„Ember uralkodik emberen, a maga kárára” Mondja a bölcs prédikátor.

Ó, hányszor sóhajtunk fel, igazat adva a bölcsnek, mikor látjuk a világ nyomorúságát. Amikor látjuk, hogy az emberi vezetés - akár globálisan, akár egy szűk közösségben- micsoda károkat okoz, akkor arra gondolunk, hogy bárcsak Isten uralkodna ezen a világon, mert mi emberek ’képtelenek vagyunk arra, hogy irányítsuk a lépteinket’ (Jeremiás 10:23).  Ám a napokban elgondolkodtam azon, hogy a prédikátor mit is akart ezzel mondani. Biztos, hogy csak Bill Clintonra és hasonszőrű barátaira gondolt akkor, amikor azt mondta hogy: ember uralkodik emberen a maga kárára? Nem lehet, hogy az író nem globálisan értette ezt, vagy nem CSAK globálisan?

Azt mondja az író, hogy az ember a MAGA kárára uralkodik a többi emberen. Tehát nem feltétlenül azoknak lesz kára az emberi uralkodásból, akin uralkodnak, hanem annak is, aki uralkodik. Magyarán, ha valaki emberek élete felett hatalmat kap, akkor bizony elképzelhető, hogy neki magának származik kára belőle, és nem csupán a többieknek. Mikor ezt végig gondoltam, akkor eszembe jutott sok vezető beosztású ismerősöm. Legyen az egy munkahelyen, vagy egy gyülekezetben.  Azt tapasztaltam, hogy a hatalmat kapott ember, gyakran rövid időn belül eltávolodik azoktól, akik korábban a barátai voltak. Az ember nagyon nehezen tudja megoldani, hogy a barátja maradjon annak, akit irányítania, vezetnie kell. A hatalom átformálja a hatalom gyakorlójának gondolkodását, és egészen másként tekint azokra az emberekre, akik iránt felelősséget érez. Teljesen mindegy, hogy milyen közösségről legyen is szó, a hatalom átformálja a kapcsolatokat. Új barátokat hoz, régieket veszít el. Ha újakat hoz, akkor még nincs is akkora probléma, mert a problémával majd csak akkor kell szembesülnie, amikor elveszíti az új barátait. Viszont mi van akkor, ha a hatalommal nem jönnek új barátok? Teszem azt, kineveznek valakit vezetővé egy gyülekezetben, és a hatalom miatt, amit kapott, a korábbi barátaival megváltozik a viszonya, viszont nincs új barát. Mert ki lenne? A véntársak, akikkel késhegyre menő vitákat kell folytatni?

Egy kicsit átgondoltam azoknak a gyülekezeti vezetőknek az életét, akiket ismerek. Megdöbbenve jöttem rá, hogy a legtöbben teljesen magányos életet élnek. Nincsenek egyenrangú barátaik. Nincs kedvem arról írni, hogy ez micsoda következménnyel jár, A sok feladat miatt a családi kapcsolatok is változnak, Feszültté, vagy túl lapossá válnak. Tehát ha valaki az irányító szerepet rosszul kezeli, akkor olyan súlyos károkat szenvedhet el, amit később talán soha nem tud kijavítani.

 És most gondolkodj el egy kicsit ezen! Gondold végig a gyülekezeted vezetőit. Kik a barátaik? Kikkel járnak össze? Kik azok, akikkel el tudnak beszélgetni a bizalmas dolgaikról? Kik előtt tudják kitárni a szívüket? Megdöbbentő, de azt hiszem a hivatalos lehetőségeken kívül semmilyen fórumon sincs esélyük a gondjaikról beszélni. De ott is csak bólogatást kapnak, nem segítséget.

És arról nem is beszéltünk, hogy mi van akkor, ha a hatalmát rosszul gyakorolja? Talán nem elég felkészült rá. Nincs elég ereje a feladathoz. Ebből adódóan a közösséggel egyre feszültebb a viszonya. „Ha gonosz uralkodik, sóhajtozik a nép” mondja Salamon. Talán néhány embernek visszatetsző az a gondolat, hogy egy egyházi vezető alkalmatlan, felkészületlen, netán gonosz legyen. Ám a történelem elégszer bizonyította, hogy a vallási hatalom gyakran jobban megbolondítja a hatalmat gyakorlót, mit egy másik. Ebből adódóan a vallásvezető valószínűleg sokkal többet árt a környezetének, és a környezetéből rá visszaható negatív energia, neki fog sokkal nagyobb kárt okozni.

Azt hiszem nem véletlenül figyelmeztette Péter a gyülekezet vezetőit arra, hogy miképp ne éljenek a hatalmukkal: „nem is úgy, hogy hatalmaskodtok azokon, akik Isten öröksége” vagy Jakab: „Ne legyetek sokan tanítók, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy mi súlyosabb ítéletet fogunk kapni”

Szóval „uralkodik az ember az emberen a MAGA kárára.” Nem véletlen, hogy egyre több vén rokkan bele ebbe a feladatba. Ezt csak azoknak szabadna csinálnia, akik valóban elhívást kaptak erre Istentől.

„Az ajándékoknak pedig különböző fajtái vannak, de ugyanaz a szellem;  és különböző fajtái vannak a szolgálatoknak, mégis ugyanaz az Úr;  és különböző fajtái vannak a munkálkodásoknak, mégis ugyanaz az Isten viszi véghez valamennyi munkálkodást mindenkiben.  De a szellem megnyilvánulása kinek-kinek hasznos célra adatik. Az egyiknek például bölcsesség beszéde adatik a szellem által, a másiknak ismeret beszéde ugyanazon szellem szerint,  másvalakinek hit ugyanazon szellem által, másvalakinek gyógyítások ajándékai az által az e g y szellem által,  megint másnak hatalmas cselekedetek munkálkodásai, másvalakinek prófétálás, másvalakinek ihletett kijelentések tisztán látása, másvalakinek különböző nyelvek, másvalakinek pedig nyelvek értelmezése.  De mindezeket a munkálkodásokat egy és ugyanaz a szellem viszi véghez, úgy osztva részt külön-külön mindenkinek, ahogy akarja.” (1kor 12:4-11)

 „És ő némelyeket apostolokul adott, némelyeket prófétákul, némelyeket evangéliumhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul, a szentek helyreigazítása céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének felépítésére,” Efézus 4:11, 12)

Sajnos a legtöbb esetben a gyülekezet vezetésének, pásztorlásának feladatát nem azok kapják meg, akiket Isten erre elhívott, hanem olyan képzetlen, hozzá nem értő emberek, akik ebben a feladatban csupán a karriert és a hírnevet látják. Ezek az emberek nem Istentől kapják a feladatukat, hanem magukat nevezik ki mások fölé. Mivel kinevezésükhöz Istennek semmi köze, az ezért járó jutalmat nem kaphatják meg tőle. Ezért ők azok, akik a legtöbb kárát látják ennek már most, és fogják később is.

”de aki nyugtalanságot okoz nektek, viselni fogja ítéletét, bárki legyen is… Bárcsak ki is heréltetnék magukat, akik megpróbálnak feldúlni benneteket!” Galata 5:10-12

„De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok már teljes vigaszotokat.” Lukács 6:24

„Ezért amikor irgalmas adományokat adsz, ne kürtölj magad előtt, mint ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták már teljes jutalmukat.” Máté 6:2

Tehát aki másokon uralkodik, nagyon vigyázzon, mert könnyen lehet, hogy a maga kárára teszi azt!