Ahogy ígértem kipostolom Bagira írásának második részét. Azért itt választottam ketté az írását, mert ezt a részt már teljesen más oldalról közelíti meg.

HŰ ÉS BÖLCS RABSZOLGA

– Márk 13. Lukács 12. fejezete .

Amit írok, csak a saját látásmódomat tükrözi, a nagy betűs részek csak kiemelések, nem kiabálás :-) Úgy érzem, hogy a HBR kérdéskör tisztázásában a fenti két fejezet segít a legtöbbet, tekintettel arra, hogy ezek párhuzamos beszámolók. A Máté 24. fejezete érzéseim szerint egyértelműen inkább példázatok, semmint próféciák sorozataként fogható fel, ezért erre nem térek ki. A HBR téma nyitja a két fenti fejezet alapján szerintem Péter apostol. Miért? Tudjuk azt, hogy Márkot Péter "szeretett fiamnak" nevezte és Márk Péter elbeszélése alapján írta le a könyvét, mivel ő nem volt tanúja az eseményeknek. Lukács szintén az apostolokra hagyatkozott, és valószínüleg a 12. fejezetét szintén Péter elbeszélése alapján írta, hiszen a Lukács 12:41 szerint Péter feltett egy kérdést Jézusnak, és Péter személye a másik két fejezetben nem jelenik meg. Ezért minden témát, ami a Márknál és Lukácsnál megjelenik, egyfajta kirakós játékként kell kezelni, mert a mozaikdaraboknak össze kell illeniük egymással.

A Lukács 12:35-40-ig Jézus az éberségre buzdítja tanítványait. Ezt követi Péter kérdése a 41-ben: Luk 12:41. "Monda pedig néki Péter: Uram, NÉKÜNK mondod-é ezt a példázatot, VAGY MINDENKINEK is?"

Ami feltűnt, az az volt, hogy Jézus NEM ITT, hanem Márk 13:37-ben válaszol Péter kérdésére: Márk 13:37. "A miket pedig néktek mondok, MINDENKINEK MONDOM: Vigyázzatok!"

Ezek szerint Lukács Péter kérdését tartotta fontosnak feljegyezni, Márk viszont Jézusnak a kérdésre adott válaszát. Ugyanilyen eltolt párhuzam figyelhető meg az ajtónálló esetében is (Lukács 12:35-40-ig Márk 13:34-36) Mi a helyzet a "hű és bölcs sáfárral"? Ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni ezt a kérdést, szem előtt kell tartanunk, hogy az erről szóló példázat a Lukács 12:42-46-ban logikailag visszautal (..ki tehát...) Péter kérdésére, ezért CSAK AZZAL EGYÜTT szabad értelmezni: "Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? " Mit válaszolt Jézus? Márk 13:37. "A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"

Tehát Jézus a hű és bölcs sáfárról szóló példázatot még csak nem is a tanítványaira korlátozta. Ezek a szavak MINDENKINEK szóltak, aki akkor élt. Vajon miért? Úgy érzem, azért, mert kb. 40 éven belül bekövetkezett Jeruzsálem pusztulása (Jézus első eljövetele, Máté 10:23) és ezért MINDENKINEK létérdeke volt, hogy odafigyeljen Jézus szavaira és vigyázzon, ha meg akarja menteni az életét. Mindenkinek sáfárkodnia kellett azzal az információval, amit Jézustól kapott, meg kellett osztania a háza népével, hogy meg tudja menteni a saját és családja életét.

Kérdések:

Ha ez így van, akkor vajon szabad-e ezeket a verseket úgy értelmezni, ahogy Jézus nem értelmezte?

Vajon a Társulat miért a "szemléltetés" kifejezést alkalmazza a Lukács 12:41-ben az eredeti görög szövegben megtalálható "példázat" helyett?

Esetleg nem azért, mert a példázatnak elsősorban erkölcsi mondanivalója van, viszont a szemléltetést már próféciaként is lehet értelmezni, tetszőlegesen behelyettesítve a szereplőket?

Eszembe jutott, hogy ha volt VT az első században, akkor Jézus vajon miért az egyes (laodicabeli, efézusi, szmirnai stb.) gyülekezetekhez szólt a Jelenések könyvében és mért nem azok központi vezető testületéhez?

Akkor már/még nem volt VT?

Vagy Jézus már elvetette?

Vagy nem ismerte el?

Vagy talán soha nem is létezett?

Szerző: Bagira