Egyre jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy meddig terjed egy keresztény felelőssége a társadalomban. Mi tetszik jobban Istennek? Az ha elvonulok a világtól, és a lehető legkisebb felületen érintkezek vele, hogy ne szennyezzen be, vagy az ha keresztényként az általam szeretett értékeket képviselve belevetem magam a társadalmi életbe, és azok alapján próbálok hatást gyakorolni a társadalom általam elérhető részére. Korábban úgy gondoltam, hogy az első megoldás a helyes. De odáig jutottam, hogy kétségeim sincsenek afelől, hogy a keresztény értékrend reklámozásának egyetlen módja a közéletben való részvétel. A kérdésem az, hogy milyen módon, és meddig terjed a felelősség?

Az elmúlt hetekben több olyan fórumon is megjelentek az írásaim, ahol a kereszténység még csak mellékesen sem kerül szóba. Az írásaimat megjelentető szerkesztőktől érdeklődtem a visszhangokról, és meglepően pozitívan fogadták az olvasók, Olyan "piacra" törtem be, amelyben nem találtam konkurenciát. Kiderült, hogy igenis van igény a kereszténységre olyan nézetű emberek között, akikről a legtöbben azt hinnék, hogy nem érdekli őket a téma. A transzcendens iránti igény mindenhol megvan. A kérdés az, hogy a kereszténységet hogyan lehet hitelesen képviselni, úgy, hogy a kereszténységtől, annak bűnei miatt elfordult, ám mégis hívő emberek megtaláljanak valamit, ami eddig hiányzott az életükből? A másik kérdés pedig az, hogy milyen módon kell bemutatni a kereszténységet, hogy az ne legyen riasztó? Mert valljuk be őszintén, a kereszténység nem sokat tesz azért, hogy visszaszerezze az emberek bizalmát.

Mi a szerepe, mekkora a felelőssége a keresztény embernek a társadalomban?

Korábban rengeteg bibliavers és a hozzájuk fűzött magyarázat alapján úgy gondoltam, hogy semmilyen szerepe, és ebből adódóan semmilyen felelőssége nem lehet a kereszténynek a társadalommal kapcsolatban. A világ egye meg amit főzött, és fulladjon bele a saját bűneinek következményeibe. De aztán az elmúlt évek olvasmányai, filózásai alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem biztos, hogy jó magatartás. Ha Jézust nézem, akkor ő sem így gondolkodott. Nem mondta, hogy arassátok le amit elvetettetek, pedig jó pár bibliaverset felhasználhatott volna az érvelésében. Inkább önfeláldozó módon minden tőle telhetőt megtett, hogy a társadalom a lehető legnagyobb hasznot húzza a tevékenységéből. Ám felmerül a kérdés: Vajon a társadalom megsegítése érdekében tett erőfeszítések utolsó lépése volt Krisztus? Vagy pedig a követőinek is meg kell tenniük valamit a saját környezetükben, a saját lehetőségeikhez mérten?

Vajon az a felelősség, amit a Teremtő átruházott az emberiségre - és ami így szól: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak ... töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. " - véget ért akkor, mikor az ember kivonta magát az isteni vezetés alól? Vagy ez az utasítás továbbra is életben van? Ha igen akkor van-e felelőssége az egyházaknak, illetve van-e felelőssége a keresztényeknek személyesen? Az egyházak illetve a keresztények személyes felelősségét nem lehet egy lapon említeni. És az egyházak felelőssége teljesen más nézőpontot igényel. Ezért most csak az egyéni felelősség kérdése érdekel.

 A jelenlegi magyar kormány, "keresztény" kormány. Kereszténységüket nyíltan felvállaló emberek vesznek részt a munkájában. Teológus végzettségű kormánytisztviselők vesznek részt a törvényhozásban. Mégis a közhangulat nem áll mellettük. Valójában semmit nem tapasztalni részükről, ami bármilyen módon arra utalna, hogy ők keresztények, és a krisztusi elvek mentén képzelik el a kormányzást. Azt hiszem, hogy a kereszténységét felvállaló politikus több kárt okoz a kereszténységnek, mint amennyi hasznot hoz (már ha hoz egyáltalán hasznot). A keresztények politikai szerepvállalása az esetek többségében inkább eltaszítja az embereket a kereszténységtől, mint vonzza. És ez arra utal, hogy rendkívül veszélyes lépés. Főleg ha az ember a magánéletében nem is keresztény, hanem csupán egy keresztény kultúrkör tagjának tekinti magát. Mintha nem lehetne a kereszténységet hitelesen képviselni a társadalom előtt.

De tényleg nem lehet? Vagy nem is kell?