Sokan nem tudják, hogy József Attila és Lev Tolsztoj a keresztény-anarchizmus híve volt. De sok nagy név van még aki szimpatizált ezzel az irányzattal. Íme egy interjú, ami erről szól:
Nagyobb figyelem terelődik az utóbbi időben József Attilára. Válogatott kötete jelent meg a könyvhétre, megalakulóban a József Attila Társaság, júniusban két napos konferenciát tartottak róla. A tanácskozáson központi témává vált kapcsolata az anarchizmussal. A költőről, aki a szépség koldusaként indult, s a Talán eltűnök hirtelen és a Karóval jöttél verseivel is búcsúzott a világtól, Tverdota Györggyel, az anarchista József Attila szakértőjével beszélgettünk.
- Beszélgetésünk egyik apropója, hogy megalakulóban a József Attila Társaság.
Korábban volt valami akadálya annak, hogy társaságként működjenek?
- Senkinek nem jutott eszébe, hogy szükség lenne rá. A rendszerváltás után sorra alakultak a társaságok: Ady Társaság, Németh László Társaság? Lehet, hogy közülük néhány még régebb óta létezik. Én kezdeményeztem, hogy József Attila társaságot alakítsunk.
- József Attila nevét valóban oly mértékben sajátította ki egy rendszer, hogy volt pár év, amikor automatikus reakcióként el akarták felejteni őt?
- Csak a rendszerváltás pillanata volt ilyen. Akkor több olyan hír terjedt el, amelyek szerint József Attilát el akarják felejteni, háttérbe szeretnék szorítani az oktatatásban. Ezen hírek egy része álhír volt, a másik igaz. Volt egy kereszténydemokrata képviselő a parlamentben, aki a kádárista szégyenrezsim házi költőjének nevezte őt, ami önmagában véve is egy ostobaság, hiszen házi költő csak élő személy lehet, aki megrendeléseket teljesít. Még képzavar is volt a dologban. Maga Göncz Árpád köztársasági elnök is szükségesnek érezte, hogy kifejtse egy interjúban, mennyire szereti József Attilát, hogy úgy mondjam, állami védelem alá helyezték őt. De ezek a támadások rövid ideig tartottak, és szerintem a rendszerváltás hisztérikus kilengései közé tartoztak. Elég hamar bebizonyosodott, hogy a közönség változatlanul szereti József Attilát, s nem is érti, miért kellene őt háttérbe szorítani.
- Júniusban két napos konferenciát tartottak József Attiláról. Itt központi kérdéssé vált kapcsolata az anarchizmussal és a pszichoanalízissel. A freudizmus, a pszichoanalízis hatása életére, művészetére nagy vonalakban köztudott. Az anarchizmus hatásáról ön közölt merőben új adatokat. Hazánkban nagy problémák vannak az irányzat politikai, elméleti tisztánlátása körül is. Sokak szemében az anarchizmus a káosz szinonimája. Mi volt az 1920-30-as évek anarchizmusának lényege?
- Az anarchizmussal kapcsolatos egyik előítélet valóban az, hogy a káoszt, a rendetlenséget, a zűrzavart jelenti. Ez pejoratív értékkapcsolás az anarchizmus fogalmához. A másik negatív képzettársítás az erőszak. Az anarchizmusnak ugyanis volt egy viszonylag rövid időszaka a XIX. század utolsó évtizedeiben, amikor képviselői valóban az egyéni terror útjára léptek. Csak hát a terrorizmus nagyon sok más okból is származhat, nem csak az anarchizmus ideológiájával van összefüggésben. Lehet ez akár egyházi fundamentalista is, ahogy azt napjainkban látjuk, és lehet sok más ideológia is mögötte. Ez az anarchizmusnak csak egy korszakát jellemezte, mégis az egész irányzatot azonosították a zűrzavarral és az erőszakkal. Holott ha a szót szétboncoljuk, az eredeti görög szóösszetétel, az an archia uralom nélküliséget jelent. Egy olyan társadalmi állapotot, amelyben az egyik ember nem zsákmányolja ki a másikat, és nem uralkodik a másik fölött. A két dolgot érdemes megkülönböztetni, mert az anarchizmusnak van egy baloldali, a szocializmussal, a munkásmozgalommal összefüggő árnyalata, amelyik nagymértékben a kizsákmányolás megszűntetésére helyezi a hangsúlyt, s így sok ponton nagyon közel áll a marxizmushoz vagy a szociáldemokráciához. A másik cél az egyik ember másik fölötti uralmának megszűntetése, mint ideál, egy egészen más árnyalat, az anarchizmus államellenességét mutatja. E szerint minden fajta államot meg kell szűntetni, és alulról szerveződő, egymással egyenrangú kis csoportokból összeálló valamiféle föderatív nagy egységeket kell létrehozni. Egy olyan világ megteremtése a cél, amelyben a közösségek spontán, önkéntesen alakulnak, nem kívánnak egymás fölé helyezkedni. Ez az erőszakszervezetek megszűntetésének követelményét is jelenti náluk. A jog szerintük szentesíti az erőszakot.
- Hasonló szervezeteket akartak létre hozni, mint az őskeresztényi közösségek? József Attila Lázadó Krisztusának is ez az ideálja.
- Az anarchizmusnak van egy olyan ága, amelyről eddig nem beszéltünk, elég talán a Feltámadás Tolsztojának nevét említeni ahhoz, hogy az ember sejtse, miről van szó.
Ő egy mélyen hitt pravoszláv kereszténység nevében támadja a modern államot. A szeretet nevében támadja a szeretetlenség rideg világát. A vallásos anarchizmusnak Magyarországon is volt egy nagy prófétája a századfordulón, a részben németül, részben magyarul író Schmitt Jenő Henrik. Nietzsche-tanítvány volt, de magának a nagy filozófusnak a nevét sem árt belekeverni, ha az áramlatról beszélünk. Tolsztoj egy keresztény szeretetideológia nevében szeretné feloldani az elidegenedett modern államot. Mint ahogy Gandhi is a passzív magatartás példamutatásával akarja felszabadítani Indiát. Tulajdonképpen sikerült is neki, miközben ő maga aztán erőszak áldozata lett annak cáfolatául, hogy ez hosszú távon célravezető. India sem a szelídség nevében alakult aztán önálló állammá, visszatért az erőszak uralma. Martin Buber zsidó filozófus éppen Palesztínában kívánta a zsidó államot anarchisztikus alapon felépíteni. Egy állam nélküli szabad társadalom lebegett a szeme előtt. A keresztény anarchizmus az evangéliumhoz, az őskereszténységhez tér vissza, tehát Krisztushoz, egyben az azóta a szeretettől, a szegényektől, a megnyomorítottaktól elidegenedett keresztény egyház ellen lép fel. Egyházellenes, ugyanakkor persze vallásos. A lázadó Krisztus az autokratikus atyaisten ellen lázad. Emberré vált értünk és meg akar minket váltani. A szeretet vallásának embere. József Attilánál ez a szembeállítás van ebben a versben, ő is vallásos, Juhász Gyulán keresztül egyenes vonal kötheti össze őt a Schmitt Jenő Henrik-i őskeresztény anarchizmussal.
- József Attila mondatait idézem: "ha egy rablógyilkosnak azt mondom 'Te jó vagy', akkor ez föltétlenül olyan szuggesztív hatással van rá, hogy minden természetellenes rosszaság és 'esetleges' dac vagy kegyetlenség kihull belőle." Van valami naivitás és idealizmus is az akkori anarchizmusban.
- Az anarchizmus érdekes módon önmagában naiv. Amikor kialakult, egy értelmiségi elitirányzat volt bizonyos értelemben. Valójában megvalósíthatatlan az az ideál, amire az anarchisták törekednek. Soha nem is jött létre anarchista állam, hiszen az anarchizmus lemond az erőszakról, szemben azzal a rövid időszakkal, amikor általában az egyéni terror álláspontjára helyezkedtek, azt mondják, úgy kell létrehozni ezt az új állam nélküli társadalmat, hogy mindenki visszatartatja magát az erőszaktól. Mikor következik be az az állapot, amikor az ember magától lemond bármiről is? Idézte József Attilától ezt a mondatot, hogy ha azt mondom egy rablógyilkosnak, hogy te jó vagy, akkor az azzá is válik. Az anarchizmus egyik irányzatának, a tömegeket leginkább érintő irányzatának a gyökerénél egy optimista antropológiai képzet van, miszerint az ember alapvetően jó. A Rousseautól származó, az ember eredeti jóságába vetett hit az alapja, hiszen azt mondja, hogy ha az emberiségre rákényszerített erőszakot levesszük róla, elvesszük az erőszakot az emberektől, akkor az emberek eredendő természetes jósága fog érvényesülni. A rossz kívülről jött az emberi természetre, az alapvetően jó irányultságú. Ez olyan mértékben optimista emberkép, hogy csak bizonyos pontokon fér össze a XX. században divatos másfajta emberképekkel, például a pszichoanalízissel, a freudizmussal.
- Talán ezért igazán érdekes, hogy tud ez a kettő remekül megférni egymás mellett egy művészben.
- Bizonyos dolgokban összefér. Például az Eszmélet ciklus hatodik versében, amikor a vers második felében azt mondja a lírai én, hogy "nem raksz magadnak olyan házat, amelybe háziúr települ", erről kutatók kimutatták, hogy ez Freud egy tanulmányán alapul, amelyben van egy elhíresült mondat: az én nem úr a saját házában. Freud tanai szerint a személyes én szerkezete dinamikus, több rétegből áll, és az én fölött az úr a tudattalan. József Attila ezt a freudi gondolatot veszi át, és alakítja át anarchista szellemben. Itt azért nem úr az én a saját házában, mert a fölöttes én az. A társadalom külső hatalmai, amelyek beépülnek a személyiségbe, és elnyomják azt, jelentik a háziurat. Az erkölcs, a jog, az ízlés, általában a társadalmi kötöttségek kényszerei, s csak akkor válunk a magunk uraivá, autonóm személyiségekké, ha eldobjuk, megtagadjuk azokat. Ez a József Attila sor a példája annak, hogy a pszichoanalízis be tud épülni egy anarchista gondolkodásba is.
- Hadd hozzak itt egy másik példát is, a művészet közvetlen nevelő hatásának tévképzete miatt talán mindmáig legtöbbet támadott Tiszta szívvel című verset. Itt is találkozik az anarchizmus egy korai irányzata és a pszichoanalízis egy tétele a "halált hozó fű terem gyönyörű szép szíveden" sorral. Valachi Anna mutatta ki az összefüggést a konferencián.
- A Tiszta szívvel ebből a szempontból valóban mutatja ezt a kettősséget, az első strófára lehet mondani, hogy itt az anarchizmus alaptanításai fogalmazódnak meg. Persze költői módon és tömören. Nem egy elmélet versbe öntéséről van szó, de föl lehet ismerni az anarchizmus alaptendenciáit. És valóban benne van egyfajta etnográfiai érdeklődés, ami nagyon korán jelentkezik József Attilánál, és ez természetesen a pszichoanalitikus etnográfia, melyet Róheim Géza művel. Ez a bizonyos "Nincsen apám sem anyám, sem istenem, sem hazám". Az anarchizmus tagadja a nemzeti elkülönülés létjogosultságát, bizonyos irányzatai az istent, a gondviselőt, aki részint gondoskodik rólunk, részint viszont megtilt nekünk bizonyos dolgokat. A polgári társadalom bizonyos alapértékeit tagadja a vers első strófája. Egy protestáns teológus irodalmár, aki negyvenöt után emigrált Kanadába, egy Vatai László nevű protestáns lelkész volt, ő azt mondja, hogy a Tiszta szívvel ezen sorai őt a Máté evangéliumra emlékeztetik, ahol Jézus azt mondja azoknak, akik őt követni kívánják, hogy tagadd meg apádat, anyádat, hagyd el családodat és úgy kövess engem. Ugyanúgy a társadalmi követelmények radikális tagadását igényli, mint az őskereszténység a híveitől. Az a különbség Krisztus és József Attila között, hogy Krisztus az Istenbe gyökerezteti be a hívét, aki szakít a családdal, apával, anyával, házastárssal, míg József Attila a nihillel szembesíti. Ez a nihillel való szembesítés mutat az anarchizmus felé. A társadalom teljesen világosan, rögtön reagált erre a József Attila-i szándékra, hiszen Horger Antal nem véletlenül tanácsolta el őt a tanári pályától. Nem is annyira az az érdekes, hogy József Attila meg akart ölni valakit vagy sem, hanem Horger Antal azt mondta, hogy azon tanokra nem lehet nevelni a fiatalságot, amely a korabeli társadalmi berendezkedést teljes mértékben elutasítják. Ez aztán egy egész másfajta eszmei tendenciával ötvöződik a költőnél. Húsz évesen írta ezt a versét, és valóban a XX. század magyar irodalmának egyik remeke. Ilyet egy darabig aztán ő maga sem tudott alkotni.
- Hosszú ideig volt vita tárgya a szakemberek között, hogy József Attila kései "naplóját", a Szabad ötletek jegyzékét meg szabad-e jelentetni. Annak, hogy mi működik a tudat alatt az emberben kiélezett szituációban, talán az egyik legmegrázóbb lejegyzése. Minek a tanúsága igazán ez a kötet?
- Amióta én a József Attila kutatásban részt veszek, ez mindig egy neuralgikus pont volt. Ezen a konferencián is feltették utólag a kérdést: szabad volt-e megjelentetni. Horváth Iván és én voltunk a kötet szerkesztői, Stholl Béla rendezte sajtó alá, egyéb pszichoanalitikus szövegeket, amelyek semmivel sem szelídebbek, mint ez, Horváth Iván, Szőke György és én jelentettük meg. Mi, akik megjelentettük, nem voltunk azon az állásponton, hogy ezt mindenáron ki kell adni. Felmerült a feladat, és mi magunk is mérlegeltünk, nem volt skrupulus nélküli vállalkozás ez a részünkről. Az a negatív jóslat, hogy a József Attila-képet ez hátrányosan fogja megváltoztatni, nem jött be. Az emberismerethez, önismerethez sokat segítenek ezek a szövegek, ha megfelelően közelítünk hozzájuk.
- A XX. század végén és a XXI. század elején ezeknek a szövegeknek óriási hatása volt és talán lesz az irodalomban.
- Igen, csak a hatását nem lehetett előre kiszámítani. Aztán kezdett feloldódni a kimondás tabuja, az, hogy mit lehet tematizálni, szabad-e szóba hozni olyan dolgokat, amelyeket korábban illetlennek tekintettek. Gondolja meg, az Óda azon részletéről, hogy "az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain" komoly irodalmárok még az ötvenes években azon töprengtek, hogy szabad-e az iskolában ilyet tanítani.
Pál Melinda
Az utolsó 100 komment: