Jézus mennybemenetele után, pünkösd napján egy jeruzsálemi szobában 120 ember várt valami különlegeset. Nem valószínű, hogy tudták mi vár rájuk, mert Jézus csupán annyit mondott, hogy Szent Szellemet kapnak, és abban fognak megkeresztelkedni. Azon a napon olyan dolog történt velük, ami addig soha a történelemben. Megalakult a keresztény gyülekezet, amelynek kísérő jelenségeként a Szellem képessé tette őket, hogy számukra addig ismeretlen nyelveken tudtak beszélni. Ez volt pünkösd napja. Bár a pünkösd első ünnepként történő megemlítése a II. századra tehető, mégis visszavezethető egész az apostolokig.

Hogy miért tartom fontosnak azt, hogy írjak erről? Az igazság az, hogy nem nekem jutott eszembe. Mint már említettem, sok még aktív Tanúval vagyok kapcsolatban. Az egyik győri testvér hívta fel a figyelmemet néhány bibliaversre, amely a pünkösdről szól. Azért fontos ez, mert Jehova Tanúi számára a pünkösd semmit nem jelent. Nem emlékeznek meg róla, és nem is foglalkoznak vele. Mindezt azért, mert az évszázadok során a pünkösd köré olyan népszokások épültek fel, amelyeket nem tartanak keresztény eredetűnek, hanem az ókori pogány ünnepekből eredeztetik. És ebben igen valószínű, hogy igazuk van. Na de akkor ez azt kell, hogy jelentse, hogy tudomást sem kell venni róla?

Ahogy az első bekezdésben említettem, a pünkösd ünnepe egész az apostolokig vezethető vissza. Nézzük, hogy Pál sokéves keresztény szolgálat után, hogyan tekintette pünkösd évfordulóját:

„Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.”(Csel 20:16)

Láthatjuk, hogy Pál annyira fontosnak tartotta pünkösd ünnepének napját, hogy mindent megtett, hogy Jeruzsálemben tarthassa meg. Persze mondhatnánk, hogy Pál csupán azért ment pünkösd napjára pünkösdöt tartani, mert maga is zsidó volt, és nem akarta megbotránkoztatni a zsidókat azzal, hogy elmulasztja ennek a zsidó eredetű ünnepnek a megtartását. De ha így lenne, akkor Pál számára egyszerűbb lett volna, ha oda sem megy, hiszen egy görög városban a kutya se foglalkozott volna azzal, hogy mit csinál ezen a napon. De az, ahogy a cselekedetek könyvében Pál döntéséről olvasunk, az egyértelműen azt mutatja, hogy Pál számára fontos volt ez az ünnep. De vajon miért? Csupán zsidóként akart megemlékezni az eredeti zsidó ünnepről? Vagy pedig keresztényként a Szent Szellem kitöltetéséről?

Erre a kérdésre ad választ az 1Kor 16:8:

„Pünkösd ünnepéig azonban Efézusban maradok”

Efézus egy kis-ázsiai görög város volt. Bár laktak ott zsidók, a keresztények számára nem volt akkora jelentőségük, hogy bármiben is figyelembe kellett volna őket venni. Az, hogy Pál kihangsúlyozta azt, hogy Pünkösd számára egy ünnep, amit Efézusban szeretne megtartani, ráadásul keresztény környezetben, egyértelműen azt jelenti, hogy a Szent Szellem kitöltetése után 20-30 évvel a pogányokból lett keresztények is megemlékeztek, ünnepelték a pünkösdöt.

Azt hogy miből állt a keresztények számára ez az ünnep, azt nem tudom. De hogy nem volt közömbös az első századi keresztények számára, az biztos