Néhány hónappal ezelőtt egy kéréssel fordultam a Móri gyülekezet véneihez, és a társulathoz. A kérésem a következő volt: „Még annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy most már harmadszor, és írásban követelem, hogy a személyes adataimat, a magánlevelezésemet tartalmazó iratokat, mind adják át nekem.”(az egész levél itt olvasható) Elég hosszú idő múlva válaszoltak, amiben közölték, hogy a Magyarországi Jehova Tanúi Egyháznak nincs birtokában semmilyen irat, ami az én tulajdonom. Szerintem a levelemből egyértelműen kiderült, hogy nem a fiókhivataltól szeretném visszakérni a magán levelezésemet, hanem a vénektől. Ezért a következő levelet küldtem a fiókhivatalnak:

Tisztelt Magyarországi Jehova Tanúi!

Köszönöm az írásbeli választ a korábban megírt levelemre. Hát nem sokra mentem vele. Hogy őszinte legyek kicsit többet vártam volna el egy olyan egyháztól, amely az őszinteséget, és az igazmondást mindennél fontosabbnak tartja. Furcsának tartom, hogy nekem kell emlékeztetnem benneteket, arra, hogy minden gyülekezetnek van egy irattára, amely a gyülekezet fegyelmi ügyeivel kapcsolatos iratokat tartalmazza. Szerintem az előző levelemből is világosan kiolvasható volt, hogy nem a Fiókhivatalnál szereplő adataimat szeretném lekérni, illetve töröltetni, hanem a vének testületénél lévő magánlevelezésemet szeretném visszakérni, amit még aktív tanú koromban kétszer szóban kértem, valamint az előző levelemben írásban is. Ahogy írtam, a vének már akkor visszaéltek azzal a bizalommal, amit, mint kinevezett lelkészeknek megelőlegeztem, illetve megelőztetek. Mikor másodszor utasították vissza a levél átadását a vének, már akkor utánanéztem a levéltitok megsértéséről szóló szabályozásnak, és már akkor gondolkodtam rajta, hogy a törvényben meghatározott jogaimnak olyan módon fogok érvényt szerezni, hogy ha kell, akkor azt bíróság mondja ki. De akkor még nem szerettem volna az akkor még Jehova szervezetének hitt egyházon belül ilyen módon megoldani ezt a problémát. Ma már tudom, hogy a mindenható Isten nem alkalmaz emberi jogokat, emberi méltóságot tipró eszközöket a saját céljai megvalósítására, ezért biztos vagyok abban, hogy a körzetfelvigyázó, illetve a vének által alkalmazott megoldásnak ebben az esetben sincs semmi köze Istenhez.

Tehát szeretném megismételni a kérésemet egy kicsit konkrétabban fogalmazva, ha esetleg nem lennétek tisztában a saját gyülekezeti elrendezéseitekkel. A leváltásommal összefüggésben lévő, a móri gyülekezet titkos (bizalmas) irattárában lefűzött magánlevelezésemet, a levéltitokra, és más személyiségi jogaimra való hivatkozással szeretném, ha a vének visszajuttatnák nekem, mint jogos tulajdonosnak. A kérésemmel egyetért a levelezésben érintett másik személy is. Amennyiben ezt nem teszik meg, (aminek megtagadásának amúgy már semmi értelme), akkor olyan jogainkban sértenek meg, amelyeket a törvény véd.

Az hogy a többi ügyben, amiről a levelemben írtam hogyan jártok el, az már számomra mellékes. Ám mégis furcsa, hogy az általatok szent szellem általi kinevezéseknek nevezett véni kinevezések, kettős mérce alapján történnek. N.L-ét véni tisztségéből leváltották, pedig számomra, mint sértett számára sokkal kisebb hibát követett el, mint a N.J. Ráadásul őszintén bocsánatot is kért. Ezzel szemben a nagyobb hibát elkövető, gőgösségében hibáját tagadó vén, megmaradhatott tisztségében. Arról nem is beszélve, hogy azóta rosszindulatú rágalmazásban vétkes, amit azóta sem rendezett. Mivel olvastam a „Terelgessétek Isten nyáját” című könyv idevonatkozó részét, azt is tudom, hogy mind N.J. esetében, mind más engem rágalmazó személyek esetében bírói bizottság is foglalkozhat az üggyel, mivel kiközösítésre méltó bűnről van szó. Végül is kishiján tönkretették az életemet. Még jó, hogy alapvetően megbízható, és szavahihető ember vagyok, aminek köszönhetően sikerült elkerülnöm a rágalmazás súlyos következményeit. Ha velem is ilyen elnézően bántak volna a leváltásomnál, mint ahogy ti most ezt az ügyet kezelitek, akkor valószínűleg még mindig vénként szolgálnék, de nekem ennél sokkal kisebb hiba miatt kellett több mint egy évig szenvednem.

Ez a kettős mérce, amit Isten is elítél a szavában, szerintem gátja annak, hogy a szervezetre valaha is kiáradjon Jehova szelleme, és annak támogatását élvezze. Számomra igen megrendítő, hogy egy olyan egyház, amely büszke arra, hogy mennyit küzdött a lelkiismereti, és vallásszabadság kivívásáért a világ különböző bíróságain, a saját híveinek ilyen jogait, lelkiismeret furdalás nélkül megtapossa. Az előző levelemre adott szinte teljesen értelmetlen leveletek még jobban meggyőzött arról, hogy jó döntést hoztam, amikor úgy döntöttem, hogy nem kívánok többé ennek az egyháznak a tagja lenni. Mégis úgy érzem, hogy tettem annyit ezért az egyházért az elmúlt majdnem húsz évben, hogy értelmesebb, emberibb megoldást érdemeljek, és a kérésemet, ha mást nem, csak ezért figyelembe vegyétek. Sajnos a hibák kezelésének részetekről történő rideg, keresztényietlen megoldása, egyre több embert idegenít el a gyülekezetektől. Ezt őszintén sajnálom.

Válaszotokat várva

Maradok tisztelettel: Kovács István

Nemrég megérkezett a válasz, amiben közölték, hogy sem a fiókhivatalnál, sem a móri gyülekezetnél nincs a levelem. Viszont a kérdés az, hogy akkor hol van? Amikor ki lettem közösítve, akkor még ott volt. Én arra következtetek, hogy az első levelemre azért érkezett olyan későn válasz, mert a fiókhivatal gyorsan utasította a móri vének testületét az irataim megsemmisítésére, hogy ne legyen felhasználható bizonyíték, ha esetleg jogi útra terelném a dolgot. Majd miután a megsemmisítés megtörtént, akkor válaszoltak. Igen ám, de az én kérésem nem úgy hangzott, hogy semmisítsék meg, hanem úgy, hogy adják át nekem. Mivel a személyes adataim, és más tulajdonom az engedélyem nélkül volt felhasználva, ezért a vének, és a körzetfelvigyázó törvénysértést követett el. (Az erre vonatkozó törvények az első három kommentben találhatóak) Annak ellenére, hogy én erre kifejezetten felhívtam a figyelmüket. A kifejezett kérésem ellenére tagadták meg a jogaim érvényesítését.

Ez azt jelenti, hogy a gyülekezetek vezetői felhatalmazva érzik magukat arra, hogy akár törvénysértő módon lépjenek fel a gyülekezet tagjaival szemben, ha a kedvük úgy tartja. A társulat pedig asszisztál hozzá. Vajon te biztonságban éreznéd magad a gyülekezetben, ha tudnád, hogy a vének nem tartják tiszteletben a jogaidat? Milyen hozzáállást tanúsít ez a részükről? Nemde azt, hogy alacsonyabb rendűnek tartanak maguknál?