Az alábbi posztot nem az olvasóimnak szántam, hanem egy fórumon megkértek, hogy mutassam be Jehova Tanúit, beszéljek róluk. Kaptam egy topicot, ahová ezt a posztot raktam ki. Itt azért posztolom, hogy, ha valakinek van kedve ott is védeni, esetleg támadni, vagy uram bocsá' egyszerűen csak beszélni róluk, az a  poszt végén található linken, a Jehova Tanúiról szóló topicban megteheti.

Hogy kik Jehova Tanúi?  Elég nehéz ezt a kérdést megválaszolni, mivel eléggé vitatott társaság. Sajátos hitnézeteik, és erőszakos térítőmunkájuk miatt sok támadás éri őket a világ, és más keresztény egyházak részéről. Azon egyházak közé tartozik, amely a volt tagjai közül a legerőteljesebb támadásban részesül. Főleg napjainkban, mikor az internetnek köszönhetően honlapok, blogok tucatjai foglalkoznak az egyházban található visszásságokkal, hamis tanításokkal.  Az egyház azzal próbálja ellensúlyozni a volt tagok részéről jövő támadásokat, hogy Isten ellen elkövetett bűnnek titulálja az ilyen emberekkel történő beszélgetéseket, illetve az írásaik olvasását. Az egyház büntetése az ezt a szabályt megszegő hívekkel szemben a kiközösítés, ami egyet jelent az átlag Tanú számára az örök életből való kizárással.

Ennek ellenére mégis sokan szólnak elismerően erről az egyházról, a térítőmunkájuk eredményének köszönhető változások miatt, ami az új tagok egyéniségében, magaviseletében végbemegy. El kell ismerni, hogy a világon sokmillió ember az ő munkájuknak köszönhetően ismerte meg a Bibliát, és vált kereszténnyé.  Jehova Tanúi sikeresen találják meg azokat az embereket, akik őszintén hisznek istenben, van vágyuk Istenre, és a szolgálatára, ám semmilyen, vagy nagyon laza kapcsolatuk van az egyházukkal, és nem ismerik a Bibliát. Jehova Tanúi teológiája, egy Bibliát nem ismerő személy számára nagyon logikus, racionális bibliamagyarázatnak tűnik, amelyben minden fontosabb kérdésre ésszerű válasz található. Ezért elsősorban azoknál az embereknél érnek el sikereket, akik semmilyen bibliai képzésben sem részesültek.  Mivel az egyház tiltja a volt tagok, illetve más egyházak teológusainak írásainak olvasását, ezért az átlag tanú teljesen el van szigetelve az egyházának magyarázataitól különböző írásoktól.

Ebben erős szerepe van az egyház önmagáról alkotott nézetének, mivel az isten egyedüli csatornájának tekinti magát, amelyet felhasznál az emberek tanítására. A világ vallásait két csoportra osztja: Jehova tanúi, és a hamis vallások. Jehova Tanúin kívül minden keresztény és nem keresztény egyház, vakot vezető világtalan hamis próféta, aki a Sátán kezében van, és azon egyházon keresztül próbálja meg félrevezetni az embereket. Sajnos pont ez a tanítás az, ami miatt komoly disszonancia alakul ki a gyülekezetek egyszerű tagjaiban. Elhitetik velük, hogy ezt az egyházat személyesen Krisztus irányítja. A tanításaik között szerepel, hogy a gyülekezetek vezetőit maga Krisztus választja ki, és az ellenük való bárminemű fellépés Isten és Krisztus elleni lázadásnak minősül. A tanítás fonákja az, hogy ezt a kinevezett gyülekezeti vezetők is komolyan elhiszik, és szinte isteni hatalmat képzelnek maguknak, amivel gyakran olyan mértékben beleavatkoznak mások magánéletébe, hogy az már túlmegy minden határon. Ilyenkor az egyszerű tag nem tudja, hogy most mi van. Hiszi, hogy az egyetlen igaz vallásban van, hiszi, hogy ezt a vallást maga Krisztus irányítja, hiszi, hogy a vezetőket Isten választja ki, csak nem érti, hogy ennek ellenére ezek a vezetők hogyan maradhatnak a pozíciójukban annak ellenére, hogy gőgösek, gyakran bűnöket követnek el, és gonoszul bánnak a nyájjal (tisztelet a kivételnek, mert az is van).

Ilyenkor a hívő meghasonlik, mert nem tud ésszerű magyarázatot találni a fellépő problémára. Ha az egyház kivenné a tanításai közül ezt a különleges isteni kiválasztást, és csupán egy egyháznak tartaná magát a sok közül, akkor az egyháztagok könnyebben túllépnének ezen. De mivel egyre szorosabban ragaszkodnak hozzá, és közben félelemben tartják a híveket, akik nem mernek ellentmondani ennek, ezért egyre több az érzelmi problémával küszködő Jehova Tanúja. Ez a folyamat, különösen az internet elterjedése óta, egyre intenzívebb, és erőszakosabb, mert az egyház nem tudja megcáfolni a volt tagok részéről jövő támadásokat. Ezért egyre szigorúbban fogja a tagokat, és egyre keményebb fenyegetésekkel próbálja elérni, hogy ne máshol keressenek válaszokat a kérdéseikre. Ez egyre nagyobb nyomás, egyre nehezebb terhet jelent a gyülekezeteknek, ahol viszont emiatt egyre ridegebbek a kapcsolatok. A gyülekezet tagjai elhidegültek egymástól, próbálják takargatni a magánéletüket, mert érzik a disszonanciát az egyház és a gyülekezet vezetőinek elvárásai, illetve a saját természetes vágyaik, érzéseik között.

Az internet elterjedése előtti időszakban az átlaghívő viszonylag jól érezte magát a gyülekezetekben. A nyolcvanas-kilencvenes évek gyülekezeteire a barátság és a testvériség volt jellemző. A hatalommal való visszaélések nem voltak túlzottan jelentősek, mégha akadtak is. Persze akkor is voltak problémák, de azok nem jelentettek akkora terhet az egyéneknek, mint amik most jellemzik a gyülekezeteket. Az egyház egyre nehezebben takargatja a saját hibáit. Egyre több újság, blog foglalkozik az egyházat megrázó pedofil ügyekkel, amelyek különösen azért jelentenek nagy próbát az egyháztagoknak, mert a legtöbb gyermekmolesztáló éveken, évtizedeken keresztül az egyház által kinevezett vezető volt. És ahogy fentebb írtam is, az egyház hivatalos tanítása az, hogy a vezetőket maga isten nevezi ki. Komoly kétségek merülnek fel a hívekben, amikor azt hallják, hogy egy 40 éve vénként szolgáló férfi 30 éven keresztül molesztálta a gyülekezet kisgyermekeit, mert azt kérdezik egyből, hogy Isten hogyan nevezhetett ki valakit ilyen pozícióba ilyen bűnnel, illetve miért nem mozdította el az állásából.

Egyelőre ennyit az egyházról. A gyülekezetek tagjai többnyire őszinte, Istenben, és Krisztus áldozatában hívő, bibliai törvények szerint élő, vagy élni akaró ember. Bár sokan nem tartják kereszténynek Jehova Tanúit, mert nem hisznek a háromságban, és mégis azt mondom, hogy aki hisz a Biblia által Teremtőnek nevezett Istenben, és hisz Krisztus bűneltörlő áldozatában, közben pedig igyekszik a Biblia törvényei szerint élni, az bizony keresztény. Amikor bekopogtatnak hozzád, vagy megszólítanak az utcán, az legtöbb esetben azért van, mert ezzel Istennek szeretnének tetszeni, és úgy érzik, hogy jót tesznek azzal, ha az emberekkel a Bibliáról beszélgetnek. Számukra ez a munka annak ellenére fontos, hogy ez sok esetben óriási erőfeszítést, önfeláldozást jelent a részükről. Én magam is közel húsz évig csináltam, és mind a mai napig Istennek szánt áldozatnak tekintem ennek a munkának minden percét, mégha meg is változott róla a véleményem. Jehova Tanúi az átlagosnál intenzívebb, képzést kapnak a bibliatanulmányozásuk során. Gyakorlatilag nincs a gyülekezetekben olyan ember, akinek gondot jelentene a bibliai könyvek kikeresése. Hitnézeteiket szinte azonnal, fejből támasztják alá odaillő bibliaversekkel. Az egy más kérdés, hogy ezekhez a bibliaversekhez kell még némi magyarázat, hogy beleillő legyen a teológiájukba, de azt hiszem, a legtöbb más vallású egyháztag ugyanezt nem tudná megtenni a saját egyházának a hitnézeteivel.

Bár az utóbbi években egyre több gond van a gyülekezetekben, az egyház a Máté 24:13 és a Jakab 4:17 verseire alapozva elvárja a hívektől, hogy azok ellenére tartsanak ki, és legyenek hűségesek az egyházhoz. Sajátos bibliaértelmezésüknek köszönhetően az egyház már teljesen kiszorította Krisztust a helyéről, és önmagát helyezte oda. Ezért is nehéz megrendíteni őket a hitükben. Legtöbb esetben csak akkor sikerül ez, ha az illető a saját bőrén tapasztalja az egyháza tanításainak visszásságait. Ezért az én tevékenységem is igazán csak azoknak szól, akik ugyan még Jehova Tanúi, de már megrendült a bizalmuk az egyházban. Ilyenből viszont egyre több van. Az egyház kemény szabályozása miatt, a kilépő tagok minden kapcsolatukat elveszítik korábbi barátaikkal, rokonaikkal, közvetlen családjukkal. Ezért is követel a munkánk kellő óvatosságot.