Már többször megfogalmaztam azt a véleményemet, hogy a kereszténység legnagyobb ellensége nem az ateizmus, vagy az iszlám, hanem saját maga. A történelem során nem volt még olyan szervezet, izmus, ami többet ártott volna a kereszténységnek, mint az saját magának

A keresztény egyházak cicázása a politikai hatalmakkal, a szegények kizsákmányolásában, a háborúk szervezésében, hatalmas tömegeket taszított el az egyházaktól. Milliók fordítottak hátat a fegyvereket megáldó, embereket háborúba taszító egyházaknak.Bár utólag mindenféle magyarázatokkal próbálták enyhíteni bűneiket, és próbáltak kiemelni olyan papokat és lelkészeket, akik példamutató módon szembe mentek az állami és egyházi elvárásokkal, azok semmit nem vontak le az egyház tutyimutyiságából, határozatlanságából eredő bűneiből. Sőt inkább azt igazolták, hogy az egyénnek szembe kell mennie a saját egyházával, ha a saját lelkiismeretére szeretne hallgatni.

Az egyházak napjainkban évente sok százmillió szálon kötődnek össze a politikai hatalommal. Ezek a szálak persze forintban értendőek. Vajon az egyházak képesek arra, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a kötődést és az állami akarattól függetlenül kiálljanak a saját értékeik mellett? Vajon képes egy egyházi vezető kritikát megfogalmazni az államhatalommal szemben, ha az élesen eltér az egyház által képviselt krisztusi alapelvektől? A történelem igen erősen tudatja velünk, hogy ez nem szokott sikerülni. Az egyházak gyakran esnek abba a hibába, hogy a politikai hatalom gusztustalanná deformált kereszténynek tekintett üzenetét, kritika nélkül hagyják terjeszteni. A politikai hatalom által képviselt kereszténység pedig gyakran gyűlöletkeltő, kirekesztő. Sőt. Kifejezetten azért használják a vallásos öltözetet az akaratuk másokra kényszerítése érdekében, hogy ezt könnyebben el is érjék. A krisztusi szeretetet, és békét hirdető keresztényből nagyon könnyű egy Isten nevében gyűlölködő, gyilkost faragni. Nem kell hozzá, csak egy kis keresztény színezetet adni a hatalom akaratának. 

Így a politikai hatalom könnyen eléri milliók szívét, és formálja át a nézeteiket, és az egyházak ez ellen nem tesznek semmit, mivel az a sok százmillió, vagy milliárd forint évente, bizony megér nekik annyit. És a hatalomnak is. A hatalom pedig nem is  tagadja, hogy a pénzért elvárásai is vannak. Ahogy ezt Rezsi Szilárd is kijelentette az alábbi videóban:

A probléma ezzel csupán annyi, hogy az önállóan gondolkodó emberek ebben csak azt látják, hogy a vallás egy kis pénzért bármikor képes egy kis megalkuvásra. És ezzel el is veti annak a lehetőségét, hogy egy vallást keressen, amelynek segítségével megélheti a hitét. Rosszabb esetben pedig arra a következtetésre jut, hogy ha van Isten, és az ilyen, akkor neki erre az istenre nincs szüksége. 

Ezt ki lehetne kerülni, ha az egyházak értékek, keresztény értékek mentén fejeznék ki a véleményüket, és nem pedig a pénz által kínált lehetőségek mentén. Talán emiatt is van törésvonal a Ferenc pápa és a magyar katolikus vezetés között sok kérdésben.(ha egyáltalán van) 

Szóval a szekularizáció többet használna az egyháznak, mint a dörgölőzés. Hitelesebbé válna az emberek szemében