A perfekcionista egyházak, mint Jehova tanúi, az adventisák, vagy akár a pietista vonalat követő protestáns egyházak, nagy hangsúlyt fektetnek a bűnre. Annak érdekében, hogy tisztán tartsák a gyülekezeteket a bűntől, a bűnt elkövető személyeket megfegyelmezik, vagy kiközösítik a gyülekezetekből. Jehova tanúi elismerték egyszer, hogy évente több tízezer embert közösítenek ki elsősorban házasságtörés, és házasság előtti szex  miatt. Bár a következő gondolatok régebben néha felmerűltek bennem, mostanában egyre erőteljesebben foglalkoztatnak.

A kérdésem ugyanis az, hogy van-e joga egy tökéletlen emberekből álló bizottságnak úgy dönteni, hogy valaki méltatlan arra, hogy kereszténynek nevezzék, vagy hogy részét alkossa - a bűne miatt- egy keresztény közösségnek. Én magam is szavaztam bizonyos esetekben kiközösítés mellett, és volt, hogy egy kis csalafintasággal segítettem elkerülni valakinek a megalázó meghurcoltatást. És persze később fölöttem is döntöttek. Az más kérdés, hogy ekkor én már nem akartam az egyház tagja lenni, és a biróim előtt, egy közel egyéves megfontolás után már beadtam az elkülönülő levelemet. Azóta is bánom, hogy hagytam magam rábeszélni arra a teljesen felesleges bíróira. Lényeg, hogy pontosan tudom, hogy miként folyik egy birói meghallgatás, és azt is, hogy kik azok az emberek akik ilyenkor döntenek az egyén sorsa fölött. (mai szemmel nézve Isten helyett)

 Tehát adott egy bűn eset. Legtöbb esetben ez valamilyen szexuális természetű bűn, vagy az utóbbi időben egyre gyakrabban hitehagyás. Mi alapján ítélik meg a bűnöst?A Galáciaiaknak írt levél 5: 19-21 így fogalmaz:

"A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, és ezek azok: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés,  bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések, meghasonlások, szekták, irigykedések, italozós tivornyázások, dorbézolások és effélék. Ami ezeket illeti, előre figyelmeztetlek titeket, mint ahogy figyelmeztettelek is előre, hogy akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát."

Az idézett Pál apostól származik, aki több olyan szokást, cselekedetet felsorol, ami kizáró ok lehet Isten királyságából. Ez a három Bibliavers, néhány hasonlóval együtt alkotja az egyházak fegyelmi ügyeinek alapját. Az itt felsorolt bűnöket ez alapján kezelik. De az igazság az, hogy a felsorolásban szereplő cselekedetek közül alig néhány az, amiből egyházfegyelmi ügy lesz. Tapasztalataim szerint néha az alkohollal való visszaélés, és elsősorban  a paráznaság miatt fegyelmeznek meg valakit, és ahogy az előbb írtam a hitehagyás is most már egyre gyakrabban előkerül, amit vagy belegyömöszölnek a gátlástalan viselkedés kategóriába, vagy ha az illető hirdeti az eretnek nézeteit, akkor egy az egyben hitehagyással vádolják meg.

Amiért az utóbbi időben sokat gondolkoztam ezen, az a többi cselekedet, amiért szinte soha senkit nem közösítettek még ki: ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések. Amiért ez sokat jár a fejemben az az, hogy visszagondolva tíz éves véni szolgálatomra eszembe jutottak azok a körülmények, amelyek jellemzik a környezetemben lévő ÖSSZES gyülekezet, vének testületeit. Én nem csupán egyszerű gyülekezeti vénként szolgáltam, más megbizatásaim is voltak a társulattól, ami magában foglalta a körzetkongresszus megszervezését, és kerületkongresszusok egyes feladatainak ellátását,  illetve sok helyre hívtak előadást tartani.  Emiatt jól ismertem  körzetek, és a kerület véneit,és beleláttam a testületek problémáiba. Miközben sok vénnel beszélgettem, gyakran előjöttek a testületeken belüli problémák. Bizony minden testületben komoly feszültségek voltak. Mi volt ennek az oka? A válasz szinte minden esetben ugyanaz, és egyben megdöbbentő: ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések. A vének testületein belül mindenhol ez a négy cselekedet valamelyike - vagy több is - okozott komoly feszültséget. Tehát a vének közül többen, a Pál által felsorolt, kiközösítésre méltó cselekedetben voltak bűnösök. Némelyek éveken keresztül, anélkül, hogy bárki szólt volna érte.

Emiatt komolyan felmerül bennem a kérdés, hogy van-e joga egy olyan gyülekezeti vezetőnek ítéletet mondani egy bűnös, házasságtörő, vagy épp alkoholproblémákkal küzdő ember felett, aki maga is hasonló súlyú bűnnel terhelt? És ami még szintén kérdésként merül fel bennem az az, hogy mi az oka annak, hogy egy szexuális bűnért azonnal bíroi bizottságot kell összehozni, és minél gyorsabban kezelni az ügyet, addig egy viszálykodó, féltékenykedő vén, aki esetleg még a haragkitörésektől sem mentes, akár évekig okozhatja a feszültséget a vének között? Ugyanis Pál nem kategorizálja a bűnöket. A felsorolásában minden egyes bűn ugyanazzal a súllyal esik a latba! Tehát a féltékenykedő, a viszálykodást okozó, a perlekedő vén esetében ugyanúgy fontolóra kellene venni a kiközösítés lehetőségét, mint a házasságtörő, vagy részeges ember esetében. Az, hogy sem a vének, sem az egyház nem tesz semmit ez ellen, eszembe juttatja Jézus egyik példázatát.

"Ezért az egek királysága egy emberhez, egy királyhoz hasonlítható, aki számadást akart tartani rabszolgáival.  Amikor hozzáfogott a számadáshoz, behoztak egy embert, aki tízezer talentummal [= 60 000 000 dénárral] tartozott neki.  Mivel azonban nem volt miből visszafizetnie, az ura megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit meg mindenét, és fizessenek.  A rabszolga ezért leborult, hódolni kezdett neki, és ezt mondta: »Légy türelmes hozzám, és mindent visszafizetek neked.«  A rabszolga ura megszánta őt, eleresztette, és elengedte adósságát.  Kiment pedig az a rabszolga, és összetalálkozott az egyik rabszolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki, és megragadva azt, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: »Fizesd vissza, amivel tartozol!«  Rabszolgatársa ezért leborult, és kérlelni kezdte, ezt mondva: »Légy türelmes hozzám, és visszafizetem neked.«  Ő azonban nem akarta, hanem elment, börtönbe vettette őt, míg vissza nem fizeti a tartozását.  Amikor azért a rabszolgatársai látták a történteket, nagyon bánatosak lettek, és mentek, feltárták uruknak mindazt, ami történt.  Akkor hívatta őt az ura, és így szólt hozzá: »Gonosz rabszolga, én azt az egész adósságot elengedtem neked, amikor kérleltél.  Hát neked nem kellett volna irgalmaznod rabszolgatársadnak, ahogy én is irgalmaztam neked?«  Azzal az ura haragra gerjedve átadta őt a börtönőröknek, míg vissza nem fizeti minden tartozását.  Hasonlóképpen fog bánni az én égi Atyám is veletek, ha ki-ki közületek meg nem bocsát szívéből a testvérének.” (Máté 18: 23-35)

Jelen pillanatban úgy érzem, hogy azok az emberek, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy mások felett ítélkezzenek a bűneik miatt, egyáltalán nem alkalmasak erre a feladatra. Az lenne a jó, ha ezen emberek képesek lennének önmagukba nézni, és felismerni, hogy ők is pontosan ugyanolyan súlyú bűnben vétkesek, mint az, akit épp megítélni készülnek. De sajnos a tapasztalataim alapján ezek az egyházi vezetők ezt az önvizsgálatot nem teszik meg. Sőt nem is látják értelmét. Miért?  Mert tudják, hogy az ő bűnüket szinte lehetetlen bizonyítani, mig egy házasságtörőét könnyű. Jézus egyszer erről is beszélt:

"Némelyeknek pedig, akik magukban bíztak, hogy ők igazságosak, és akik a többieket semmibe se vették, ezt a szemléltetést is mondta:  „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő.  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez az adószedő is.  Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«  Az adószedő pedig távol állva még szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyelmes hozzám, bűnöshöz!«  Mondom nektek, ez igazságosabbnak bizonyulva ment haza, mint amaz; mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, de aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lukács 18: 9-14)

És most kérlek gondolatban nézz körül a gyülekezetedben. Vajon a gyülekezeted vezetőire is jellemző a posztban, és a bibliaversekben megemlített magatartás? Jellemző rájuk a viszálykodás, a perlekedésre való hajlam, a féltékenység, az irigység, vagy épp a haragkitörés? Ha nem akkor adj hálát Istennek érte. De ha igen, akkor kérdezd meg magadtól,hogy nem lenne szükségük egy bírói meghallagatásra? És egyáltalán aki kiközösítésre méltó cselekedettel, szokással rendelkezik, az szolgálhat vénként?