Közel egy hónapja nem írtam semmit. A blog indulása óta tele van a fejem olyan témákkal, amiket folyamatosan megírtam. Gyakran 3-4 poszt is készült egyszerre a fejemben, és alig vártam, hogy leírjam őket. Az ötletek, témák most is megvannak. Csak egyszerűen nincs kedvem írni. Mintha leülepedett, helyére került volna bennem valami, ami miatt megszűnt bennem a írást ihlető nyugtalanság.Kétéves kínlódás után elhagytam az egyházamat, és felborítottam az életemet.Most három éve, hogy nem vagyok tagja Jehova Tanúi egyházának.

Úgy tűnik, három év kellett ahhoz, hogy egyenesbe kerüljön az életem. Nem tudom kinek mennyi időbe tellett ez, de ha tényleg jól gondolom, és most értem a végére, akkor nekem három évembe került, hogy helyreálljak.

Elég csendes életet élek. Kivéve, ha zenét hallgatok, vagy épp gitározok. Azt nem tudom csendben. De nem járok sehova, nem csinálok semmi különöset. Élem a kis világomat, és olvasok. Három négy havonta csináltatok egy tetoválást, kondizni járok és dolgozok.Itthon soha nem látott, és érzett csend és nyugalom van. Minden jó. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen is van. Bár csodálkoznék rajta, ha ez sokáig tartana.

Barátaim nincsenek. Illetve vannak, de nem találkozhatok velük, nem beszélgethetünk. Néha lopunk egy félórát, de akkor is úgy, hogy nehogy lebukjunk. Vagy ímélezgetünk. De ez nem igazán nevezhető barátságnak. Ha valamelyikükkel baj történne, nem látogathatnám meg őket, vagy ha velem történne valami, nem segíthetnének.Én nem ugorhatok fel hozzájuk, ha valamilyen segítségre szorulnak nincs lehetőségem segíteni. Az ilyet hogyan lehetne barátságnak nevezni? :) Ez olyan "plátói" barátság.

Szerencsére minden rendben van, De nem tudom mi lenne, ha valami komoly dolog történne velem. Remélem nem fog. Eléldegélnék így még vagy negyven évig.

Szóval lenyugodtam. Ez kicsit olyan érzés, mintha nihilista lennék. Nem látom semminek értelmét, aminek nem én vagyok a célja. Először azt hittem, hogy ez valami önzés. De ahogy jobban belegondoltam rájöttem, hogy nem az. Egyszerűen csak kedvem szerint élem az életem, és ez megnyugtató, Nem kell megfelelnem, csak saját magamnak. Mindent azért teszek, hogy élvezzem az életemet.

Teológia? Hm...Azt hiszem veszett fejsze nyele. Értelmetlen okoskodás. Szélkergetés. Csak viták, háborúk, emberéletek megnyomorítására szolgál.

Kereszténység? Még a fogalmát sem tudom pontosan meghatározni. De nemcsak én. A magukat kereszténynek vallók is sokféleképp vélekednek arról, hogy mi a kereszténység.

Isten? Az más. Istennel minden rendben van. Csak más alapokra kellett helyeznem az istenkeresésemet, és külső megerősítések, guruk helyett, magamban kellett megkeresnem a megerősítést. Azt hiszem megvan. Ezért nyugodtam le. Nem is érdekel mások véleménye. (Filippi 4: 6,7)