Az előző poszt kapcsán többször felmerült a posztban és a hozzászólásokban is, hogy az istenhívő emberek kételyei, kérdései függnek az átélt tapasztalatoktól. Sokakban fel sem merülnek azok a kérdések, amelyek másoknak a lelkét mardossák.Éppen ezért a két csoport között igen nagy lehet az ellentét. Az egyik hamar lehitetlenezi a másikat, a másik pedig hamar leérzéktelenezi, vagy leéretlenezi az egyiket. Én magam is sokszor jártam úgy, hogy míg korábban határozott véleményem volt valamiről, és ezért lenéztem azokat, akik szerintem nem megfelelően jártak el, később, mikor ugyanabban a cipőben jártam, megértettem, hogy miért reagált a másik úgy ahogy.

Vannak kérdések, amelyek nem tudnak felvetődni egy ember elméjében addig, amíg szembe nem találkozik egy bizonyos problémával. Csakis a probléma megtörténte után alakul ki a helyzet, amely egyáltalán lehetővé teszi a kérdés megfogalmazását. Meggyőződésem például, hogy az olvasóim közül nagyon kevesekben merült fel az a kérdés, hogy mit kell csinálni olyankor, ha elszakad a vitlakötél. Vagy ha feltapad a kaparó. A kérdések mindig kapcsolódnak egy adott helyzethez, és csakis abban az esetben merülnek fel, ha az ember szembetalálja magát az adott helyzettel.

Így van ez a hívő ember kérdéseivel. Az Isten igazságosságával, jóságosságával kapcsolatos kérdések csak akkor merülnek fel, ha az ember egy olyan élethelyzettel találja szembe magát, amivel hirtelen nem tud mihez kezdeni. Például egyszer, egy évtizedek óta keresztényként élő férfinek eltűnt a szülés előtt álló lánya, A rendőrség nem is hosszú nyomozás után megtalálta a fiatalasszony holttestét, amelyből egy tébolyodott nő kivágta a babát, és meg akarta tartani magának. A baba életben maradt. Az áldozat édesapja hosszú ideig nem tudta feldolgozni, hogy az az Isten, akit ő évtizedek óta szolgál lelkészként, miért engedte meg, hogy ez a szőrnyűség megtörténjen a családjában. Saját bevallása szerint nagyon hosszú ideig képtelen volt Istenre jóságosként tekinteni, és bizony komoly kételyei merültek fel.,

Vannak emberek akik nincsenek tisztában azzal, hogy mások komolyan nélkülözik az élethez szükséges dolgokat. Egész életükben anyagi biztonságban éltek, olyan emberek vették körül őket, akik szintén jól élnek, és nem szembesültek azzal, hogy vannak akik télen fáznak, időközönként nincs mit enniük, és nem tudják maguknak előteremteni a létszükségleteiket. Az egyik ilyen nemrég azt mondta, hogy szerinte 47 ezer forint elég a havi megélhetéshez. Ezek az emberek elképzelni nem tudják, hogy milyen problémákkal kell szembenéznie annak, aki nem burokban született mint ők.

És bizony ez a különbség megvan keresztény és keresztény között is. Sok nézeteltérést okoz keresztény és keresztény között az, hogy képtelenek megérteni, hogy a másik mi okból gondolkodik úgy ahogy. Emiatt hamar megtörténik az, amitől Jézus mindig a legjobban óvott: az ítélkezés. Ha valakinek kételyei vannak, vagy depressziós, vagy épp nem ért meg egy tanítást, akkor hamar rá lehet húzni, hogy ez azért van, mert távol van az Istentől. Engem is sok mindennek elhordanak. Voltam én már ateista, sátánista, hitetlen stb. Vannak akik nem köszönnek ha meglátnak, rosszindulatú pletykákat terjesztenek rólam, gyehennára méltó démonosnak tartanak stb. Mindezt miért? Mert nem tudok azonosulni egy bizonyos teológiai nézettel, illetve bátran le merem írni a kételyeimet és az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Nem rejtem véka alá a véleményemet, ami egyesekben ellenszenvet szül, míg mások vigaszt találnak benne. Azok a posztjaim, amelyek a legjobban kiverik a biztosítékot, kapják egyben a legtöbb lájkot.

Ez azt jelenti, hogy bizony sok csendes olvasó van, aki azonosulni tud a kételyeimmel, és az írásaimban felismeri a saját gondolatait.Az ilyen embernek hatalmas terhet vesz le a válláról az, ha megtudja: nem egyedül küszködik ezzel a problémával. Az a tudat, hogy mások is hasonló problémákon mennek keresztül, igencsak megkönnyíti a kételkedés terheit.

"Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni" (1Péter 5: 6-11)

Amint Péter is kihangsúlyozta, az a tudat, hogy mások is hasonló problémákkal néznek szembe, vigasztaló, erősítő lehet. Ezért nem tartom hibának, ha valaki, mint például én, nyíltan beszél a benne felmerülő kételyekről. Ez nem azt jelenti, hogy a kérdésekre mindenféleképp fogunk választ kapni, viszont segít kiegyensúlyozottnak maradni. Ugyanis az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, megóv a szélsőségektől. Az életnek erre a területére is érvényes az, hogy "nem jó az embernek egyedül"