Az előző posztot ott hagytam abba, hogy véleményem szerint nem létezik olyan, hogy szabad akarat. Az emberiség mindig is csupán rabja volt a körülményeinek, és soha nem látott túl azokon. Ádám sem tudott minden választási lehetőségről. Bár nem tudjuk, hogy a történetben mi játszódott le Ádám fejében, az biztos, hogy ha tudatosan döntött is a bűn mellett, akkor is csak a saját életét tette fel tétként. Ha Ádám tisztában lett volna azokkal a következményekkel, amelyek a történelem során érték az emberiséget, akkor nem vagyok biztos abban, hogy meglépte volna az engedetlenséget.
Ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni, akkor Isten becsapta Ádámot, és bűne következményeként olyan büntetést eszelt ki, ami mérhetetlenül súlyosabb, mint az elkövetett bűn, és amire nem figyelmeztette előre Ádámot. Ádám pedig képtelen volt kitalálni olyan következményt, ami nem volt lehetőségként megemlítve neki. Tehát Ádám személyes büntetése mellé, még kapott egy olyan büntetést is, ami Ádám teljesen ártatlan leszármazottaira is könyörtelen kihatással van. Ádám minden leszármazottja örökölte a betegségre, gyengeségre és halálra hajlamos testet. A születése előtt senkit nem kérdeznek meg arról, hogy hajlandó-e vállalni az emberi élettel kötelezően együtt járó nehézségeket. Senki nem dönthet arról, hogy hova, milyen körülmények közé szülessen meg. Egyszerűen csak teljesen véletlenül megtermékenyül egy petesejt, majd élő emberré válik, aki átéli mindazt, amit a vak véletlen elé állít.
Tehát a szabad akarat kérdése már a megtermékenyülésnél választ kap: Nincs. De vajon változik ez az évek folyamán? Vajon gyermekkorunkban magunk döntünk a lehetőségeinkről? Valóban minden ember egyenlő lehetőségekkel indul az életben? Szabadon dönthetünk, hogy milyen lehetőségek közül válasszunk a pályaválasztás során? Szabadon választunk iskolát, szakmát, vagy épp házastársat? Az ember legtöbb esetben akkor van döntéskényszer alatt, mikor az adott témában a legképzetlenebb. Honnan tudná egy 15 éves gyerek, hogy mi akar lenni? Honnan tudná egy fiatal felnőtt, hogy ki az igazi, életre szóló szerelme? Honnan tudná egy katekumen, hogy az egyház, amibe be szeretne lépni valóban olyan, amilyennek gondolja, vagy szeretné? Általában hosszú évek telnek el, mire kiderül, hogy a döntés jó, vagy rossz volt. De akkor már csak két választás van: fogcsikorgatva kitartani a rossz döntés mellett, vagy pedig hatalmas veszteséggel újrakezdeni mindent.(Erről itt írtam)
Hol van ebben a szabad akarat? Valójában sehol. És akkor még nem beszéltünk azokról a sorscsapásokról, amelyek kérés nélkül egy pillanat alatt döntik romba az életeket. Ezeket senki sem kéri, jönnek maguktól. Nem kérdezi senki, hogy el akarod-e temetni a gyermekedet, nem kérdezi senki, hogy szeretnél-e hónapokig kemoterápiát kapni, nem kérdezi meg senki, hogy hirtelen halállal szeretnél meghalni álmodban, vagy hosszú hónapokon keresztül szenvedve.
Mindez miért? Mert Ádám vétkezett. Lehet itt mindenféle nyakatekert teológiai magyarázatot ráhúzni erre a jelenségre, de minden magyarázat fals, és minden magyarázat Istent sározza be. Még akkor is, ha minden felelősséget az emberekre hárít, hogy megpróbálja tisztára mosni Istent. (hozzátenném, hogy szerintem Isten nem szorul rá az emberek védelmére) Ugyanis mi nem vagyunk felelősek Ádám bűnéért. Semmi közünk hozzá. Ártatlan elszenvedői vagyunk egy olyan büntetésnek, amit nem érdemeltünk meg.
Tehát szabad akarat nincs. Minden ember a saját keretei között próbálja leélni az életét. Legtöbben rengeteg időt, éveket pazarolnak el feleslegesen. Valójában alig van néhány ember, aki hozzá tesz valamit a történelemhez. Jobbára mindenkire ráillik a zsoltáros szava:
"Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű: reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad."
"Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt."
Az élet jobbára "hiábavalóság és szélkergetés!" Márpedig a hiábavalóságban, a szélkergetésben a fű és a virág életében nincs szabad akarat! Marad az élet átvészelése, amit ki jobb, ki rosszabb módon él meg. De egy biztos. Szabad akaratról, szabad döntési helyzetről beszélni nem lehet. Ebből adódóan, az erre épített felelősségre vonásról csakis a szabad akarattal egyenesen arányosan.
Az utolsó 100 komment: