A Biblia olvasása során rengeteg dologgal találkoztam, amit nem tudtam összeegyeztetni a hozzájuk fűzött magyarázatokkal. Ezek közül sokról írtam már, és most megint eszembe jutott egy: a keresztények üldözése. Nem a zsidók részéről, hanem a római birodalom részéről. A legnagyobb problémát ebben az esetben elsősorban Pál apostol okozza számomra. De a bibliai korszakon túl, a "nagy" keresztényüldözések idején is vannak olyan ellentmondások, melyeket nem tudok hova tenni.

Pál bebörtönzésének körülményei rengeteg számomra érthetetlen és értelmetlen momentumot tartalmaznak, de ezek közül csak egyre térnék ki: Pál bebörtönzésének okára. Milyen okból volt Pál bebörtönözve? Azért mert keresztény volt? Azért mert valamilyen államellenes tevékenységben találták bűnösnek?

Egyik sem. A római birodalom az egész történelmen átívelő hirnevet szerzett a vallási türelmességéről. A római birodalomban büntetlenül lehetett valaki ateista, vagy tagadhatta meg a római hitnézeteket. Például Cicero nyilvánosan tagadta a hadesz létezését és azt mondta, hogy "még az együgyü vénasszonyok sem hisznek benne" Seneca nyilvánosan tagadta a halál utáni életet. A római törvények egyik alapelve ez volt: "Deorum offensae diis curae" azaz: az istenek megsértése egyedül az istenek gondja. Éppen ezért a rómaiak sosem kényszerítettek senkit a saját vallásukra, illetve nem tiltották a leigázott népeknek, hogy folytassák őseik imádatát. Tehát a római birodalomban a keresztényeknek valójában egyetlen ellensége volt, a zsidók, akiket viszont a rómaiak lenéztek. Az igaz, hogy Néró a keresztényekre fogta Róma felgyújtását, de semmi bizonyíték nincs arra, hogy ezt egy birodalmi keresztényüldözés részeként tette volna. Sokkal inkább megbomlott elméje lehetett ennek a hamis vádnak az oka.

Ha Pál apostol azért lett volna börtönben, mert keresztény, vagy mert államellenes tevékenységben vesz részt, akkor a keresztény látogatói a szabadságukat, vagy az életüket kockáztatták volna azzal, hogy meglátogatják. Igaz Pál ezt írja a Filippieknek:"Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem." (fil 1:12) Ennek ellenére fogvatartói engedélyezték, hogy börtön helyett házat béreljen, az üldözött szekta egyik tagja Timóteusz Pál titkáraként bejárjon hozzá (Fil 1:1), és leveleket küldjön szerte a birodalomba a gyülekezetekhez, és azok vezetőihez, valamint vendégeket fogadjon, és hirdesse a nézeteit.

Ha én a keresztényeket üldözöm, akkor biztos nem tenném lehetővé, hogy az egyik legnagyobb vezetőjük, az én börtönömből kényelmesen szervezkedjen egy üldözött szekta érdekében. És ha Pálként veszélyben érezném a testvéreimet a keresztény üldözés miatt, akkor, nem említeném meg őket név szerint a leveleimben, hogy lebukhassanak az üldözők előtt.

Ha Pál fogságát rögtön az elejétől vizsgáljuk, akkor elfogásától kezdve találunk benne valami szándékosságot, amihez a római birodalomnak, és törvényeinek semmi köze.  Pál szándékosan fogságba AKART esni, és abban is maradni. Ugyanis Pál ha akarta volna könnyen elkerülhette volna az elfogását is. Többször figyelmeztették a "szellem által", hogy ne menjen Jeruzsálembe, mert elfogják. illetve elfogása után többször is kiszabadulhatott volna, hiszen a vallási türelméről híres római tisztviselők, mind ártatlannak találták.(Apcsel 21. fejezettől) A cél az volt, hogy a császár előtt beszélhessen a hitéről. Semmi más. Bár azt nem tudom, hogy mi haszna volt.

Ám a példája sok keresztényt megihletett, és az ezt követő évszázadokban sok fanatikus keresztény provokálta ki, hogy üldözzék, illetve kivégezzék. A mártíromság divattá vált, és sok keresztény minden tőle telhetőt megtett, hogy a hitéről minél harsányabban, a békés polgárok számára megbotránkoztatóan tanúskodjon. Ezért van az, hogy miközben egyes püspököket kivégeztek, az utódaikat nem bántották. Az is érdekes, hogy az első két században csak két római püspök(pápa) halt bizonyíthatóan mártírhalált. Péter apostol és Teleszphorosz. Furcsa, hogy a nagy keresztényüldözések alatt Róma püspökei biztonságban voltak. Átnéztem a római császárság alatt szolgáló összes római püspök(pápa) halálának körülményeit. A 47-ből csupán négyről bizonyítható, hogy a kereszténysége miatt ölték meg. A kereszténységükért kivégzett emberek életét megvizsgálva kicsit más képet kaphatunk az ókori keresztényüldözésekről is. Kiderül, hogy sok "mártír" feleslegesen dobta oda az életét. Csupán a gőg volt az oka a haláluknak, és nem a Krisztus iránti szeretet