Néhány hónapja elhatároztam, hogy a személyes kutatásaimat újabb területekre fogom kiterjeszteni. Az elmúlt másfél évben, kb. 30-40 olyan könyvet olvastam el, melyet katolikus, és protestáns teológusok írtak. A Szentírás tanításainak vizsgálata számomra rendkívül izgalmas tevékenység. Mind a katolikus, mind a református dogmatika, valamint más teológiai írások olyan izgalmasak voltak számomra, hogy bizony sokszor kellett magam kényszeríteni késő éjjel, hogy már feküdjek le, vagy éppen nappal, hogy már menjek dolgozni. Nálam képzettebb teológusok blogjait, honlapjait olvasni, látni, hogy mekkora mélysége van Isten dolgainak, számomra nagy gyönyörűséget okozott. A pénztárcámnak már nem annyira, hiszen ha jól belegondolok egy jó kis nyaralás árát feltettem a könyvespolcomra papír formában. (1kor 2:9,10)  Sokan elcsodálkoztak, néhányan el sem hiszik, hogy mennyit olvastam. Mindez mire volt jó, mit értem el vele? Igazából semmit. Bár a tudásom nőtt, a rálátásom élesedett, mégis csupán addig jutottam el, hogy belépést nyertem egy hatalmas „könyvesboltba”, ahol már látom, hogy miként van osztályozva a sok ezer könyv, ami még a megismerésre vár. A sok olvasásnak amellett, hogy meg volt az a haszna, hogy sok kérdésemre választ kaptam, sajnos meglett az a hátránya is, hogy a kérdéseim száma a sokszorosára duzzadt.

Tehát újabb területekre szeretnék merészkedni. Eddig is volt aki azt mondta, hogy mazochista vagyok, de most ezt kicsit megfejelem azzal, hogy erkölcsteológiát, keresztény etikát, és vallásfilozófiát fogok olvasni. No nem azért , mert én ilyen hihetetlenül nagy koponya vagyok, hiszen gyakran tíz mondatból, amit olvasok alig birok összerakni egy értelmes gondolatot, de hát azért van ez a blog, és azért vannak a kommentek, hogy sok vélemény segítségével hozzunk össze valami közöset, és értékelhetőt. Én a szívlapátot cseréltem le a könyvekre, és bizony ez magában hordozza a tévedés lehetőségét is. Nem a legegyszerűbb váltás ez. Negyven évesen gimibe járni, és húsz éves kislányokkal felvenni a harcot az iskolapadban, már nem egyszerű dolog. De azért megy. Ha nem is én vagyok a legjobb tanuló az osztályban, de az elsők között vagyok, és azok közül, akik előrehozott érettségit csináltunk földrajzból, nekem lett a legjobb. Szóval bár jó húszéves hátránnyal indulok, igyekszem behozni a lemaradást.

 Már meg is vettem az első adag könyvet,ami erkölcsteológiával, etikával foglalkozik, egy egri könyvesboltban, ahol legszívesebben otthagytam volna még legalább százötvenezer forintot, mert annyi érdekességet találtam. Ha valakit érdekelnek az ilyen könyvek, azoknak ajánlom az egri bazilikától alig 100 méterre lévő katolikus könyvesboltot, mert még ennyire jól ellátott keresztény könyvesboltban nem jártam. Általában minden ilyen boltban, amiben jártam, több volt a rózsafüzér, mint a könyv. Itt viszont olyan könyveket láttam, hogy nagyon nehezen tudtam kiválogatni azt a négyet, amit elhoztam, és rózsafüzér alig volt.

Szóval arra lehet számítani, ahogy olvasom ezeket a könyveket, hogy a posztjaim témái is inkább ilyenek lesznek. Bár már próbálkoztam korábban hasonlóval, például amikor a paráznaság fogalmát próbáltam körül írni, most azonban lehet, hogy meredekebb témákba is bele fogok menni. Szerencsére elég vastag bőr van a képemen, és a szégyenérzet sok esetben távol áll tőlem, ezért bizony valószínűleg sikamlós témákba is belekóstolok. Ezért előre is elnézést kérek azoktól, akiknek ez nem tetszik, és arra kérnék mindenkit, hogy segítsen. Ha valamit rosszul látok, vagy rossz következtetéseket vonok le, egy jól összerakott kommenttel nagyban hozzá lehet
járulni akár az én gondolkodásom kiigazításához, akár a  többi olvasó megsegítéséhez.

A szombaton megvásárolt könyveket már el is kezdtem olvasni. Nagyon sok mindennel nem értek egyet az olvasottakból, de ez nem is baj. Azt hiszem nem csupán olyan írásokat kell olvasnunk, amelyek teljes mértékben megfelelnek a saját véleményünknek, hanem olyanokat is, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Ez egyrészt segíthet más megvilágításból látni a dolgokat, és rájönni, hogy hol siklott félre a gondolkodásunk, másrészt pedig élesíti az elménket, hiszen érvelésre késztet a saját álláspontunk megvédése érdekében, és újabb és újabb oldalról közelíthetjük meg a témát, védhetjük meg a hitünket, véleményünket.

Erről jutott eszembe egy gondolat, a katolikus dogmatikából, amikor arról volt szó, hogy milyen hatással volt az ateizmus, és az ateista filozófia a teológiára. Ma már a katolikus teológusok hálásak az ateista filozófusoknak, mivel a támadásaik olyan területeken kényszerítették védekezésre őket, ahol még nem jártak. Ezzel kiszélesítve a teológia területeit, és új, izgalmas kutatásokra kényszerítették rá őket. Tehát nem kell félni az újtól, az ismeretlentől, hanem bátran bele kell vágni, és majd csak lesz valami.

Az első téma, amit ki fogok dolgozni a napokban, az az önkielégítés lesz.  Én is voltam fiatal, és úgy látom, ma is sok fiatal van, akik keresztények szeretnének lenni, de bizony az a fránya nemi vágy állandóan útjában van a szentté válásnak. Érdekes dolgokat olvastam erről egy erkölcsteológiai tanulmányban, a Jehova Tanúi által kiadott könyvekben, és világi szexológusok írásaiban.  Jó kis téma. Még ma elkezdem.

Jó szerencsét!