Az elmúlt hónapokban többször felmerült az a kérdés, hogy mit tegyen az a Jehova Tanúja, aki rájött, hogy hazugságokat tanítottak neki, kihasználták és még bent van a szervezetben. Van, aki azt mondja, hogy érdemes bent maradni, főleg a család és a barátok miatt, van aki azt mondja, hogy ezzel lehetőség nyílik az aknamunkára, és belülről hinteni a kétely magvát másokban, és ezzel fel tudja nyitni sokak szemét. Természetesen ennek van előnye. Én magam is rengeteg vének testületeinek írt levéllel rendelkezem, amelyek olyan vénektől származnak, akik bár vénként szolgálnak, valójában hozzám hasonló hitehagyottak.
De vajon aki ezt megteszi, az nem okoz magának ezzel sérülést? Nem szenved olyan kárt, amit később nem tud helyrehozni? Függetlenül attól, hogy ki milyen pozícióban van a szervezetben, megéri bent maradni, szolgálni, csinálni a feladatokat, dolgozni, úgy hogy közben már nem hisz abban, hogy Krisztus uralma 1914-ben kezdődött el? Tud valaki olyan dologról prédikálni, tanítványt képezni, előadást tartani, amiben már nem hisz? És ha tud, akkor ez milyen belső tulajdonságot kíván meg? Nem nevezhető hazugságnak, képmutatásnak, színjátszásnak, amit csinál? Vajon egészséges az, hogy valaki soha nem beszélhet a hitéről, a tudásáról másoknak? Nem oszthatja meg senkivel a legbensőbb érzéseit, félelmeit? Vajon annak az embernek, aki ezt bevállalja lesz igaz barátja, akiben megbízhat? Nagyon komoly kérdések ezek, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Bár az elkövetkező gondolatok csupán a személyes véleményemet tükrözik vissza, szerintem érdemes ezen elgondolkodni. Megpróbálom több szempontból megvilágítani, hogy miért tartom károsnak azt, ha valaki a felismert igazság ellenére, nem követi azt, amit tanult.
ELSŐ PONT: Jézus sokszor elítélte azokat az embereket, akik mást mutattak a környezetük felé, mint ami belül, a szívükben volt. (Máté 23:28) Ha valaki mást mutat az embereknek, csupán azért, hogy igazságosnak látszódjék előttük, de közben belül mást érez, akkor az az ember képmutatásban vétkes. Jézus gyakran óvta a tanítványait attól, hogy ez a tulajdonság jellemző legyen rájuk (Lukács 12: 1) Pál később egyértelműen leszögezte, hogy a bennünk lévő szeretet képmutatás nélküli legyen (Róma 12:9; 2Kor 6:6) Ha vénként szolgálsz, akkor szembekerülhetsz azzal a problémával, hogy egy testvéred a kételyeivel hozzád fog fordulni, és tőled kér segítséget, hogy válaszold meg a kérdéseit. Vagy éppen kezelned kell egy olyan ember ügyét, aki hitehagyott gondolatokat hisz, és terjeszt. Vajon hogyan tudod megoldani ezt az ügyet képmutatás, hazugság nélkül? (1Péter 1: 22)
MÁSODIK PONT: „A végkövetkeztetés mindezeket hallván ez: Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége. Mert az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz.” A prédikátor 12: 13,14-es verse igen komolyan figyelmeztet, hogy mindenkinek kötelessége az Isten akaratának cselekvése. Na mármost el kell gondolkodni azon, hogy képes-e az ember Isten parancsolatait betartani egy olyan szervezetben, ahol hamis tanításokat kell tanítani, és emberek parancsolatai szerint kell élni? (Máté 15:7, 8) Vajon ha a hű és értelmes rabszolgát, és a vezető testületet hamis prófétának tartod, akkor tudod-e őszintén mondani Jehovának, hogy: „Itt vagyok én! Küldj engem.” Vajon nem járnál úgy, mint az a fiatal, gazdag elöljáró, aki boldogan szolgálta volna Istent, de egyvalaminek híján volt? (Lukács 18 18-23) Arról nem is beszélve, hogy ha Jehova tanúi egy hamis vallás, amely hamis tanításokat tanít, hamisan prófétál, akkor vajon rá nem vonatkoznak a Jelenések 18. fejezetében lévő próféciák melyekben Isten a hamis vallás világbirodalmának szétzúzásáról szólnak? Akkor rád nem vonatkoznak a 18: 4,5 szavai? Ám neked ezeket tanítanod kell másoknak. Ha vén vagy neked kell átvenni a keresztelkedési kérdéseket. Döntened kell arról, hogy mások csatlakozhatnak-e az általad is hamis vallásnak tartott szervezethez. Fel tudod vállalni Isten előtt, hogy hozzájárulsz ahhoz, hogy emberek, akik naivan azt hiszik, hogy Jehova Tanúi az igaz vallás, elkezdjenek egy olyan imádatot, amely emberek parancsolatja?
HARMADIK PONT: „ Bizony, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” (1kor 9:16). Egy keresztényt a Jó hír hirdetése teszi kereszténnyé. Az evangélium, amit Jézus Krisztus ránk bízott, nem maradhat bennünk. El kell mondanunk mindenkinek azt amiben, hiszünk, Hirdetnünk kell azt, amit megismertünk a szentírásból. De azt már biztosan tudod, hogy az a jóhír ami a Bibliában van, sok helyen nem egyezik azzal amit a Tanúk hirdetnek. Az a mód, ahogyan Jézus Krisztus megoldja a problémákat, és hozza létre az ő Királyságát nem teljesen azonos azzal, amit a tanúk hirdetnek. Abban sok az emberi elgondolás, a leegyszerűsítés, és néhány létfontosságú dolgot kihagytak belőle. Vajon képes vagy hirdetni azt, amiben hiszel? Érzed annak örömét, hogy megoszthatod másokkal az igazságot? Vagy pedig rád van kényszerítve, hogy úgy taníts, hogy le ne bukj, meg ne tudják, hogy miben is hiszel valójában? És ha nem mered azt tanítani, amiben hiszel, akkor nem leszel te is vétkes hamis prófétálásban?
NEGYEDIK PONT: A jelenlegi körülményeid lehetővé teszik, hogy tovább fejlődj szellemileg? Hogy újabb és újabb információt szerezz be? Hogy olyan dolgokat tanulj Istenről, amelyek eddig kimaradtak az életedből? Van lehetőséged olyan emberekkel összejönni, akik ugyanabban hisznek, mint te? Tudsz építő beszélgetést folytatni olyanokkal, akiktől tanulhatsz? Vagy ezek a lehetőségek mind zárva vannak előtted, mert félsz, hogy megtudják, hogy milyen könyveket olvasol, kivel beszélgetsz, kitől kérsz tanácsot? (Héberek 10:24, 25; Példabeszédek 27: 17)
ÖTÖDIK PONT: Ha családod van, és a gyermekeidnek szeretnéd megtanítani, hogy mi az igazság, akkor ezt hogyan valósítod meg? Ha tisztában vagy azzal, hogy a gyülekezetben milyen egészségtelen szellemi légkőr uralkodik, aminek köszönhetően például az átlagnál rosszabbak a házasságok, akkor hogyan véded meg ettől a gyermekeidet? Ha kiderül, hogy a gyermeked belement egy rossz házasságba, amit nem tudtál kivédeni, mert különben lebuktál volna, hogy hitehagyott vagy, akkor ki lesz a felelős érte? Vagy ha a gyülekezetben a versengés,, a hatalom iránti vágy, a gőg szelleme jellemző, akkor, hogyan óvod meg a családodat ettől? Miként véded meg őket azoktól a testvérnek látszó emberektől, akik belül ragadozó farkasok?
HATODIK PONT: ide csak egy Biblia idézetet írok.1Kor 10: 18-24 a kommentárt pedig mindenkire magára bízom.
Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy a fenti írás csupán a személyes véleményemet tartalmazza. Nem azért írtam, mert valami isteni sugallatot kaptam. Egyszerűen csak le szerettem volna írni bővebben, hogy miért tartom károsnak azt, hogy ha valaki a meggyőződése ellenére továbbra is a szervezet tagja szeretne maradni. Van még pár olyan pont, amit már nem mertem leírni, mert túlságosan keménynek tartom, és amúgy sem vagyok híve a kemény szavaknak. Nem akarok feleslegesen lelkiismeret furdalást okozni senkinek. Természetesen mindenki maga látja a saját körülményeit. És senki nincs abban a helyzetben, hogy helyette döntsön. Ám úgy látom, hogy sokan a saját kárukra döntenek a bent maradás mellett, és közben nem vizsgálják meg ezt a kérdést Isten szemszögéből. Ami már csak azért is probléma, mert egy olyan szervezet tagja marad, amely erőteljesen kihangsúlyozza azt, hogy mindenben Istennek kell alárendelnünk magunkat és nem embereknek. (Cselekedetek 5:29)
Az utolsó 100 komment: