Korábbi írásaimban már megpróbáltam érvelni az antropomorf istenkép ellen. Nem mintha zavarna, ha valaki úgy gondolja, hogy Isten valóban trónon ül, a fején egy koronával, de én speciel nem így gondolom, és mivel ez az én blogom, azt írok, amit akarok. :P  A hétvégén volt egy rövid beszélgetésem erről az egyik barátommal. A beszélgetés hatására újra gondoltam a nézőpontomat. két napig rágódtam a témán, és arra gondoltam, hogy folytatom egy korábbi írásomat ebben a témában. Ez a poszt nem a beszélgetésre történő reagálás, hanem a saját gondolataimra.  Mivel nem térek ki a korábbi írásomra, hanem folytatásként írom ezt meg, ezért érdemes a továbbolvasás előtt elolvasni a korábbi posztot (ITT)

Az 1Móz 1:26, 27 ezt mondja az ember teremtésének előzményeiről: „Majd ezt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra… És Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket.”

Isten valakinek ezt mondja:  „Alkossunk a MI  képmásunkra, és hasonlatosságunkra.” Érdekes, hogy többes számban beszélt, tehát akihez szólt, az ugyanúgy „nézett ki”, mint ő. Hogy kihez szólhatott arról kétféle variációt olvastam. Az egyik szerint Krisztushoz, amit alátámasztani látszik a Kolossé 1:15, 16 is. A másik szerint pedig a Lélekhez, mely a vizek felett lebegett a teremtéskor, mintegy bizonyítékként arra, hogy aktív résztvevője a földi élet létrehozásának.

Tehát Isten a MAGUK képmására akart teremteni, és meg is tette. Méghozzá nem is akárhogyan: „a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket.”

Itt egy igen komoly tényező olvasható, amely az antropomorf istenképben hívő embereknek talán nem szúrt szemet. A többes számban beszélő Isten, a maguk képmására alkotott embert, férfivá, és nővé teremtette. Itt felmerülhet egy komoly kérdés. Ha már ketten voltak, és együtt teremtették a maguk képmására az embert, akkor a hasonlatosságuk a teremtett művükkel miben áll? Pál ezt mondja: „A férfi… Isten képmása és dicsősége” (1kor 11:7) Ezek alapján a férfi Isten hasonlatosságára teremtetett. De akkor kinek a hasonlatosságára teremtetett a nő? A teremtésben részt vevő másik személy hasonlatosságára? Ám ha ezt a gondolatmenetet lefordítjuk az antropomorf istenképben hívők nyelvére, akkor ez azt jelenti, hogy az Atya úgy néz ki, mint egy férfi, a teremtésben részt vevő másik személy pedig úgy néz ki, mint egy nő. Hiszen a hímvessző és más férfi jellegek, mint a szőrösödés, illetve a nőknél a mell, valamint a női test más női jellegei, mind a korábban mintául szolgáló isteni páros hasonlatosságára teremtettek. De azt hiszem, hogy egyetlen vallásos ember sem tudná elképzelni Istent, mint saját magát meztelenül. Mit kezdene Isten egy hímvesszővel, illetve mit kezdene a másik a melleivel? Már bocsánatot kérek, de én nehezen tudom elképzelni, hogy az Atya egy fa mögött pisál. Azt meg végképp nem, hogy szexelnek.

De nézzük tovább. Az a gondolat, hogy Isten egy trónon ül, sok más kérdést is felvet. Miből van és min áll ez a trón? A mennyben is van valamilyen talaj, vagy padozat? Ha nincs, és a trón a levegőben lebeg, akkor hogyan közelítik meg? Lépnek? Repülnek? Mi hajtja a mozgásukat? Milyen erők kellenek ahhoz, hogy ezeket a mozgásokat véghez tudják vinni? Ott van például maga az ülés. Ahhoz, hogy valaki le tudjon ülni, különböző izmokra, izomcsoportokra van szükség. Pl. combhajlító izom,combközelítő izmok, az ágyék és a gerincoszlop izmai stb. Ahhoz, hogy valaki egyáltalán ülni tudjon, ahhoz egy izmos fenékre is szükség van.  Azt hiszem, megint ott tartunk, hogy egy vallásos keresztény nem tudná elképzelni, hogy az Istennek lenne feneke és más izmai.

A következő számomra elképzelhetetlen dolog a már említett szőr kérdése. Dániel azt mondja Istenről, hogy egy látomásban a „fején a haj” volt. Na, most Istennek van haja? Esetleg szakálla? Ha van neki, akkor nő a szőrzete? Mivel a hasonlatosságára lettünk teremtve ebből azt gondolom, hogy a szőr növekedésének Istennél is meg kellene, hogy legyen. Ez viszont magával hordozza a borotválkozás a haj és körömápolás gondolatát is, ami megint egy abszurd ötlet: Az Atya fürdés után egy körömcsipesszel vágja a lábkörmeit, és utána pedig megfésülködik, majd egy ollóval igazít a pajeszán.

Felvetődhet az is, hogy a Bibliából kiolvasható antropomorf istenkép valóban a valóságról ír, és Istennek van az égben egy ilyen szellemi testbe szorított kivetülése, amiben nincsenek izmok, hanem csupán egy homogén szellemi „anyag” amelyet Isten úgy mozgat, ahogy akar. Ez már önmagában is csak spekuláció szerintem, arról nem is beszélve, hogy ezzel el is ismertük, hogy Isten nem ilyen, csak úgy csinál, mintha ilyen lenne. Ennek meg megint semmi értelme.

Szóval én maradok annál a nézőpontnál, hogy a Bibliában csupán azért olvashatunk olyan szövegeket, amelyek Isten kezéről, hajáról, füléről, trónjáról stb. szólnak, mert ő a mi fogalmaink szerint fogalmazta meg magát, hogy könnyebben megértsük őt. Szerintem Isten, az emberi fogalmakkal le nem írható létmódban él, és amikor azt mondta, hogy: Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra” , akkor nem a külső jegyeire, hanem a belső értékeire gondolt.