Eljutottam utópiám azon részéhez, ami arról szól, hogy miként kellene működnie a gyülekezetnek egy utópikus keresztény közösségben. Röviden összefoglalva az előző posztomat a következő gondolatok fogantak meg bennem.

• A gyülekezetben nem lehet hatalma senkinek a másik felett

• Bár a gyülekezet igénybe vehet egy bizonyos szakterületre fizetett szolgát, az nem lehet első a gyülekezetben

• Első csakis olyan ember lehet, aki nem utasít, rendelkezik, parancsol, hanem példát mutat,és rabszolgaként teljesíti feladatát.

• A gyülekezetben történő kiemelést nem a tanításban való jártasság, hanem a testvérek mindennemű kiszolgálásában való részvétel jelenti. Jézus sem csak tanította az embereket, hanem fizikai, és érzelmi szükségleteikről is gondoskodott. Megmosta alábukat

• Összefoglalva: első csakis olyan lehet, aki képes másokat szolgálni alantas helyzetekben is

Én jelenleg egyetlen olyan egyházi szervezettel sem találkoztam, amely megfelelt volna a Bibliában lefektetett szabályoknak. Persze vannak olyanok, amelyek jól működnek, vagy hasonlítanak az újszövetségi mintára, de egyetlen sincs, amely olyan lenne. A jól működő gyülekezeti modellek általában annak köszönhetik fejlődésüket, hogy az üzleti életben alkalmazott módszereket követik, miközben megpróbálják vallásos köntösbe bújtatni azokat. Más módszerek semmilyen eredményt nem hoznak, és alkalmazásukban való kitartásnak köszönhetően csökken az egyház, és az istentiszteleteket látogató személyek létszáma. Amiben viszont szinte minden egyház modell kitart az a hatalom centralizálása. Magyarán a gyülekezetek, egyházak olyan emberek irányítása alatt állnak, akik hatalommal rendelkeznek a többiek felett. Ezt a hatalmat egyháztól függő módon igyekeznek Istentől levezetni. Minden egyháznak megvan a maga magyarázata arra, hogy miként eredezteti a vezetők kinevezését Istentől. Az egyik mindenféle módon igyekszik visszavezetni eredetét az apostolokig, a másik a jelenések könyvének szövevényes, misztikus nyelvezetében elrejtve találja meg önmagát, a másik pedig különböző biblia magyarázatok támadhatatlan igazságának birtoklásával, próbálja bizonyítani, hogy Isten ma csakis őt támogatja. Aztán persze megtalálhatók ezek kombinációi is. Az egyetlen közös dolog ezekben a módszerekben a hatalom legitimizálása, annak elhitetése, hogy a vezetők mögött maga Krisztus áll. Erre azért van szükség, mert minden egyház csak abban az esetben tud működni, ha a hatalmát Istentől eredezteti, az egyházi vezetők elleni fellépést pedig Isten elleni lázadásnak tekinti. Az persze senkit nem érdekel, amit Jézus mondott a hatalomról.

Minden egyház eljut arra a pontra, hogy a gyülekezetek vezetői csakis olyan emberek lehetnek, akik valamilyen módon bizonyítják az egyházhoz való kötődésüket. Például elvégeztek egy egyház által kötelezővé tett főiskolát, akadémiát. A gyülekezetek azokból a lelkészekből választhatnak, akiket az egyház biztosít. Rosszabb esetben az egyház meg sem kérdezi a gyülekezetet, hanem a nyakukra teszi a vezetőt. Szinte minden egyház fizetett lelkészeket alkalmaz, amit megpróbál valami nyakatekert magyarázattal szentírásivá tenni, miközben ilyenről szó sincs az újszövetségben. Általában az ószövetség papokra és lévitákra vonatkozó törvényeire, illetve Pál néhány erre vonatkoztatható, de nem erről szóló szövegére alapozzák ezt.

Pedig az újszövetség az ingyenességre és a szolgálatra helyezi a hangsúlyt, nem pedig a hatalmaskodásra. A jelenlegi rendszer, általában annak létrehozóinak érdekeit szolgálja.

A legnagyobb hiba, amit elkövetnek az egyházak, hogy mindenáron Isteni kinevezést akarnak bizonyítani a hatalmuk védelme érdekében. Emiatt az egyházi vezetők súlyos visszaélései, amelyek nem kerülhetik el a hatalomban lévő embereket, súlyos botránkozásokat okoznak, melyek szakadásokhoz, emberek életének megkeserítéséhez, hit elvesztéshez, ateizmushoz vezethetnek. Persze a hatalom birtokosai hamar megtalálják a módját annak, hogy a felelősséget azokra hárítsák, akik szerintük sosem rendelkeztek igazi hittel, hitehagyottak, szakadárok lettek. Ez régen kivégzésekhez, ma emberi jogok, méltóságok megtaposásában ölt testet.

Minden egyházi probléma, ami az elmúlt 1500 évben felmerült, visszavezethető oda, hogy az egyháznak és a gyülekezeteknek, nem megfelelő a hatalommal kapcsolatos látásmódja. Mindenáron ragaszkodnak valamilyen hatalomhoz, amit beteges módon mindenáron Krisztustól kapottnak akarnak bizonyítani. Pedig Krisztus konkrétan fogalmazott a hatalomról:

• „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen.”(Máté 25:25)

• „Nem mintha urak lennénk a hitetek fölött, hanem munkatársak vagyunk az örömötökre” (2kor 1:24)

• „nem is úgy, hogy hatalmaskodtok azokon, akik Isten öröksége, hanem úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak.” (1Péter 5:3)

• Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.(rabszolgátok)

A gyülekezet és az egyház működése nem szakadhat két osztályra. A közösség csakis abban az esetben őrizheti meg keresztény jellegét, ha abban testvériség, önfeláldozás, és a jótettekben való példamutatás található. Ezért azt hiszem, hogy a jelenlegi gyülekezeti modellek nem megfelelőek a kereszténység megőrzésére. A hatalom megőrzésére igen. Hiszen a történelem során a kereszténység sokszor bizonyította, hogy a hatalom megszerzésében és az azzal való élésben jól teljesít. De ez nem kereszténység. Amikor az egyszerű keresztény emberek templomokat romboltak, papokat gyilkoltak, az mindig azért volt, mert az egyház általában a hatalom gyakorlásában, és annak mindenáron történő megvédésében volt érdekelt. Ezzel maga ellen fordította azokat, akik Krisztus nyájához tartoztak. Magyarán a hatalom okozta az egyház vesztét.

Összefoglalva ezt az írást, azt hiszem, hogy a Biblia és a józanész segítségével át kell gondolni, hogy a keresztény gyülekezetben milyen szerepe kell, hogy legyen a hatalomnak, illetve hogyan lehet elkerülni, hogy a hatalommal való visszaélés súlyos károkat okozzon az egyénnek, illetve a közösségnek. Mivel az utópiám központi szereplője az ember, és az emberközpontú Istentisztelet, ezért az elméletem ebben a szellemben fogant.

Ahogy erről fentebb írtam, én a kereszténység legnagyobb problémáját a hatalomhoz való ragaszkodásban, illetve annak mindenáron Istentől történő eredeztetésében látom. Ahhoz, hogy kifejtsem nézetemet, először is azonosítani kell, hogy kikből áll egy keresztény gyülekezet. Először is azt írnám le, hogy kikből nem. A keresztény gyülekezet nem idióta, tudatlan barmok csordája, akik azt sem tudják mi fán terem az élet. A keresztény gyülekezet nem faragatlan, tanulatlan, ostoba emberek sokasága. A keresztény gyülekezet többségében olyan emberekből áll, akik a magánéletükben nagyon jól irányítják azt, és képesek megítélni, hogy mely döntések hasznosak illetve károsak nekik és a családjuknak. Valószínűleg helytállnak a munkahelyükön, tapasztalatot szereztek abban, hogy mikor jó, és mikor rossz egy közösség, legyen az család, vagy munkahely. Képesek kisebb-nagyobb horderejű dolgokban önálló döntést hozni, és általában képesek megítélni, hogy mi a jó nekik.

Egyáltalán nem mindegy, hogy a keresztény gyülekezet tagjait minek tekintjük. Ugyanis ha az első megfogalmazás áll hozzánk közelebb, azaz ostoba barmok csordájának tekintjük, akkor egy uralkodót kell föléjük helyezni, aki helyettük gondolkodik, dönt. Ha viszont elismerjük, hogy a közösség tagjai értelmes, józan emberek, akkor a közösség működését teljesen más alapokra kell helyezni.Magyarán a hatalmat nem a teológus arisztokrácia kezébe kell, helyezni, hanem a gyülekezet tagjainak kezébe.

És el is jutottunk a keresztény anarchizmushoz. De erről majd a következő posztban.