Egyre jobban érdekel a társadalom, a kultúra, és a kereszténység kapcsolata.  Vajon el kell- egymástól ezeket különíteni? Isten törvényei szerint élni, lehetséges úgy, hogy kizárjuk a társadalmat, a kultúrát és a hagyományokat?  Hogy mire is gondolok? Egy keresztény mindig egy időben, egy helyen próbál meg keresztényként élni. Ám egy másik keresztény, egy másik időben, egy másik helyen ugyanúgy kereszténynek számít? Mi befolyásolja az ember Isten előtti állapotát? Számít az, hogy hol, és hogy mikor élünk?

Tegyük fel, hogy egy keresztény fiatal 1963-ban igyekszik Isten törvényeit szeretve, Krisztus megváltásában hitet gyakorolva keresztényként élni. A világban tombol a Beatlemánia. A fiatalok rajonganak a négy liverpooli srác zenéjéért. A lányok sikoltoznak, és ájuldoznak a koncertjeiken. Zenéjük fülbemászó, és emberek milliói hallgatják minden nap a rádiókban. Mi történik, ha egy keresztény fiatalnak megtetszik ez a zene, és szeretne vásárolni egy nagylemezt a zenekartól? Mi több, arra gondol, hogy elmenne egyszer egy koncertjükre. Persze nem az első sorba, hanem csak valahol hátul meghúzódva végignézni élőben a világ legnépszerűbb zenészeit, akik a legkülönösebb technikákat alkalmazva, egy teljesen újfajta zenét játszanak. Vajon akkor, 1963-ban egy londoni fiatal keresztény milyen megítélést kapott a gyülekezetétől, és a lelkipásztorától egy ilyen cselekedetért?  Mit szóltak a szülei, ha a lemezjátszón John Lennon, Paul McCartney harsogta hangosan az épp aktuális slágert? Jó lenne valakit személyesen meghallgatni, aki mindezt átélte fiatalként. Hány fiatal vívott elkeseredett harcot a szüleivel, és a társadalommal, mert ez volt az a zene, amely megérintette őt? És vajon hányan lehetnek olyanok, akiknek azt mondták, hogy akinek ehhez a zenéhez bármi köze van, az nem nevezhető kereszténynek? De azóta eltelt 50 év. A Beatles slágerei beépültek az európai, és az amerikai kultúrába. A zenéjük ma még mindig mindennapos a rádiókban. De milyen megítélésben részesül ma az a keresztény, aki szeretné az autóban, vagy otthon a Beatles legvadabb számait hallgatni? Mit szólnának a szülei, és a gyülekezete? Mi van akkor, ha valakit ma érint meg az a zene? Vajon ma, egy teljesen más korban ugyanaz a zene milyen hatással van egy keresztény identitására?

Vajon ha 50 évvel ezelőtt a kereszténység összeegyeztethetetlen volt bizonyos zenei stílusokkal, és ezért keresztényeket megfosztottak a gyülekezet nyújtotta szeretettől, akkor ma ugyanaz a zenei stílus milyen hatással van a keresztény és a gyülekezet kapcsolatára? A másik kérdés, ami szerintem még fontosabb, hogy Isten miként tekinti ezt a helyzetet? Hogyan tekintette azt a húsz éves lányt, aki 1963-ban Beatlest hallgatott, és hogyan tekinti ma azt a 70 éves nénit, aki még mindig azt hallgatja? Más a kor, más a társadalom, de ugyanaz a zene, ugyanaz nő, ugyanaz az Isten.  A világ változik (1kor 7:31), de az Isten nem (Jakab 1:17).

A kérdésem a következő: ha Isten nem változik, akkor miként ítéli meg ezt a helyzetet? Hogyan tekint a fiatal lányra 1963-ban, és hogyan tekint a már megöregedett nénire ugyanazért 2013-ban?  A környezet, a kultúra, a hagyomány, a divat, hatással van-e arra, hogy a Teremtő miképpen tekint egy emberre?  De ugyanaz a helyzet az ékszerek viselésével. Az ókorban a zsidóknál természetes dolog volt, hogy a férfiak fülbevalót hordtak. Sem a közösség, sem Isten nem ítélte meg negatívan ezt. (2Mózes 21:6, 32:2) De mi a helyzet ma? Mi történne, ha egy keresztény férfi fülbevalót szeretne hordani?  Tegyük fel, hogy egy lelkipásztor, vagy a közösség más elismert férfi tagja dönt úgy, hogy egy ékszert helyez a fülébe. Ha az Istennek 3000 évvel ezelőtt semmilyen kifogása nem volt a férfiak fülbevalója ellen, sőt a törvényében egy kis helyet is biztosított neki, akkor ma hogyan tekinti ugyan az az Isten, akinél nincs változásnak még árnyéka sem, ugyanazt a tettet?

Tehát Isten, az emberek megítélésénél milyen súllyal tekint az adott korra, szokásokra, kultúrára, társadalomra?  Hozhat-e Isten két teljesen ugyanolyan helyzetben, két különböző döntést, csupán azért, mert más korban, vagy más kultúrában történt?  Igazságos volna-e 1963-ban kivetni a gyülekezetből valakit, mert ragaszkodik a kedvenc zenéjéhez, és 50 év múlva simán elnézni ugyanazt? Igazságos volna-e háromezer évvel ezelőtt normálisnak tekinteni egy fülbevalós férfit, majd napjainkban világiasnak, keresztényietlennek tekinteni?

Az ezekhez hasonló kérdések tömkelegét tudnám még felvetni, de az alapja mindnek ugyanaz. Befolyásolja-e Istent az emberek megítélésében az, hogy mely korban, milyen kultúrában, milyen társadalomban, és milyen hagyományok között él? Mert ha igen, akkor hol van az a határ, ahol ez még igazságosnak nevezhető?  Ha meg nem, akkor engedhetjük-e azt, hogy emberek, embereket bélyegezzenek meg, vessenek ki gyülekezetekből, csupán azért, mert más az ízlésük, más szokásokat gyakoroltak, más hagyományok között nőttek fel? Magyarán, bűn-e, ha valaki követi a társadalmat az divatban, zenében, és más dolgokban? És ha igen, akkor miért?

Isten elvárásai függenek az éppen aktuális társadalmi rendszertől?  Az ő véleménye egy adott személyről függ attól, hogy a társadalom, épp akkor milyen megítélésben részesíti őt? Vagy Isten emberekről alkotott véleménye felette áll az emberi társadalomnak, és a kor szokásaitól, elvárásaitól függetlenül ítélkezik az egyénen? De ha ez így van, akkor ismét felmerül a kérdés, hogy hol van az a határ, amit a társadalom, vagy a vallásos közösségek átlépnek, amikor valakit egy szokásért, tettért diszkriminálnak?