Az ószövetség

Ebben a posztban kifejezetten az ószövetséggel, és annak kanonizálásával fogok foglalkozni. Ahogy egyre többet foglalkozok a témával, úgy válik egyre bonyolultabbá, és átláthatatlanabbá. Az ószövetségnek alapvetően két tipusú kánonja van. Az egyik az alexandriai, a másik a palesztinai. Bár egyesek szerint létezik egy babiloni is, de erről nagyon keveset olvastam. Az alexandriai kánon már az i.e. 3.-4. században létezett, amire az a bizonyíték, hogy ekkor készítették a Septuagintát. Ezt a kánont használták a szétszóratásban élő zsidók, és a keresztények is. Az újszövetségben található ószövetségi idézetek, köztük Jézuséi is, túlnyomó részt a Septuagintából származnak.  A keresztények egészen a reformációig ezt a kánont használták, ha az ószövetségről volt szó. A palesztinai kánont a palesztínában élő zsidók használták. Ennek keletkezése elég vitatott. De abban, mindenki egyetért, hogy ez a kánon évszázadokkal Jézus halála után jött létre. Egyesek szerint a ll. században, de a legtöbb bizonyíték azt támasztja alá, hogy valamikor a maszoréták korában, a Vll-X. században jött létre.

A két kánon között óriási különbség van. Nemcsak abban, hogy a zsidók által készített kánon 39 könyvet tartalmaz(a protestáns beosztás szerint), a Septuaginta meg sokkal többet, hanem a szóhasználatában is, valamint a számszaki adatok között is különbség van néhány helyen. A két irat szóhasználatbeli különbözősége elsősorban a Jézusra vonatkoztatott igék körül látszódik meg, melynek legeklatánsabb példája az, mikor a Jézusról szóló prófécia a Septuagintában szűztől születést ír, mig a zsidó kánonban fiatal nőt. A Septuaginta mellett érvelők azt mondják, hogy Jézus messiási voltát könnyebb bebizonyítani ebből, mint a Jézus után, a keresztények ellenfeleinek számító, Jézus ellenes zsidók fordításából.

Bár a Septuagintát folyamatos támadások érték, a keresztények 15 évszázadon keresztül ragaszkodtak hozzá. Annak ellenére is, hogy Origenész a Hexapla című művében bebizonyította, hogy a legrosszabb görög fordítások közé tartozik. ( Origenész idejében az ószövetségnek több görög nyelvű fordítása is közkézen forgott). A reformáció idejében a reformátorok a zsidó kánon mellett tették le a voksukat. Amikor átvették a zsidóktól az ószövetségüket, akkor annyit változtattak rajta, hogy a Máriáról szóló próféciában vissza állították a 'szűz' kifejezést.

Eddig az ószövetségnek csupán két változatáról írtam. De ez nem jelenti azt, hogy a mai ószövetséget használó egyházak csupán ebből a kétféle ószövetségből választanak. Mint említettem, a protestánsok a zsidó kánont vették át, a maga 39 könyvével. A katolikus egyház a tridenti zsinaton hozott döntésével kitartott a Septuaginta mellett, ami jóval több könyvet tartalmaz. Ám a korábbi egyházszakadások során létrejött egyházak, mint pl, az ortodox, az örmény, kopt, etióp,szír, görög keresztény egyházak szintén a Septuaginta kánonját használták. De mindannyian más módon bővített változatot. Az eddigi  kutatásaim során nyolc (!!!) különböző ószövetséget találtam, melyeket nagyon sok keresztény egyház használ. A legszűkebb kánon a zsidó/protestáns, de az etióp keresztények ószövetségében 54 könyv, illetve kiegészítés szerepel. A különböző keresztény egyházak 83 könyv/kiegészítés közül választották ki azokat, amelyeket felvettek a saját kánonjukba.

Nem fogok belemerülni abba, hogy melyiknek van igaza. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a legtöbb könyv kanonizálása mellett nagyon jó érvek vannak. Nézzük először a Septuagintát. Ha Pál apostolnak, Jézusnak, és a korai keresztényeknek minden ellenvetés nélkül jó volt, akkor mi miért keressünk ellenvetéseket?  Több keresztény egyház azért vett fel a kánonjába bizonyos könyveket, mert azokra az apostolok is utalnak, elismerve ezzel a "tanításra, intésre, igaz életre való nevelésre" való hasznos voltukat. De erre majd az újszövetségről szóló részben térek ki. Tehát adott nyolc, egymástól sok tekintetben eltérő kánon. Adott 83 könyv/kiegészítés amely nagyban befolyásolhatja az egyház teológiáját.

Egy biztos. Az ószövetségben sehol nem szerepel a Biblia kifejezés. Sehol nem olvasunk arról, hogy Isten utasítást adott volna arra, hogy valaki készítsen egy gyűjteményt az általa ihletett iratokból. A valóság inkább úgy néz ki, hogy a zsidók rengeteg iratot használtak. Ezek az iratok részét képezték a kultúrájuknak, vallásuknak, polgári életüknek. A Holt-tengeri tekercsek is bizonyítják, hogy egy adott csoport használt könyvei elég széles skálán mozogtak, anélkül, hogy különbséget tettek volna könyv és könyv között. Az hogy egyszer valaki készített egy katalógust, legyen az alexandriai, palesztínai, vagy babiloni, az ég világon nem jelent semmit. Sőt! Az első katalógus megjelenése (Septuaginta) óriási vitákat hozott létre, amelyek azóta is tartanak, immáron kb 2300 éve.

A fentiekből több következtetést is levonhatunk.

- Isten sehol nem kért senkit, hogy katalogizálja az ószövetség könyveit.

- Ha mégis kért, sehol nem határozza meg a katalogizálás feltételeit.

- Ha mégis katalogizálni szerette volna, ezt a katalógust sehol nem hozta nyilvánosságra

Ebből adódóan:

- A katalogizálás feltételeinek hiányában, mindenki olyan feltételeket szab amilyeneket akar, illetve ha egy könyv nem felel meg az általa szabott feltételeknek, de mégis katalogizálni akarja, akkor olyan magyarázattal kerüli meg a saját feltételeit, amivel akarja.

- Isten senkit nem jelölt meg, mint felelős szerkesztőt, ezért bárki felléphet ebben a szerepben

- Bárki által készített katalógus támadható, hiszen nincsenek feltételei a katalogizálásnak.

Ha most a kezedbe veszed a Bibliádat, és átlapozod, akkor jusson eszedbe, hogy ez a könyv bár be van kötve, valójában sok egymástól teljesen független könyvből áll, amelyek sosem képezték részét egy nagy, egységes könyvnek. Bármilyen tipusú kanonizálást is tartson favoritnak az egyházad, legalább hétféle más kánon van, melyeknek pártolói jó érvekkel szolgálhatnak neked arról, hogy a bibliádból hiányzik sok ihletett irat, vagy épp ellenkezőleg, érvelhetnek amellett, hogy olyan könyveket tekintesz Isten Szavának, amelyek démoni ihletettségűek, de legalább is csupán emberi bölcsességet tartalmaznak.

Magyarán mitől lehetsz biztos abban, hogy az általad használt ószövetség pontosan azokat a könyveket tartalmazza, amit Isten eldöntött? Semmitől! Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Isten részt vett volna a Biblia kanonizálásában. Én inkább azt ajánlanám, hogy olvass sokat a kanonizálás folyamatáról, különböző szempontok alapján, mert akkor megláthatod, hogy mennyi veszekedés, intrika, előzte meg egy-egy könyv katalogizálását. Nekem néha olyan érzésem volt, hogy a Biblia néhány könyve csupán azért került bele a Bibliába, mert a döntéshozók, az erősebb kutya elvét alkalmazták.