Azt hiszem, ha a kereszténység történelmét megfilmesítenék, és hűen be szeretnék mutatni, akkor 18-as karika nélkül lehetetlen lenne forgalomba hozni. Míg egyik oldalon ott van a keresztény ember önfeláldozása, segíteni akarása, egy jobb közösség megvalósítása érdekében tett erőfeszítései, a másik oldalon ott a gőg, a mészárlás és az uralkodni vágyás. A keresztények e viselkedésének megítélése nem akkor a legnehezebb, mikor egy ilyen vagy egy olyan keresztényt szeretnénk analizálni, hanem akkor, amikor egy példás, híres keresztény, akinek a kitartása teológiai tudása krisztusi szellemben való működése párosul egy hatalomvágyó gyilkosban, aki könyörtelenül végez azzal aki másképp gondolkodik mint ő.

Ha a kereszténység történelmét szeretnénk megfilmesíteni, akkor lennének benne olyanok, akik boldogan áldoznak a saját életükből, hogy másokén könnyítsenek, találkoznánk olyanokkal, akik egy életen át dolgoztak azért, hogy a környezetükben élő embereknek jobb legyen. Találkoznánk olyannal, aki forradalmi újításokat vezet be, és a testvérei jogaiért akár a halált is választja, és találkoznánk olyannal is aki meggyőződéses gyilkos, mivel úgy hiszi, hogy mindazok akik nem fogadják el az épp aktuális”igazságot”, méltatlanok az életre, és a haláluk előtt embertelen kínzásokban kell részesíteni őket.

Akárhonnan nézem, a kereszténység útkeresése tele van gyilkosságokkal, máglyákkal. És e gyilkosságoknak teológusok adták az eszmei hátteret. Az Európában fellobbanó máglyákon, Istent kereső emberek függtek, iszonyatos félelemmel és rettegéssel a rájuk váró kínhaláltól, vagy épp megnyugodva várták, mivel több hetes embertelen kínzásuk végéhez értek, és már csak ez volt hátra. Az így elpusztult emberek máglyáira a történelem legnagyobb teológusai hordták a fát, akik össze tudták egyeztetni Krisztus szeretetét, az emberek gyötrésével.

Ha az ember szeretne jobban megismerkedni a kereszténység történelmének ezzel a részével, akkor érdekes dologra lehet figyelmes. Amellett, hogy rengeteg olyan írással találkozhatunk, amely a mai ember szemével tekintve ezeket az eseményeket, megdöbbenésének ad hangot, és kétségbe vonja a szereplők valódi kereszténységét, sőt, magát a kereszténységet is, rengeteg olyan írás is van, amely teljesen más szempontokat figyelembe véve sok esetben szükségesnek, vagy épp szükséges rossznak tekinti az emberek tíz, százezreinek kivégzését, lemészárlását. Érdekes olvasni való a Katolikus egyház hivatalos álláspontja az inkvizíció működéséről. Így kezdődik: „Az inkvizíció keletkezését, működését, szigorát csak az öröklött közfelfogás és szokások, valamint az egyházi és állami hivatalok összefonódásából adódó korabeli sajátosságok ismeretében lehet bemutatni.”

Ugyanez vonatkozik a protestáns reformátorok által üldözött, megkínzott és végül kivégzett, illetve csatákban egyházi vezetők utasításaira lemészárolt emberek ellen elkövetett bűnökre. Azok, aki védeni szeretnék a katolikus és protestáns egyházak által elkövetett bűnöket, általában ugyanarra hivatkoznak, mint a fent beidézett Katolikus Lexikon. Az eseményeket nem a mai ember szemével, hanem mindig az adott korból kiindulva kell szemlélni. A kereszténységet és a keresztény vezetők döntéseit, nem a mai törvények, humanista hozzáállás alapján kell megítélni, hanem mindig az adott korszellem alapján.

De mi is az a korszellem? Egy lexikon így határozza meg: „amaz eszmék foglalatja, melyek valamely korszakban, mint az emberek közös meggyőződése az egyesek gondolkodásának mintegy alapját, többnyire tudattalan alapján képezik.”

A Parókia portál egy cikkében hasonlóan fogalmazza meg: „De mi a korszellem? - Az egy-egy történelmi kort hatása alatt tartó, befolyásoló szellemi irányzatok összessége. A korszellem mindig meghatározza a kultúrát, a tudományt, a társadalmi és egyéni normákat, az emberi gondolkodást, de nagy hatással van a vallásokra is. Végső soron, nem vonhatja ki magát hatása alól egy ember sem.”

Tehát a korszellem egy olyan komoly befolyásoló tényező, amely az adott kort hatása alatt tartja és irányítja a tudományt, a társadalmi normákat, de még a vallásokat is. Ezért lehet a korszellemet mentségül felhozni a vallások, vallásos vezetői által elkövetett bűnökre, mivel azokat nem a mi korunk normái, hanem az adott kor normái alapján kell megítélni.

Ez a magyarázat sok mindent megkönnyít. A patriarchák többnejűségét, Júda prostihoz járását, Izrael honfoglalásakor elkövetett népirtását. és a középkori keresztény vezetők által szentesített gyilkosságokat is. Őszintén bevallom, hogy a korszellem, mint komoly befolyásolási tényező valóban könnyít a helyzeten. És ha ezt elfogadva folytatom a poszt írását, akkor innen már az eddig Európa kereszténységéről írt posztjaim önmagam által megírt cáfolata következik, hiszen ha a kereszténységet az adott kort meghatározó szellem alapján ítélem meg, akkor nem vonható felelősségre senki azokért a bűnökért, amelyek az adott korra jellemzőek voltak. Azaz, hithű zsidó volt a többnejű, a prosti kényeztetésére vágyó, a gyilkos és a népirtó.

Őszintén bevallom, hogy ezek a gondolatok nem most fogalmazódtak meg bennem. Már régen, még jóval a keresztény Európáról szóló posztjaim előtt. Valamikor a Krisztus és a kultúra című könyv elolvasása közben, amiről két posztot is írtam akkoriban. A korszellem, mint figyelmen kívül hagyhatatlan tényező, számomra szimpatikus, logikus magyarázat, és sokat segít tompítani olyan emberek bűnein, mint pl. Luther.

Ám van egy problémám. A kereszténység bűneit, vagy egy bizonyos keresztény bűneit megmagyarázni az adott korra jellemző szellemmel nem nehéz. És van bennem hajlam az elfogadására. De amikor erről van szó, akkor fellázad bennem valami, ami a MAI korszellemre apellálva követeli a jussát. Vajon nekünk, a mi korunknak is joga van arra, hogy a biblia törvényeit a mai uralkodó szellemre hivatkozva figyelmen kívül hagyjuk? Ha Luthernek, Kálvinnak, és a katolikus vezetőknek, illetve az ő befolyásuk alatt élő politikai vezetőknek joguk volt a maguk korára jellemző bűnöket elkövetni anélkül, hogy felelősségre vonnánk őket, akkor nekem is jogom van a jelenlegi korra jellemző bűnöket elkövetni?

Érdekes, hogy akik a múlt bűneit a korszellemre hivatkozva elbagatellizálják, azok a ma bűneit, ami a ma korszellemének köszönhető, mélységesen elítélik. A modern kor szellemét liberalizmusnak hívják. Ha a történelem bűneinél figyelembe vesszük a korszellemet, akkor, ha következetesek szeretnénk lenni, el kell fogadnunk, hogy a modern kor szellemének ugyanolyan joga van hatással lenni a kereszténységre és a keresztény emberre, mint a középkorban. Ám itt a kereszténység felhorkan. Még talán a liberálisok is. Vajon az a keresztény teológia, amely a homoszexualitás mellett lobbizik, szívesen síkra szállna korunk másik jellegzetessége mellett, ami a promiszkuitás? Vajon ha a korszellemre hivatkozok, akkor semmi kifogásolni való nincs abban, ha egy nő egyszerre két férfival, vagy egy férfi egyszerre két nővel szexszel? Vagy éppen más divatos módon szeretne kufircolni? De nézhetnénk más korunkra jellemző tevékenységet, eljárásmódot, amit a Bibliából ugyan cáfolni lehet, ugyanúgy, mint a gyilkosság, emberölés helyességét, ám a korszellemre hivatkozva felülírhatjuk azt.

Ahogy fentebb írtam én valóban hajlandó vagyok elfogadni a korszellemre való hivatkozás jogosultságát. Hiszem, hogy egy adott kor, egy adott kultúra, hatással lehet a kereszténység gyakorlati alkalmazására. De vannak határok, amiket a Biblia megszab, és azon átlépni még a korszellemre való hivatkozással is bűn. Aki engem ismer, azt tudja, hogy én sem vagyok egy átlagos keresztény. A tetoválásaim, ékszereim, az öltözködésem nem adnak egy átlagos keresztény külsőt nekem. Tehát nem vagyok egy fundamentalista típusú keresztény. De van egy határ, amit büntetlenül nem lehet átlépni még akkor sem, ha történetesen a leghíresebb teológusról van szó. A szentírás sok esetben határozottan elítél cselekvésmódokat.

A gyilkosság, a becstelenség, a gátlástalanság nem írható felül a korszellemmel. Vagy igen?