlati alkalmazását a jelenben."

Ha a történelmet nem lehet megismerni, hogyan tervezed megismerni Jézus szavait?

Nem lenne célszerűbb úgy fogalmazni, hogy nagyjából ismerjük Jézus szavait, amelyek mai földi értelemmel bírnak, tehát eredményesen megvalósíthatók, tehát valósítsuk meg őket, hogy boldog földi és azután örök életünk legyen, az ígéret szerint?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.02. 19:29:29

@Vértes László: Van köze Jézus szavainak a történelemhez? Hozzá lehet kötni egy adott történelmi korhoz, vagy pedig történelmi koroktól függetlenül alkalmazhatóak Jézus tanácsai?

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.03. 07:22:20

@sefatias: „Van köze Jézus szavainak a történelemhez?"

Azt gondolná az ember, hogy van. Szerinted nincs?

Jézus egy konkrét történelmi időpontban élt a földön és tanított. Ha azt állítanánk, hogy a történelem problémás mértékben megismerhetetlen, akkor azt is állítanánk, hogy Jézus tanítása szintén ilyen mértékben megismerhetetlen, ha pedig így van, akkor amit nem ismerünk, nem is tudjuk alkalmazni.

Ezzel szemben én azt javasolom, hogy a valóság mint olyan bizonyos mértékben megismerhetetlen, de a gyakorlatban egész jól elboldogulunk vele. A történelem szintén megismerési problémák sorát veti fel, ám ezeket több forrást és saját józan észt használva nagyjából meg tudjuk oldani. Vagyis kb. tudjuk, mit tanított Jézus, és ezt a kb. ismert tanítást - amely mai földi értelemben összefüggő, ésszerű, hatékony és hasznos az emberiség számára - meg is tudjuk valósítani. Így legyen.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.03. 07:53:55

@Vértes László: Miért tartod úgy, hogy a történelem ismerete nélkül nem ismerhetjük meg Jézus tanításait?

Például milyen történelmi esemény ismerete kell ahhoz, hogy megértsük Jézus parancsát: "szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.04. 06:35:18

@sefatias: Azon történelmi esemény ismerete, amelynek keretében Jézus állítólag ezt mondta.

Mi van, ha Sefatias úgy tudja, hogy Jézus inkább ezt mondhatta: „Szeresd 1/4barátodat, mint a szomszédasszonyt."? Hiszen Sefa szerint a történelem megismerhetetlen, azaz így is lehetett, meg úgy is...

Ahhoz, hogy Jézustól elfogadjuk a „Szeresd embertársadat, mint önmagadat." tanítást, a történelemről célszerű azt állítanunk, hogy nagyjából megismerhető, így a történelemben élt Jézus tanítása is nagyjából megismerhető, és a földi életünkben nagyjából megvalósítható. Igyekezzünk is megvalósítani.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.04. 08:02:54

@Vértes László: Akkor mondd el, hogy milyen történelmi keretek között mondta Jézus ezeket a szavakat, és határozd meg, hogy ez mennyiben befojásolja az alkalmazását napjainkban.

Egyébként az általad felvetett problémára inkább a nyelvészet jelent megoldást, viszont ilyen probléma nem létezik, úgyhogy kár belőle kiindulni

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.04. 10:41:46

@sefatias: Jézus a múltban tanított. A múlt történelem. Ha a múlt Sefatias szerint megismerhetetlen, akkor Sefatias szerint Jézus tanítása is megismerhetetlen. Ez esetben Sefatias érvénytelenül hivatkozik a „szeresd felebarátodat, mint magadat" parancsra, mert saját állítása szerint nem tudja, hogy ez vajon Jézus tanítása-e.

Ezzel szemben ha a múlt nagyjából megismerhető, ahogy én állítom, akkor nagy valószínűséggel Jézus tanítása a „szeresd embertársadat, mint önmagadat". A „nagyjából" jelző azt jelenti, hogy csak nagyjából tudjuk meghatározni a konkrét történelmi helyzetet: Márk 12, 13-30. Jézus a jeruzsálemi templom oszlopcsarnokában tanít, egymás után faggatják a farizeusok, a Heródes-pártiak, a szadduceusok, és végül egy írástudó, azaz Tóra-jogász. Neki válaszolja második főparancsként, hogy „szeresd embertársadat, mint önmagadat".

A parancs nem lehet teljesen új, ha Jézus meglévő főparancsként hivatkozik rá, és a Tóra-jogász el is fogadja a választ. Mégis némileg meglepően, sőt botrányosan hangozhat az ott tartózkodók számára. Vajon miért, ha a Tóra-jogász is egyetért, hogy tényleg ez a második fő parancs?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.04. 11:12:27

@Vértes László: Tehát azt mondod, hogy Jézusnak ez a mondata, egy fehér lapra felírva, minden történelmi háttér nélkül: értelmezhetetlen

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.05. 10:18:08

@sefatias: Inkább azt, hogy aki szerint a történelem megismerhetetlen, az nem teheti fel következetes módon a te kérdéseidet. Fehér lapra az írhatja Jézus tanítását, aki valamilyen szinten elfogadja a hozzá tartozó sok fehér lapnyi hátteret.

Jézus tanításának megvalósítását csak az igényelheti, aki szerint a történelem elég jól megismerhető ahhoz, hogy a tanítást Jézusénak nevezhessük, és felismerjük benne a világbajnok messiási értéket.

Mivel én így vélem, Jézus tanítását is fontosnak tartom az emberiség boldogsága szempontjából.

Discipline 2015.04.08. 10:32:34

Látok itt némi ellentmondást:
A történelem megismerhetetlen, de szükséges megismerkedni a Biblia történetével? De hogy igazolod, hogy a Biblia történetéről szóló adatok valósak?
írod valahol, hogy "ha az embereket szembesítik a valósággal". Milyen "valósággal"? Ha a történelem megismerhetetlen, akkor honnan tudod, hogy mi a valóság?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.08. 11:08:11

@Discipline: :) Hát ennél sokkal több és nagyobb ellentmondásaim is vannak.

A történelem jó és hasznos tudomány. Ez az egyetlen tantárgy amit a kezdetektől szeretek, és jó vagyok benne. Hasznosnak tartom a történelmet, érdekesnek. Ám a meglátásom szerint ma nem történelmet tanulunk, hanem történelem magyarázatot. És a történelmet mindenki úgy csavarja, ahogy akarja. A politika és a vallás mindig megtalálja azt a módot, ahogyan egy történelmi eseményt a saját javára tud fordítani, függetlenül attól, hogy van-e köze hozzá vagy sem. Tehát a történelem hasznos, de arra alkalmatlannak tartom, hogy ráépítsük az életünket. Tanuljunk történelmet, de ne ahhoz viszonyítsuk magunkat.

Jézus tanításai történelemtől függetlenül megállják a helyüket. Jézus tanításaira nem hat a történelem és a korszellem. Jézus tanításai önmagukban, egy fehér lapra felírva megállják a helyüket. És azok alkalmazásához nincs szükség történelemre. A posztban nem azt mondom, hogy ne tanuljunk történelmet, hanem azt, hogy ne attól tegyük függővé a másokhoz való viszonyunkat. "Én jobb vagyok mint egy szlovák, mert az én országom ezer éves, az övéké meg még épphogy a felnőttkorba lépett" " én jobb keresztény vagyok, mert a vallásom visszavezethető az apostolokig, míg a másik egy új vallás tagja"
Senki sem lesz jobb attól, hogy a történelemben keresi a gyökereit.

Discipline 2015.04.09. 09:11:15

@sefatias:
Egyértelmű, hogy a politika felhasználja a történelmet saját céljaira, és időnként meg is hamisítja. A politika már csak ilyen, ezen még senki nem tudott változtatni. Ez ellen csak egyféleképpen lehet védekezni: ha megpróbáljuk magunk erejéből minél jobban megismerni a történelmet. Ám erre a legtöbb embernek se kedve, se ideje, se energiája, vagy esetleg képessége sincs. Tehát valamilyen formában csak együtt kell élnünk ezzel a helyzettel.

Azt nem merném kijelenteni, hogy senki sem lesz jobb attól, hogy a történelemben keresi a gyökereit. Abban meg egészen biztos vagyok, hogy gyengébb, kiszolgáltatottabb lesz az, aki elveszti a gyökereit. Érdekes például megfigyelni, hogy milyen kétségbeesetten próbálnak például a szlovákok, románok nemzeti mítoszt teremteni maguknak, mert tudják, hogy még a hazugságon alapuló nemzeti mítosz is jobb mint a semmi.

Amit Jézus tanításáról írsz, azzal alapvetően egyetértek, a lényegnek mindenfajta háttérismeret nélkül is át kell jönnie.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.09. 09:23:05

@Discipline: A románok és a szlovákok pont azért keresik kétségbeesetten a gyökereiket, mert ők is a tüörténelemből szeretnék igazolni, hogy az országuknak van létjogosúltsága Európában. Ez persze egyre erősebb nacionalizmushoz vezet, melyre mindig hatással van a másik nemzet - jelen esetben a magyar - nacionalizmusa. Így válik a történelemhez való egészségtelen kötődés sovinizmussá, ami végül háborúba sodorja a nemzetet. Mert nem az a fontos, hogy egy EMBER áll veled szemben, hanem az, hogy annak az embernek hova vezethető vissza a történelme. Attól válik valakivé, ha igazolni tudja a múltját. Ám szerintem egy ember attól válik valakivé, ha jelenben tudja igazolni az emberségét

Discipline 2015.04.09. 11:20:26

@sefatias:
Ebben van igazság. Ez a fajta túlpörgetett nacionalizmus nem megoldás, valószínűleg többet árt, mint használ. De ezt nem is nevezném történelemhez való kötődésnek, hanem inkább nemzeti mítoszhoz való kötődésnek, ami ugye soha nem esik egybe a valós történelemmel (jobb esetben azért közel áll hozzá). Elvakult nacionalistákkal például hiába vitatkozol történelmi érvekkel, fel sem akarják fogni ezeket, mert nem a történelemre alapoznak, hanem a nemzeti mítoszra.
Ugyanakkor az sem megoldás, ha elszakítjuk magunkat a történelmi gyökereinktől. Úgy nem működik a dolog, hogy csak az "embert" nézzük, mert minden ember be van ágyazva egy kulturális közegbe, ami sok mindent meghatároz. Ha ezt tennénk, és csak az "embert" néznénk, akkor lehet, hogy hirtelen nagy lenne a barátság, de idővel ugyanúgy konfliktusok alakulnának ki, mert nem értenénk, hogy a másik bizonyos dolgokat miért mond, csinál (a kulturális meghatározottság miatt).
Inkább arrafelé kellene keresni a megoldást, hogy ne mások ellenében erősítgessük a nemzeti öntudatunkat, hanem a saját értékeinkre koncentráljunk, és másokkal meg inkább a közös pontokat keressük. Szerintem mondjuk a szlovákok csak nyernének vele, ha nem utasítanák el a magyarokkal közös történelmüket, és nekünk is lenne felülvizsgálni valónk, például a Habsburg-monarchiához való hozzáállásunk terén.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.09. 11:28:01

@Discipline: Szerintem igazságod vagyon. Azért kezdtem az írást a történelem iránti szeretetemmel, hogy ne az jöjjön le, hogy a történelemnek semmi értelme. Én inkább a történelemhez való jelenlegi hozzáállást kritizálom. Ami most márc.15.-én volt az maga a hányinger. Megnéztem minden nagyszájú politikus beszédét, és fogtam a fejem, hogy egymásnak ellentmondó nézeteket valló politikusok vezették vissza magukat 1848-hoz. Közben azzal senki sem foglalkozott, hogy a nap két főszereplője, Petőfi, illetve Táncsics milyen nézeteket vallott. Azt kevesen tudják, hogy az év végére mindkét embert háttérbe állította Kossuth, mert nem felelt meg neki a radikalizmusuk, aminek nagyban köszönheti a hatalmát.

Discipline 2015.04.09. 11:42:07

@sefatias:
Én ezért nem követem a napi politikát. Így nem károsodik az ember idegrendszere, és úgy tapasztaltam, hogy ha csak a fő vonalakra figyelünk, akkor az összképet is világosabban látjuk, nem esünk bele a "nem látja a fától az erdőt" hibájába.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.09. 11:45:13

@Discipline: Én az utóbbi időben többet foglalkozom vele. Keresem a helyem. :) Már csak azt kéne tudni, hogy hol keressem. :)

Discipline 2015.04.09. 12:53:43

@sefatias:
Hát, a politikában ne nagyon, a saját érdekedben :)
Amúgy maga a keresés is jó dolog, fejlődsz vele!

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.09. 12:56:15

@Discipline: Egyenlőre úgy látom, hogy a helyem ott van, ahol nem ölbe tett kézzel figyelik az eseményeket.

Discipline 2015.04.09. 13:19:26

@sefatias:
Ahogy a meggyőződéseidet ismerem, nem lesz könnyű dolgod (a helykereséssel, meg egyébként sem). Azért sok sikert hozzá! De bárhol is kötsz ki, maradj mindig nyitott más véleményekre is!

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.09. 21:04:35

@Discipline: :) Hát igen. Ez a félelmem nekem is megvan. Nem lesz könnyű dolgom. De azoknak se, akiknél próbálkoznék.
süti beállítások módosítása