"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Isten polietnicizmusa :)

2016/01/31. - írta: sefatias

Keresztényekként hozzá szoktunk, hogy mindig az Isten az, aki valaki mellett dönt. Ő választ magának embert, népet. Ő döntött Noé mellett, ő választotta ki Ábrahámot Izrael ősatyjának, Ő választotta ki Dávidot királynak, és a keresztény gondolkodásban is megvan, hogy isten az, aki elhív valakit valamilyen szolgálatra. A keresztények Isten által választott nemzetség egy bizonyos feladatra. Keresztényként azt tartjuk természetesnek, hogy Isten van döntési pozícióban, és nekünk nincs más dolgunk, mint elfogadni az ő döntéseit.

Legtöbbünktől teljesen idegen az a gondolat, hogy nem Isten választ magának népet, vagy embert, hanem az ember, a nép választ magának Istent. Pedig az igazság az, hogy az emberiség történelmében inkább az emberek istenválasztása volt a jellemző, és nem fordítva. Hogy ez miért fontos, erre még később visszatérek.

Az elmúlt napokban az exjt blogokon felmerült az a téma, hogy a tetragrammával (JHVH) jelzett Isten valójában nem Izrael istene volt, hanem a környező hamis imádatot folytató népek isteneinek egyike, akinek a neve valahogy beszivárgott a zsidók szent irataiba, illetve imádatába. Erre abból következtetnek, hogy a Közel-keleten több helyen találtak Izraeltől elkülönülten vallásos feliratokat, melyben szerepel a tetragramma. A kérdés tehát az, hogy a Jehova (Jahve, kinek, hogy tetszik) kultusz csak Izraelre, vagy pedig más népekre is jellemző volt?

A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a közel keleten a Jehova kultusz sok esetben összefonódott más istenek kultuszával (Erre egy példa itt), illetve arra is látunk példát, hogy Izraeltől teljesen független népek között is divat volt. Egy feliratban például ezt olvashatjuk:  "a szamáriai JHVH, és az ő Aserája". Egyesek szerint ez  arra utal, hogy Asera és Jehova valamiféle istenek közötti házasságot kötöttek. Ez az elképzelés valós lehet, hiszen a közel-keleten divatos politeizmusba simán belefér ez. Mint ahogy Jákob apósának sem okozott gondot az, hogy a házi isteinek mondott imák után Jehovához imádkozzon, és tőle kérjen jeleket.

Most pedig keressük meg az ószövetségben annak jeleit, hogy a Jehova kultusz nem csupán Ábrahámra és leszármazottaira volt jellemző, hanem az egész Közel-Keletre kiterjedhetett.

Először is nézzük Ábrahámot. Ő Ur városában élt Mezopotámia déli részén, a Perzsa öbölnél. Elméletileg nem sokkal vagyunk a vízözön után, és Ábrahám még ismerhette a vízözönt túlélő Sémet. Az, hogy Ábrahám Jehova imádója volt azt sejteti, hogy Ur városában, és annak környékén a Jehova kultusz természetes volt. Sém, mint a vízözön túlélője biztosan tett azért, hogy így legyen. De ugyanígy a testvérei is biztosan a saját lakóhelyükön. Szóval a Jehova kultusz nem elszigetelt jelenség lehetett akkoriban, hanem általános vallás. Az más kérdés, hogy nem monoteista vallások egyedüli isteneként tekintettek rá, hanem egyik istenre a sok közül.

Még Ábrahám idejében, de távol Ur városától találhatjuk a második példát. Ábrahám a vándorlása során ráakad Salem városára amelynek királya Melkisédek " a magasságbeli Isten papja volt." (1Móz 14: 18) Melkisédek isteni áldásban részesítette Ábrahámot, aki hálája és elismerése jeléül tizedet fizetett neki. Biztosak lehetünk abban, hogy Sálemben, ahol a király volt Jehova papja, kiterjedt Jehova kultusz uralkodott, ami fősodratú vallás lehetett a városban és a környékén.

A harmadik példa Jób és a törzs amelyben élt. Jóbról azt olvassuk, hogy "Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat." Hogy hol volt ez a Husz földje, és, hogy mikor élt Jób, ezt nem lehet meghatározni. Egyesek szerint Edom déli határainál található. Az általános nézet szerint Jób történetét Mózes vetette papírra, ami azt sejteti, hogy a sztori Mózes idejében, vagy korábban történt. A történet idő és térbeliségétől függetlenül abban a legtöbben egyetértenek, hogy NEM Izraelben, hanem attól távol játszódik. A könyvet olvasva mindenki számára világos, hogy Jób környezetében a Jehova imádata teljesen természetes dolog. A könyv szereplői számára Jehova volt az isten. Tehát nem Jób volt az egyetlen, aki imádta Jehovát, hanem az egész közösség. Ez abból is kiderül, hogy az istennel kapcsolatos tudásra Jóbot is meg kellett tanítania valakinek. Tehát valószínűleg ott a Jehova kultusznak hagyománya volt.

A negyedik példám Bálám. Róla annyit tudunk, hogy Jehova imádójának tartotta magát. A Biblia úgy mutatja be őt, mint akivel Isten közvetlenül beszél. De Bálámnak semmilyen kapcsolata nem volt Izraellel. Ő mégis azt mondta, hogy Jehova az ő istene.  Ez azt jelenti, hogy a környékén Izraeltől független Jehova kultusz létezett, amelyet Isten figyelemmel is kísért, hiszen kapcsolatban volt Bálámmal.(4Mózes 22)

Mindebből úgy tűnik, hogy a Jehova kultusz nem volt ismeretlen a Közel-keleti népek között. Noé idejétől kezdve évszázadokon át fennmaradt, egészen Izrael honfoglalásáig, amikor még működő Jehova kultuszokat találhatunk a térségben. Jób és Bálám esetéből pedig az derül ki, hogy Isten szemmel is tartotta őket, hiszen meghallgatta, megáldotta azokat a népeket, embereket, akik a föld különböző területein őt imádták.

Tehát akkor a konklúzió: Az özönvíz után az istenimádat nem veszett ki. A Noé leszármazottai által benépesített területen mindenhol voltak emberek, sőt egész törzsek, akik Jehovát imádták. Természetesen ez az imádat nem mindenhol maradt meg tisztán, és a legtöbb helyen Jehova csupán egy volt a sok isten közül. Erre példát  az előző posztomban találhattok. Az embereknek, Jákob apósához Lábánhoz és feleségéhez Rákhelhez hasonlóan nem okozott gondot, hogy Jehova mellett más isteneket is imádjanak. Így kialakulhattak olyan vallások, melyekben Jehova mint fő isten és Asera mint feleség(vagy fordítva) van jelen. De biztosan találnánk példákat más vegyítésekre is. Ahogy a poszt elején írtam, a legtöbb esetben az emberek választottak maguknak Istent és nem fordítva. A különböző népek pantheonja a körülményektől függően más és más lehetett. Ha elvesztettek egy háborút, akkor úgy gondolhatták, hogy el kell fogadniuk a győztes erősebb isteneit, és hozzá kell csapniuk az addig meglévő isteneikhez. Vagy épp ha rossz természeti viszonyok uralkodtak, akkor átpártoltak más istenekhez, hátha azok erősebbek és jobban befolyásolják az időjárást. Izrael gyakran fordult más istenekhez emiatt. És ez nem egy elszigetelt jelenség volt. Például Ráháb ezt mondta a Jerikót kikémlelő férfiaknak:  „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert...Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön." (Józsué 2: 8-12) 

A jerikói Ráháb szavai, valamint a gibeoniták szavai (Messze földről jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt.) arra utalnak, hogy Kánaán lakói előtt egyáltalán nem volt ismeretlen a Jehova kultusz, és nem okozott gondot nekik az isten váltás. 

Isten szemszögéből így nyugodtan beszélhetünk polietnicizmusról, hiszen a fenti bizonyítékok alapján számára sem okozott különösebb gondot az, hogy mindenféle népekre figyeljen mint istenük. Valamint így magyarázatot kaphatunk arra is, hogy miért találni olyan leleteket, melyekben a JHVH isten más istenekkel van egy lapon említve. Természetesen időben már túl messze vagyunk attól a kortól, hiszen 3500-4000 évet kell áthidalnunk, és ez lehetetlenné teszi, hogy pontos vallási korrajzot kapjunk. De pont emiatt tartózkodnunk kell attól, hogy elhamarkodott következtetéseket vonjunk le, vagy egyetlen nézetet kiáltsunk ki igazságnak. Túl keveset tud az emberiség, és még kevesebbet egy ember arról a korról ahhoz, hogy megfellebbezhetetlen igazságokat jelentsen ki.

 

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr878337576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2016.01.31. 15:00:18

Nagyon jól megírtad, korrekt a dolog, s a befelyezés is nagyon tetszik...
Jó, hogy Marcinál kitetted erre a linket.....

nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2016.01.31. 15:00:52

Azért nem vagy semmi, hogy ennyi idő alatt összedobsz egy ilyen posztot. Tudom mennyit olvasol ilyen és hasonló témákban, de akkor is.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.01.31. 15:02:14

@nicku: Ez teljesen saját termék. Erről nem olvastam semmit. Elég régóta bennem van ez már. Már tanú koromban megfogalmazódott ez

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.01.31. 15:11:24

@nicku: Most jut eszembe, hogy még nyilvános előadásban is beszéltem erről. Bálám sztoriját kiemelve

nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2016.01.31. 15:15:01

@sefatias: És mi volt rá a reakciójuk? Eljutott az agyukig egyáltalán?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.01.31. 15:18:21

@nicku: Pedig nagyon forradalmi gondolat volt akkor. :)

nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2016.01.31. 15:23:41

@sefatias: Most is az lenne, ha valaki ilyesmit mondana nyilvánoson. Csak most lehet jobban figyelnének, mint akkor. Talán a vének még a kisterembe is bevezetnék az illetőt.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.01.31. 15:44:05

@sefatias: Tök jó a poszt, gratulálok.

Arra azért ügyeljünk, hogy míg az ókorban szabályos istenbajnokság folyt („a te istened egy impotens csaló, az enyémnek meg CSÉB-je van, bibibí"), mára ez nevetségessé vált. Ne éljük bele magunkat.

Ezzel azt akarom mondani, hogy ha több isten van, akkor az érdekes helyzet, de ma arról vitázunk, hogy az az Egy van-e.

Tegyük fel, hogy nincs. Akkor ókori csacskaság a Jehova-vetélkedő, az egy nem létező a több nem létezővel szemben? Vicces.

Tegyük fel, hogy van. Akkor ókori naivság a név-vetélkedő. Az egy Isten úgy hívja magát, ahogy akarja. Ha akarja, akkor Jehova, ha akarja, akkor Manci, Frakk, Mirmur vagy Lekvároscsirke. Vagy egy szóvicc: Vagyokakivan. Attól még ugyanaz marad. Azaz meglehetősen mindegy, hogy hol tisztelték pont Jehova néven, és hol hívták Elohimnak, Allahnak, stb. Oké, hogy az ókorban úgy vélték, ha Istent a „nevén" szólítják, akkor engedelmeskedik, mint a dzsinn a palackból. Ma azonban nem feltételezünk ilyet, ergo Isten bármilyen néven megszólítható, és nincs protekció, úgyis csak azt kapjuk tőle, ami hosszú távon az üdvösségünket szolgálja.

A poszt viszont szép szellemi teljesítmény az Ószövetség keveset vizsgált összefüggéseiről.

a századik juh 2016.01.31. 17:39:42

"„Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak eddig úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de Jehova nevemen nem ismertettem meg magam velük.”

V.S

"Ábrahám Jehova imádója volt"

Ugyanez igaz minden személyre, akit felsoroltál, és Mózes előtt élt.

Nem lehettek Jehova imádói, mert nem ismerték ezt a nevet, véleményem szerint.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.01. 07:25:52

@a századik juh: Akkor leírom a saját meglátásomat.

Egyrészt nem feltétlenül biztos, hogy Isten Mózesnek mondott szavainak valóban az az értelme, amit olvashatunk. Olvastam már erre indokokat. De tegyük fel, hogy igen, és a Jehova név valóban nem volt ismeretes a Mózes előtti időkben.
A kommentedből az derül ki, hogy szerinted Mózes más istennel volt kapcsolatban, mint Ábrahám. Ennek ellentmond Isten saját kijelentése, amelyben azt mondja, hogy ő volt az, csak nem ismerték a nevét. A név változás nem jelenti azt, hogy a személy is más.
Mikor megszülettem, az apám után mindenki Kiskokónak hívott, aztán mikor iskolába jártam, az osztálytársaim az általános suliba Kovinak hívtak. Eközben a családom Pistinek, az öcsémék meg Pityókának. Szakmunkásképzőben már Kokó voltam és ez a név elkisér mind a mai napig. De sokak számára, akik Kokónak hivnak, az én Sefatias nevemen nem voltam ismeretes. :)

Szóval akkor valójában az életem során ki voltam én? A Kiskokó? A Kovi? A Pisti? A Pityóka? A Kokó? Vagy a Sefatias?
Szerintem mind én voltam, csak a körülmények, és a korosodásom azt hozta magával, hogy másképp szólítottak.

Ugyanez vonatkozik Istenre. A zsidóknál nem voltak a közbeszédtől független személynevek. Ha megfigyeled gyakorlatilag minden személynév egy ige, ami vagy Istenre, vagy a személy egy tulajdonságára vonatkozik. Így Isten nevének változása is függhet attól, hogy a nép éppen miként tekint rá. Az ókori keleten a vallások közel azonos neveken szólították az istenüket. Ezt már próbáltam elmagyarázni, de úgy látszik, hogy nem ment át. Az Él, illetve más nevek ugyanazt jelentették (Adonáj, Kuriosz, Baál= Úr) stb.
Szóval ez a név téma sokkal kevesebbet érdemel, mint amennyit a Lezli belefeccöl. Gyakorlatilag az üres fazék körül kering, amiről azt hiszi, hogy fontos, valójában nem

a századik juh 2016.02.01. 07:49:37

@sefatias: "aztán mikor iskolába jártam, az osztálytársaim az általános suliba Kovinak hívtak."
padtársadat, ha megkérdezném, hogy milyen ember volt sefa, mit mondana?

Ki az a sefa? Habár nyílván egy és ugyanazon emberről van szó, nem mondhatom, hogy sefa barátai voltak, mert ők koviként ismertek.

Nyílván mózes, és ábrahám ugyanabban az Istenben hitt, de ádrahámról maga a Teremtő jelenti ki, hogy nem ismerte a nevét, ezért nem helyes úgy tálalni ezt a dolgot, hogy ábrahám Jehovában hitt.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.01. 07:52:24

@a századik juh: :) Formailag igazad van. Ám amit csinálsz az név fétis. A személy nem a névtől az ami, hanem a személy önmagában ugyanaz, függetlenül attól, hogy szólítják. Tehát ha valaki lát rólam egy gyermekkori képet, semmilyen hibát nem követ el, ha azt mondja, hogy itt a kis Sefa.

a századik juh 2016.02.01. 10:17:26

"név fétis"

:-D

Tudod, ilyen mentalitással akkor a szervezet jogosan mondja azt, hogy Áron volt az első Jehova tanúja a földön, és hogy a watchtower Pennsylvaniát Jézus alapította....

a századik juh 2016.02.01. 12:02:25

Igen, Ábelt akartam írni, köszönöm a javítást.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.02. 23:07:27

@sefatias: Hadd teszteljem egy kicsit a nézeteid szilárdságát. Amikor a posztban azt írod, hogy Isten választotta Noét, Ábrahámot, Dávidot, ezt honnan tudod? Onnan, hogy Noé, Ábrahám és Dávid ezt állította. Láttál erről pecsétes papírt Istentől? Megjelent neked Isten, és személyesen tájékoztatott róla?

Hogy érvényesül itt az a gondolatod, hogy senki nem tudja, pontosan mit akar Isten? Vagy Noéról, Ábrahámról és Dávidról elhiszed bizonyíték nélkül, hogy Isten tényleg őket választotta?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.03. 06:23:46

@Vértes László: Hát egyrészt nem én állítom, hogy Isten választotta ki ezeket az embereket, hanem a Biblia. Még csak nem is ők állítják magukról, hanem az, aki leírta a róluk szóló történetet.
Tehát nem pecsétes papírt láttam, nem isten tájkoztatott róla, hanem olvastam a Bibliában, ami néha rád is rádférne :P. Néha olyan dolgokat írsz, amitől keresztbe áll a szemem, és ez elkerülhető lenne némi biblia olvasással. :)

Másrészt én nem állítottam sehol, hogy senki sem tudja mit akar az isten. Sosem állítottam, hogy nem hiszek a kinyilatkoztatásban, csupán azt, hogy az első század óta nincs kinyilatkoztatás. Ráadásul szerintem van a Bibliában annyi információ, hogy kinyilatkoztatás nélkül is mindenki tudhatja, hogy mit akar tőle az Isten.

Hogy elhiszem-e bizonyíték nélkül, hogy Isten tényleg őket választotta-e? Ez jó kérdés. Elhiszem, de van bennem némi óvatosság. Erről egyébként akarok írni mostanában :)

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.03. 12:35:25

@sefatias: Arra is kitérsz majd ebben a posztban, hogy miért használsz kettős mércét az Istennel kapcsolatos régi és frissebb állításokra?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.03. 12:36:45

@Vértes László: Egyrészt fenntartom magamnak a jogot, hogy változzon a véleményem (nem vagyok Isten) Másrészt meg mire gondolsz?

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.03. 14:10:32

@sefatias: Konkrétan arra, hogy ha Ábrahámon kívül senki sem állítja, hogy ő lenne a kiválasztott, akkor logikusan ezt is illene megkérdőjelezned. A leszármazottai hittek neki, de milyen alapon? Ha belegondolsz, semmilyenen. Bemondásra. Ehhez képest rendesen beleélték magukat. A többit majd a frissebb posztod alatt.
süti beállítások módosítása