Még egy posztot áldozok arra, hogy megvizsgáljam lehetett-e, illetve lesz-e Európa keresztény. Az evangéliumokat olvasva sokszor találkozni Jézus azon kijelentéseivel, amelyek nagyjából megsaccolják a keresztények számát a társadalomban. Az egyik legnépszerűbb példázatával kezdeném, ami a konkolyról és a búzáról szól.
„Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” (Máté 13: 24-30, 36-43)
Jézus szavai egyértelműen meghatározzák a halála utáni társadalmak szerkezetét. A konkoly és a búza egészen az aratásig, azaz a „világ végéig” közösen fogja alkotni a „szántóföld” azaz a „világ” társadalmát. Tehát nem beszélhetünk búza társadalomról. Ha megvizsgálunk más bibliaverseket, akkor képet kaphatunk a búza és a konkoly közötti arányokról is.
„A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Máté 7:13.14)
Jézus úgy határozza meg a konkolyok útját, mint ami széles és sokan mennek rajta. Ezzel szemben a búza útja keskeny, és kevesen találnak rá. Ugyanezt a gondolatot támasztja alá Jézus egy másik kijelentésében is:
„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Máté 22:14)
Jézus abban is segített, hogy meghatározzuk a konkoly (a gonoszság fiai) és a búza (Isten országának fiai) közötti különbséget. Egy alkalommal ezt mondta:
„a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”(Lukács 16:8)
Ezeket a szavakat Jézus egy olyan történet elmesélése után mondta, amiben egy gazdag ember intézője lopott a rábízott vagyonból. Miután lebukott, felmondtak neki, de a hátralévő időszakot azzal töltötte, hogy az ura anyagi kárára ugyan, de barátokat szerezzen magának, mivel dolgozni nem szeretett volna. Tehát a másokon való élősködést, az anyagi hasznot hozó alakoskodást, mások meglopását, kizsákmányolását, Jézus kifejezetten a konkolyra, a világ fiaira alkalmazta. (Lukács 16: 1-13)
Ha most körülnézünk a történelemben és a világban, akkor mi jellemezte és jellemzi ma is a társadalmat? Nem a lopás törvényes és törvénytelen módja? Nem arra épült mindig is a társadalom, hogy a világ maga módján okosabb része, ahogy csak tudta a saját önző vágyai kielégítése érdekében valahogy elvette másoktól, ami járt volna neki? Ha kellett erőszakkal, ha kellet a saját szájíze szerint formált törvényekkel.
Jézus minden kertelés nélkül meghatározta, hogy az őt követő emberek a halála utáni MINDEN korszakban kisebbségben lesznek, és a társadalmat azok az emberek fogják irányítani, akik tisztességtelenségüknek köszönhetően előrébb tudnak jutni, mint azok, akiket a tisztességük ebben megakadályoz.
Vajon van esély arra, hogy egy kisebbségben lévő csoport, amelyet a tisztessége ráadásul hátráltat abban, hogy komolyabb befolyásoló tényező legyen, ennek ellenére társadalmat formáló erővé váljon?
Jézus erre is megadta a választ: „Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”János 15:20)
Jézus tanítványainak mondott szavaiban visszatérő gondolat, hogy: számítsanak arra, hogy mindig is a társadalom megvetett, üldözött rétegéhez fognak tartozni. Egy kisebbségben lévő, megvetett csoport nem lehet társadalmat formáló és arra különösen jellemző erő.
Tehát összefoglalva az erről a témáról szóló posztjaim lényegét: Sem a történelem, sem Jézus tanítása nem tartalmaz semmi bizonyítékot arra, hogy Európa, illetve a világ társadalmának valaha is kereszténnyé kellett volna válnia vagy vált azzá. Jézus eleve arra készítette fel a tanítványait, hogy kevesen lesznek, és elnyomás alatt kell szolgálniuk. Ezért keresztény Európáról, keresztény társadalomról beszélni tévedés.
Ezzel a poszttal és az ezt megelőzőekkel semmiféleképp nem szeretnék valamilyen ítélkezős magatartást felvenni. Az igazság az, hogy nem látom át, hogy Isten miként mutatja ki kegyelmét az emberek és a társadalom iránt. Ezért a posztok nem perfekcionizmusra ösztönző írások, hanem inkább afféle kijózanítónak szánt értekezések, hiszen kár lenne a jót rossznak, vagy a rosszat jónak mondani. Én magam hajlok az univerzalizmusra, de ez akkor sem jelenti, hogy bátran hirdethetem azt, hogy mindenki éljen úgy ahogy akar, mert Isten úgyis megbocsát. Hogy Isten kit és miért fog üdvösségre méltónak tartani, az csakis az ő dolga. Legjobb reményeim szerint Isten országa tele lesz tolvajokkal, paráznákkal, házasságtörőkkel, akik méltónak fognak bizonyulni Isten bizalmára. De attól, hogy ott lesznek, ma még nem keresztények.
Tehát Jézus elvárásai alapján az elmúlt 1600 év alatt a társadalom nagyon messze állt attól, hogy kereszténynek neveztessék. A történelem bőven igazolta, hogy sosem volt Európára jellemző a testvéri szeretet, és ma is messze vagyunk ettől.
Európa nem keresztény, és nem is volt soha
Az utolsó 100 komment: