Több mint két hétig nem írtam semmit a blogomra. Ez időhiánynak és annak köszönhető, hogy kicsit nekiálltam többet olvasni. Azt hiszem, hogy most erre, kell jobban ráfeküdnöm. Ha nem olvasok, akkor nem lesznek új gondolatok, akkor nem adok esélyt annak, hogy továbbhaladjak. Azt is be kell vallanom, hogy az utóbbi hetekben több keresztény blogon, fórumon is olvasgattam, kommenteltem. Szinte minden esetben az lett a vége, hogy eltanácsoltak radikális nézeteim miatt. Voltam tévtanító, bűnpártoló, kereszténygyalázó, arrogáns stb.

A vádak persze lehetnek igazak. Főleg akkor érdemes elgondolkodni rajtuk, ha egyszerre többen is figyelmeztetnek rá. Ám mikor megkérdeztem, hogy miért, akkor semmi konkrétumot nem tudtak írni. Kértem, hogy idézzék vissza azokat a szavaimat, amivel megbántottam másokat, vagy amivel keresztény tanításokat vontam kétségbe.Az volt az érdekes, hogy bár többször is kértem, ezt mégsem tették meg. Nem tudtak a szavaimba belekötni, mert nem volt semmi amibe beleköthettek volna. Kértem, hogy ha hibát találnak az írásaimban, akkor írják le, egy kommentben itt a blogomon, és beszélgessünk róla. Egy gyenge próbálkozáson kívül semmi nem történt. Ennek az az oka, hogy azt hiszem a kereszténység nem bibliai tanításokon alapul, hanem évszázados, évtizedes hagyományokon. És azokat bizony nehéz a Szentírásból igazolni. Ezért elsősorban a stílusomat kritizálták. Természetesen a stílusom hagyhat kivetnivalót maga után, de az nem jelenti azt, hogy tévedek, vagy rosszat mondok. És az is kérdés, hogy valóban az én stílusommal van-e baj?

Az biztos, hogy minél többet olvasok, egyre radikálisabbak a nézeteim. Az egyik vád ami elhangzott, hogy nem tisztelem kellőképpen a keresztény vezetőket, teológusokat. hogy ezt honnan szedték azt nem tudom, mert nem is nagyon ismerek ilyeneket. Alig tudnék pár nevet felsorolni. Sok esetben az általam olvasott könyv írójának nevét sem jegyzem meg, csak a címét. Viszont ettől függetlenül igaz az, hogy tiszteletlen vagyok, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tisztelek valakit azért, mert valamilyen egyháznak ő valamilyen vezetője.

Az a baj velem, hogy én nem vagyok sem katolikus, sem protestáns, sem evangéliumi. Mivel mindenfélét olvasok, ezért ugyanarról a témáról, ismerem mindkét oldal érveit, érveinek logikáját. Azt látom, hogy mindkettő érv, ami valójában egymásnak ellentmond, egy bizonyos logika alapján teljesen elfogadható. Megdöbbentő volt számomra olvasni, sok addig általam is elítélt katolikus gyakorlat magyarázatát, amit kénytelen voltam elfogadni, még ha nem is alkalmazom azokat továbbra sem. Sajnos azt látom, hogy az egyházak, és azok képviselői (főleg alacsonyabb szinteken) nem veszik a fáradtságot arra, hogy megvizsgálják a másik oldal érveit. A saját nagyvezéreik által megfogalmazott alapelvek határain belül hajlandóak csak gondolkodni, és pont azért, mert túlzott tiszteletben részesítik őket. A másik oldal érveit, pedig azért nem tudják elfogadni, mert nem illik bele a nagyvezír által felállított szabályok alkotta keretbe.Közben észre sem veszik, hogy a nagyvezír sem csinált mást, mint szubjektív véleményt alkotott, amit megpróbált egy megfelelő módon felépített érvrendszerrel alátámasztani.Ha a hívő magáévá tette azt az érvrendszert, akkor csakis azon belül tud gondolkodni, és csakis azt az érvet tudja elfogadni, amely abba a rendszerbe belefér. Minden mást tévtanításnak tekint

Mi velem a baj? Az, hogy az engem ért csalódások miatt kivonom magam az egyházak által felállított érvrendszerek alól, és a kereszténységet megpróbálom KÍVÜLRŐL tekinteni. Mivel már tudom, hogy milyen egy érvrendszeren belül gondolkodni, és tudom, hogy ez mennyire elhomályosítja a gondolkodást, beszűkíti a gondolkodás kereteit,ezért most máshogy próbálkozok. Ennek következtében néha azon kapom magam, hogy az írásaim keresztényellenesnek tűnnek, sőt néha az ateizmust is felfedezni bennük. Pedig ez nem így van. Nem vagyok sem ateista, sem keresztényellenes. Egyszerűen azt látom, hogy az a kereszténység amelyet ma látunk magunk körül,egyáltalán nem az, mint amit a Bibliában olvasok.Itt most nem az egyes személyek hitét, kereszténységét szeretném megkérdőjelezni, hanem úgy általában a kereszténység egyházait.A keresztény embernek LÉTELEME az ítélkezés. Aki nem ítélkezik, az nem is keresztény. A másként gondolkodókat, a hitetleneket, a bűnösöket EL KELL ÍTÉLNI!!!! Nem tehetsz másként, ha keresztény vagy. Mert az igaz keresztény "feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat." Ezenkívül még nincs is hozzá hasonló a földön. A bűnt gyűlölnie kell egy kereszténynek. És a hagyományostól eltérő gondolkodású embert kerülni kell, még akkor is, ha az kereszténynek vallja magát.És mi a hagyományostól eltérő? A protestánsnak a katolikus, a katolikusnak a protestáns, és mindkettőnek pedig az, ami az övékétől eltér. A kereszténység történelmét átszövi a másként gondolkodó emberek üldözése, és kivetése a társadalomból. Ez ma sincs másképp.

Ezzel csak egy bajom van. Az, hogy Krisztus egyik legfontosabb figyelmeztetése a követői felé az volt, hogy: "NE ÍTÉLJ!" Márpedig én azt látom, hogy a kereszténységet nem lehet ítélkezés nélkül, és a felebarátaink iránt érzett őszinte szeretettel gyakorolni. Ha esetleg mégis, akkor nem tudom hogy hol. Persze most magamról is beszélek, hiszen én sem tudom kivonni magam az általános kereszténységből addig, míg bármilyen kapcsolatot ápolok velük. Ha olyan oldalakon olvasgatok, kommentelgetek, ahol csak a saját nézeteiket tartják jónak (nincs is másfajta),  és nekem ugranak azért mert, én másképp gondolkodok, akkor egyből én is arra gondolok, hogy beszűkült agyú, szektás gondolkodású emberekkel van dolgom. Ami igaz is, Csakhogy én is az vagyok.

Néha az az érzésem,hogy a kereszténységet valóban csak úgy lehet gyakorolni, mint az ókorban a remeték, akik elbújtak valahol az erdőben, vagy a sivatagban, és magányosan, és ennek köszönhetően kevés hibával élték az életüket.Mert ha egy keresztényekből álló csoportot hozunk létre, akkor ott már megjelenik az ítélkezés, a képmutatás, melyek teljes mértékben jellemzik a kereszténységet.

Szóval azt hiszem elegem van a kereszténységből. Persze csakis arroganciából. A kereszténységben uralkodó állapotok miatt semmiképp. Ebben csakis én lehetek a hibás. Jean Valjean is megérdemelten kapott büntetést. Aki lop, az bűnöző. A kezét is le kellett volna vágni.

A következő posztjaim valószínűleg  a  protestáns gondolkodás, teológia hibáiról, és a katolikus teológia pozitivumairól fognak szólni.