Az utóbbi időben egyre többször hallunk a keresztény értékek védelméről. Szervezetek jönnek létre emiatt, politikusok hangoztatják, és civilek emelik fel a hangjukat. Ám arról soha nem esik szó, hogy mik is azok a keresztény értékek. Néha az az érzésem, hogy a keresztény értékek védelmezőinek fogalmuk sincs, hogy mi is az, amit védelmezni szeretnének. Valójában az a helyzet, hogy míg az egyik általa bűnösnek tekintett cselekedet ellen fellép, addig a másik bűnt rendszeresen elköveti. Kétlem, hogy a LMBTQ emberek ellen fellépő értékvédelmezők az esküvő után veszítették el a szüzességüket. Pedig a kereszténység nem nagyon tesz különbséget a promiszkuitás és a homoszexualitás között. A legtöbb védelmező valójában nem vallásos. Számára a keresztény érték valamilyen megfoghatatlan, hamisítatlan, felsőbbrendű, színtiszta európai valami. Valami, ami mások fölé emel bennünket, de pontos fogalmat nem tudnak neki adni. De jól hangzik ezt csata kiáltásba fogni, és ettől olyan jónak, kulturális örökségünket védelmezőnek tűnnek.

De mi is az a keresztény érték, értékrend? Személy szerint úgy látom, hogy a ma hangoztatott keresztény értékrend valami olyasmi, ami az elmúlt kétezer évben fejlődött ki. Semmi köze a hithez, Krisztushoz, Istenhez. Nem szerepel benne krisztusi alapelv, nem lényege az emberekkel való bánásmód. Csupán valami szubjektív kulturális massza, amit nem lehet pontosan meghatározni. Talán ez lehet az oka annak, hogy nem is teszik. Az előző posztomban arról írtam, hogy egy konzervatív oldalon azért törölték a kommentemet, és tiltottak le a kommenteléstől, mert feltettem azt az egyszerű kérdést a keresztény értékek védelmezőinek, hogy "mi az a keresztény érték?" Úgy tűnik ők sem tudják, és ez kényelmetlen nekik.

Én viszont ebben a posztban le fogom írni - természetesen "erősen szubjektíven" - hogy én mit tartok keresztény értéknek, és miért. 

 Keresztény értéknek, már a szó jelentéséből kiindulva is, csakis olyan dolgot tartok, ami közvetlenül Krisztushoz kapcsolható. Nem tudok keresztény értéknek tekinteni olyan elveket, melyek kétezer évvel Krisztus után jelentek meg és sok évszázados formálódás után kapták meg jelenlegi arculatukat. A keresztény szó önmagában azt jelenti, hogy Krisztust követő. Tehát keresztény érték csakis olyan lehet, ami összhangban van Krisztus szavaival, helyzetével, tetteivel. De egy kiragadott példa túlhangsúlyozása  Jézus életéből, nem számít a követésének. Hogy mire gondolok? Például arra, mikor Jézus ostorral kizavarta a kufárokat a templomból. Ez a történet önmagában senkit nem jogosít fel arra, hogy erőszakos módon zavarjon ki, zárjon ki egy csoportot a társadalomból. Már a történet is összetettebb annál, hogy egy mai ember merjen úgy dönteni, hogy felvállalja a társadalom egyes részeit ostorozó, értékvédelmező szerepét. Mert miközben Jézus a kufárokat kikergette a templomból, a társadalom más bűnösnek, gonosznak tekintett csoportjaival barátkozott, békésen beszélgetett, együtt vacsorázott velük, illetve segítette, vigasztalta őket. Tehát az ostorozó szerepéhez rendelkeznünk kell azokkal a kivételes képességgel, melyek alkalmassá tették Jézust arra, hogy meghatározza mikor van szükség ostorozásra, és mikor barátságosságra. 

Tehát keresztény érték, csakis olyan érték lehet, ami  a krisztusi életmintából ered, és amit Jézus tanításainak összességébe bele tudunk illeszteni. Tehát az ostorozás azért nem fér bele, mert Krisztus  nem nagyon ostorozott. A társadalom megvetett tagjaival jobbára kedvesen, barátságosan viselkedett. Ezt az ostorozásos esetet azért tartottam fontosnak kiemelni, mert a legtöbb keresztény értéket védelmezőnek a másképp élők, gondolkodók ostorozása jelenti az egyetlen mintát, amit követni tud. De Jézus életében ez az ostorozás valójában egyetlen momentum, aminek ugyan megvan a jelentése, de nem lehet minden általunk elítélt emberre, embercsoportra, helyzetre alkalmazni.

A keresztény értékeket védelmezni azokkal szemben kell, akik azt nem alkalmazzák, illetve azokkal ellentétesen cselekszenek. Akik védelmezni szeretnék ezeket az értékeket, mindig valamivel szemben lépnek fel. Sosem valami mellett. Ilyen például a homoszexualitás, az abortusz, vagy épp az iszlám. Az egyik legfontosabb krisztusi minta, amit nyugodtan tekinthetünk keresztény értéknek az Jézusnak a társadalom elítélt, megvetett, bűnösnek tekintett rétegeivel való bánásmódja. Nem mondhatnánk, hogy Jézus fellépett ellenük. Inkább azt, hogy Jézus barátságosan közeledett azokhoz az emberekhez, magabiztosan képviselve azokat az értékeket, melyeket helyesnek tartott. Olyannyira, hogy az őt kritizáló csoportok ezt mondták: "lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja." (Máté 11:19) Ez a vád többször előjön a Bibliában. Lukács evangéliumában például négyszer. Tehát Jézus a hazaárulónak bélyegzett vámosok, és az erkölcstelen életet élő prostituáltak, házasságtörők barátjának számított. Jézus nem csak egyszerűen tudomásul vette a létezésüket, hanem kereste a társaságukat. Kihasznált minden lehetőséget, hogy időt töltsön ezekkel az emberekkel.

"A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták." (Lukács 15: 1,2) Miután úgy döntött, hogy a megvetett Zákeusnál vacsorázik, "Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni". Ugyanezt a méltatlankodást tapasztaljuk egy Simon nevű farizeusnál is, akihez Jézus vendégségbe ment, de vacsora közben egy megvetett, bűnös nő fejezte ki tiszteletét Jézus iránt. Mikor Jézus látta, hogy Simonnak egyáltalán nem tetszik, amit lát, egy történettel helyreigazította őt (Lukács 7: 36-50)

Jézus nem értett egyet azoknak az embereknek az életvitelével, akik vámosokként kiszipolyozták a népet. Nem támogatta azokat tetteikben, akik bűnösök voltak. Ám nem velük szemben határozta meg magát, hanem a saját értékei mellett. Ez tette őt képessé arra, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik ezt igényelték. Az már egy másik kérdés, hogy mi számít bűnnek. Túl bonyolult az ember működése ahhoz, hogy laikusként meghatározzuk, hogy ki számít bűnösnek és ki nem.

Tehát az egyik legfontosabb keresztény érték az a képesség, hogy képesek vagyunk barátságosak lenni azokkal, akik más értékek mentén élik az életüket. Olyannyira, hogy szerintem ma egy Krisztust követő embernek az a legjobb dicséret, ha a morgolódók ezt mondják rá: "a bűnösök barátja."