Évek óta írok kritikai írásokat azokról, akik, miközben valamilyen érték, értékrendszer védelmében lépnek fel, a maguk által védelmezett értékeket semmibe veszik. Az egyszerű állampolgár pedig ezt nem veszi észre. Egyszerűen hálás azért, hogy valaki védelmébe veszi azokat az értékeket, amiket ő is fontosnak tart, de az életében nem játszanak szerepet. Így most egy olyan társadalomban élünk, amelyben fontosak a magasabb rendű értékek, fontos értük kiállni azok ellen, akik ezeket az értékeket nem tartják fontosnak, de közben az sem él azon értékek szerint, aki fontosnak tartja. Így létrejön egy lelkiismeret nyugtató állapot, amelyben az értékek iránti tiszteletemet, kimutatom azzal, hogy gyűlölöm, azt, aki nem tiszteli azt úgy mint én, de közben én ugyanúgy figyelmen kívül hagyom azokat az értékeket, mint az akit gyűlölök.
Ennek köszönhetően ugyan senki nem tartja életben ezen értékek gyakorlását, ám mégis megosztja a társadalmat az értékek védelme, illetve támadása. Persze támadás alatt most azt értem, hogy valakit nem érdekelnek ezek az értékek, és nem foglalkozik velük.
Az engem foglalkoztató kérdés az, hogy van e joga bárkinek is arra, hogy egy bizonyos értékrendet kötelezővé tegyen? Van-e ezeknek az értékrendeknek valami megcáfolhatatlan alapja, amire felépülve jogosan válik kötelezővé egy társadalom számára? A kormányunk által favorizált keresztény értékek körül kialakult "háború" jól mutatja az előbb felvázolt ellentmondást. Miközben a jobboldali politikusok harcra kész hitvédőként lépnek fel a keresztény értékek érdekében, maguk magasról tojnak ezekre az értékekre. Valójában sosem fogalmazzák meg, hogy mit értenek keresztény érték alatt, csak úgy nagy általánosságban beszélnek róla, így igazából a felületes állampolgár nem is tudja rajtuk ezt számon kérni. Akik pedig tudják, hogy mik is valójában ezek az értékek, nem jutnak el a széles nyilvánosság elé.
De vajon jogosan léphet fel bárki is egy vallásos értékrend másokra kényszerítésének igényével? Van-e bármi is, ami miatt, a mi esetünkben a keresztény értékrend alapján megítélhetünk másokat? Van-e joga egy magát kereszténynek valló embernek arra, hogy másokat a saját értékei szerinti életre kényszerítsen, vagy azok alapján ítéljen meg? Az abortusz, a válás, a homoszexualitás, illetve a promiszkuitás kérdésében hozhatunk-e ítéletet a keresztény értékeket tekintve?
Mondhatnánk erre egy határozott igent, de ehhez arra lenne szükség, hogy a keresztény értékek alapja, a Biblia rendelkezzen valamilyen jogosítvánnyal arra, hogy a benne található alapelvek, szabályok, életvezetési tanácsok magasabb rendűek, és így akár kötelezőek. De valljuk be, a Biblia istentől ihletettnek tartása minden alapot nélkülöz. Ezzel nem cáfolni szeretném, hanem csupán kijelenteni: A Biblia jelenleg nem tud felmutatni semmilyen bizonyítékot arra, hogy isteni eredetű lenne. És így nem is léphet fel senki ennek védelmében. Természetesen ez más, nem keresztény vallások szent könyveire is igaz.
Ez viszont azt jelenti, hogy bármennyire szeretnénk azt a kényelmes állapotot, hogy valaki megmondja nekünk, hogy mi a helyes, és mi nem az, valójában ez lehetetlen. Az erkölcsi szabályok a társadalom fejlődésével alakultak ki. A társas együttélés szabályait a többség hozta, sokszor figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy vannak emberek, akik önhibájukon kívül képtelenek a társadalmi konvenciók szerint élni. Ezeket az embereket megbélyegezték, kitaszították, miközben valójában nem ők éltek helytelenül, hanem a társadalom amúgy semmilyen módon nem jó irányba történő fejlődése volt rossz. Ezt ékesen bizonyítja, hogy a történelem minden időszakában a vallási és politikai vezetők a saját értékeikkel szembemenve éltek, miközben mások számára ezt kötelezővé tették.
Ezzel természetesen nem a keresztény értékek, vagy más értékek ellen szeretnék felszólalni. Én magam is jónak tartom, ha az ember bizonyos értékek mentén éli az életét. A krisztusi értékrendszer pedig különösen szimpatikus számomra. De ha valaki valamilyen értékrendszer mellett dönt, az a saját döntése. És még a Biblia is felhívja a keresztények figyelmét, hogy ne foglalkozzanak azokkal, akik nem szeretnének keresztények lenni.
Szóval ha őszinték akarunk lenni, pont amiatt, hogy nincsenek örök érvényű erkölcsi szabályok, nincsenek istentől származtatható, magasabb rendű értékrendszerek, nincs is jogunk fellépni ezek védelmében másokkal szemben. Lehet bibliaverseket dobálni egy melegre. Lehet transzparensekkel küzdeni az abortusz ellen. Lehet elítélni egy nőt, mert több férfivel van viszonya. De az igazság az, hogy a természetben nincsenek lefektetve azok az alapelvek, amelyekre apellálnak. Sőt, ha igazán megvizsgáljuk a természet működését, akkor azt láthatjuk, hogy a teremtő nem egy konkrét erkölcsi szabályrendszer szerint alkotta meg a világot, hanem a működésében teljesen változatos rendszert hozott létre, amelyben van "abortusz", válás, homoszexualitás, promiszkuitás.
Valójában nincs jogunk meghúzni a határvonalat a jó és a rossz között. Illetve ha mégis meg szeretnénk, akkor azt csak a saját, önkéntesen csatlakozott csoportunkon belül tehetjük meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Igazság Kereső 2019.11.13. 17:26:23
Talán kicsapja a biztosítékot a téma.
Az emberek többsége-tisztelet a kivételnek-hinni szeret nem tudni. Vagyis, vakon hinni és ritkábban gondolkodni, na mert mi van, ha mégsem úgy van!
Mert amiben hiszünk, az vagy úgy van, vagy nem úgy van.
Ha pediglen, tudsz valamit, azt már nem kell hinni.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2019.11.13. 17:49:55
Igazság Kereső 2019.11.14. 00:55:35
Az emberek nem tudni akarnak,hanem dédelgetni eszményeiket, és körbe-körbe járnak. Eközben, azzal ringatják az egójukat, hogy tudják az "igazsagot".
bjanek 2019.12.27. 22:12:11
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2019.12.28. 10:44:27