Ezt a posztot egy olyan személy készítette, aki még mindig rendszeresen jár összejövetelre, miközben már teljesen tisztában van azzal, hogy teljesen feleslegesen tesz, valamint rájött arra, hogy több évtizednyi áldozata egy szekta szolgálatában nem volt más, mint javarészt felesleges erőfeszítés. Azt hiszem a következő gondolatokat sokunk végigzongorázta már.
Mi vezet egy embert oda, hogy miután úgymond megtalálta az igaz vallást, több éves-több évtizedes szolgálata után, azon tűnődjön.............van-e értelme megmaradnia vallásának keretein bévül ? Miként jutott ebbe a szomorú helyzetbe? Netán személyes sérelmek, büszkeség, úgymond az újbóli megvilágosodottság, az Isten iránti bizalom hiánya,- hogy irányítása alatt tartja a gyülekezeti dolgokat, csalódottság, saját egyháza igazi énjének a megismerése, vagy netán Sátán világának a hatása mely megfertőzte s hitetlenné tette.....? Vagy mindebből egy kevés?
Bármi is legyen az ok, a helyzet adott, s ezért vetődik fel a kérdés: Mi a megoldás, ha ilyen helyzetbe kerül valaki? Mik a lehetőségek? Hiszen előbb vagy utóbb szerintem valamilyen szinten, valahol - mindenki szembesül ezzel a dilemmával!
Öt pontban határoztam meg a lehetséges lépéseket.
1.-Maradni egy adott egyházon bévül s megpróbálni jobbá tenni - legalább is az egyén saját környezetét, mert talán többre amúgy se lenne képes s nem is hagynák...ugyanakkor tovább szenvedni ?
2.-Tovább állni - más egyházat választani?
3.-Elvetni mindent, ami szervezett vallásként mutatja az Istenhez vezető utat....választani a hit egyéni szabadságának az útját?
4.-Istentagadóvá válni......vagy legalább is nem törődni vele a továbbiakban / mivel úgy gondolom, ő sem törődik velem...s állapotommal /?
5- A hibernálást/ téli álomhoz hasonló állapot /, választani az adott egyházon belül?
1.-Maradni egy adott egyházon belül s megpróbálni jobbá tenni - legalább is az egyén saját környezetét, mert talán többre amúgy se lenne képes s nem is hagynák, ..ugyanakkor tovább szenvedni ?
Hogy erre a kérdésre valamilyen módon válaszolni lehessen, szükséges megfogalmazni bizonyos hiányosságokat melyek miatt felvetődik a kérdés - maradni vagy menni?
Vitatható tanítások -...csak csűrik és csavarják a tantételeket.....
Kik csatlakoznak az egyházhoz, megszabadulnak a babonáktól, pogány hitnézetektől, Bibliai ismeretre tesznek szert, mely segít számukra, hogy ne bukjanak el Sátán világában, s az élet útvesztőiben...Tiszta és becsületes életet eredményez számukra, a családjaik rendezettek......Ugyanakkor távol kerülnek a Krisztus által hirdetett szabadságtól...vallásbéli szabadságuk korlátozza őket/ mintha szemzős kantár lenne rajtuk... nem látnak se jobbra se balra/.Igen mikor az amerikai prérin befognak egy musztángot,csalogatják, lesz otthonod, nem bántanak a vadállatok, boldog leszel, biztos lesz a jövőd....ez mind igaz de miután betörik, örökre egy szemzős kantárt tesznek rá....olyan korlátok közé kerül, hogy már nem lát semmit...se jobbra se balra....csak az utat.....
Az egyház végeredményben már fanatizmussal, vallási elitizmussal, így természetesen kasztrendszerrel van terhelve. Igen kasztrendszer-ez a helyes megjelölése annak, ami az egyházon bévül uralkodik. Természetesen különleges jogokkal vagy jogfosztottsággal...........
Egy egyház, amely ítélni azt tud, kívülállókat és bent lévőket egyaránt......ítélnek a vezetők , ítélnek a tagok....ítélnek mindent és mindenkit....................Lényegében pszichológiai inkvizíció uralkodik az egyházban...oly gyorsan a kegyvesztettség állapotába lehet kerülni...s a "szégyenpadra" ülni....
Amortizáció....................miért oly nagy? .Igaz, az egyház nem vezet statisztikát..legalábbis hivatalosan nem, de én már találkoztam ilyen kb. statisztikákkal....de ha csak a saját tapasztalataimból indulok ki........hát az amortizáció nagyon nagy......egy egyház számára , melyben szeretetnek, megbocsátásnak.. kellene uralkodnia...igen nagy az amortizáció-....S az érvelés az, hogy az utolsó napokban élünk...megy a rostálódás....csak az igazán igazak, erősek maradnak benn..... s nyerik el a jutalmat.., élik túl ezeket a napokat .......De többek között mi a valódi ok az amortizációra ?Nos igen, van természetes amortizáció különböző okokból....mindenhol s mindenkor....s kell is lennie.....de az ami itt folyik az nem természetes.....!Pál apostol egy verseny futóihoz hasonlította a keresztények életútját.....nagyon jó hasonlat, már csak azért is mondom mert tudom miről van szó....És ebben az esetben van rövidtávú futás / 100 m sprint futás/ - és hosszú távú futása / pl. a maraton/ Az egyház sajnos rövidtávra képzi a szolgáit....S az eredmény ? ......Szegény szolgák mindent félretéve erőt megfeszítve sőt sokszor erejüket túlfeszítve teszik dolgukat....de hány százméteres távot tud valaki lefutni teljes erőbedobással egymás után.....egyet.. kettőt,...csak egy párat...! S mikor látja hogy sosincs vége a százméteres távoknak, állandóan újra és újra neki kell feszülni.....nincs az az ember aki becsületesen és folyamatosan ezt kibírná...S a végeredmény ? Kiégés...csalódottság, a futás feladása.....Igen mert ez a futás maratoni futás- hosszútáv, ahol a lényeg nemcsak a jó erőnlét de az erő s képességek megfelelő- kellőképű beosztása, mivel nem az a lényeg hogy milyen gyorsan érek célba....de az hogy célba érjek.......Sajnos ezúttal is igazak a Biblia szavai Példabeszédek 13:12 "A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája ".
S mit tesz az egyház azokkal kik kiégnek,csalódnak,megkeserednek,kik nem bírják már az iramot,kik lelassulnak, kik azért mivel mindent a futásra tettek fel sok mindent elhanyagoltak, s most sajnos aratják ennek gyümölcsét,......? Nem törődik velük. elfelejti őket..... nem emlékezik meg senki sem munkájukról,úgy tekintenek rájuk mint akik hajótörést szenvedtek a hitükben......"vigyázzunk nehogy úgy járjunk mint ő.....büszkévé vált,....alábbhagyott a hite.....stb. Azonban bízom benne, hogy Isten máshogy tekint ezekre az emberekre. Zsidók 6:10:"Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.......
Egy következő mozzanat. Ha egy vallás oly mértékben küzd más vallásokkal szemben, oly mértékben más egyházak hiányosságait hangsúlyozza,ezzel bizonyítva hogy miért is " Ő " az elhívott, kiválasztott és tiszta, akkor lassan szinte elfeledkezik küldetésének a lényegéről,- hogy nem ítélnie kellene, hanem Istent keresnie, szolgálnia, alkalmazva a Krisztusi útmutatásokat kifelé és befelé egyaránt,......nem hogy hagyná Istenre az ítéletet. S a harc, s annak jellemvonásai előbb utóbb olyanná teszik, mint az ami ellen oly vehemensen harcol, ....s ez már megfigyelhető, hogy őt is érintik már ugyanazok a problémák, mint más egyházakat.......
A vezetők képmutatása a gyülekezetek szintjén,...... úgy irányítják a dolgokat, úgy ítélik a nyájat, ahogy ez nekik tetszik. Barátok,családtagok s a pénz ...ami ítélet és ítélet közt különbséget tesz.....A szószékről a szeretetről beszélnek, de maguk valójában nem gyakorolják azt, sőt azt sem tudják a mit foglal magában a Krisztusi szeretet. Étkezésekre hívatják meg magukat,nagyokat nevetgélnek, dőzsölnek, híznak, míg "testvéreik" sírnak s nyögnek a világ terhei alatt.....De miért akarok én Jézus nevében beszélni,.....beszéljen Ő Máté 23: 2,3,4,5,6,7,Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölülést. És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!..................
Saját Királyságaikat építik, sokszor szinte függetlenül- figyelmen kívül hagyva a felső vezetést s előírásait......amelyek talán helyes irányba vezethetnék is a dolgokat...... figyelmen kívül hagyva Jézus Krisztust, figyelmen kívül hagyva a Bibliát...így ezen kis királyságok között oly különbségek vannak, mintha nem is azonos egyház tagjai lennének......annyira emberfüggőek, hogy ez vitathatóvá teszi a Krisztusi vezetést a gyülekezetek felett.....vagy ugyanaz játszódik le bévül, mint az első században...hitehagyás......?
A személyes életükben ezek a vezetők nyugodt lelkiismerettel lépik át a Biblia, az egyházuk és a császár törvényeit, irányadó mértékeit, és alapelveit !Ők erre jogosultaknak tartják magukat ! Máté 23:24 "Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek."
S miben áll az elöljárók úgymond segítsége a gyülekezet megtévedt, elfáradt, hibázó, tévelygő juhocskái számára : az egyén megaláztatásában....., Bibliai és emberi jogainak megfosztásában..
Nemrégen egy nagyon jó barátom ezt mondta: Először megölnek, hogy utána segíteni akarjanak rajtad !
De végeredményben megjegyzem azt is, hogy nem minden elöljáróra jellemző az amit megfogalmaztam, van sok kivétel, vannak akik őszintén keresik Krisztust s végzik Istennek szolgálatukat !
Én általánosságban írtam, nem összességében !
Az egyház tagjainál a krisztusi szeretetet hiánya figyelhető meg !Sokszor híján vannak az alapvető Bibliai alapelvek alkalmazásának !A pletyka, rágalom a gyülekezet mindennapjainak a részévé vált ...,Mivel a gyülekezetben kasztrendszer uralkodik, nagyon nagy az egyes egyének kitűnni vágyása,hogy felülkerekedjenek másoknak s utána szó szerint uralkodhassanak felettük,...Máté 23:8,9,10,11,12 "Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Hanem aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
A "testvér" szó nem jelent már semmit sem, annyira amortizálódott, hogy elvesztette értelmét....Hiszen mi a testvérem irányába kimutatott szeretetnek a legkiemelkedőbb bizonyítéka: János 15:13"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért."
Ezt nem várnám, mivel ezt . elképzelhetetlennek tartom ............de még más dolgokat is, kevésbé ily nagy horderejűeket is elképzelhetetlenek tartok.... sajnos.
Az egyháztagok nem törődnek egymással - élnek-e halnak-e társaik, .........akkor milyen értelme is van a testvériségnek........Ez egy teljesen mértékben leamortizálódott megszólítást, amitől sajnos már borsódzik a hátam, főleg ha olyan személy szájából hangzik el , kiről tudom..hogy semmi köze az őszinteséghez...sőt legszívesebben exkommunikálva látna a gyülekezetből, hogy így bizonyítsa saját felsőbbrendűségét s az én méltatlanságomat...csak ő...de hát kitől tanulja ezt....hát az egyházától.....Máté 15:14 "Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek"
Ezek nagyon kemény szavak...de igazak, nem ítélek,... csak megfogalmazok, megfogalmazom a tényeket, az eseményeket ..........................
De végeredményben megjegyzem azt is, hogy nem minden egyháztagra jellemző az amit megfogalmaztam, vannak kivételek, sokan, - vannak kik őszintén keresik Krisztust s végzik Istennek szolgálatukat. Általánosságban írtam, nem összességében !
Ám most beszéljünk az érem másik oldaláról !
Csak rosszat adott nekem az egyházam ?
Nem ő tanított-e meg sok mindenre az Isteni hittel kapcsolatban ?
Nem voltak ott boldog pillanatok, időszakok ?
Nem neki köszönhetem hogy életem helyes irányba haladjon, hogy megszabaduljak a babonáktól, pogány hitnézetektől, Bibliai ismeretre tegyek szert mely segít számukra, hogy ne bukjunk el Sátán világában s az élet útvesztőiben...
Lehet az alkohol, a drog rabja lennék én vagy a családtagjaim, vagy éppen börtönben ülnék ..csalásért....
Igen mindez lehetséges, sőt valós is !
S most amikor nem úgy mennek a dolgok, akkor továbbállok,.....csak a jót..a rosszat ne ?
Jób tudatlanságában mondta: Jób 2:10 ."Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?"
Jób azt hitte Isten sújtja őt....tudjuk nem így volt , mégis kijelentette az alábbi szavakat....mi is tudjuk hogy nem Isten teszi ezeket a dolgokat velünk.....A következtetés, ha rosszra fordulnak a dolgok akkor már nem ismerjük Istent, vagy más istenek után nézünk...választjuk a könnyebb utat,...csak mert nem értjük a helyzetet melybe kerültünk, csak mert nem válaszol felvetéseinkre,kételyeinkre......lehet ott van a válasz az orrunk előtt csak nem látjuk.......
"S ne feledjük azt sem Nem Isten van értünk, hanem mi Ő érte. Hasonló módon, nem a Gyülekezet van értünk, hanem mi vagyunk a közösségért, Ő érte. Ez önmegtagadást igényel .................. Ha elkötelezted magad, hogy az Ő tervével összhangban haladj előre, fel kell készülnöd mindarra, amivel a kereszthordozás jár, mert azok minden bizonnyal be fognak következni..... /Bolton/
Pál apostol példája is figyelemreméltó......ő is egyházat / vallást/. S az új csak fenékig tejföl volt...válaszoljon ő :2.Korinthus 11:23,24,25,26,27, Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben....................................................................................................................................Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom."
Mégsem futamodott meg.............................
Maradni tehát ?
Megpróbálni jobbá tenni legalább az ember hatósugarában...és természetesen szenvedni...igen ez lehet út.........De ha az mellett dönt ilyen helyzetben az ember hogy marad, ..akkor ezentúl bizony hazugságban kell élnie, de akkor nemcsak magának fog hazudni valamilyen módon, de családtagjainak, környezetének s azoknak is, kiknek majd a Bibliából beszél s tanít, .....s önként kell visszahelyeznie a szemzős kantárt, hogy ne lásson, de ne is halljon....s kerülni a kényes témákat, ....de ha minduntalan szembe találja majd magát velük az ember,.... kibírja majd ?
Egyszer egy fiú - ki szinte mellettem nőtt fel ezt mondta nekem: " szükség van rád "......nagyon jól esett, s rádöbbentem, hogy a munkám amit addig végeztem nem volt hiábavaló...
De megéri másokért maradni ?
Szó szerint feláldozni magam?
Megmutatni miben is rejlik Krisztus mi voltja, maradni, hogy másoknak segíthessek...
S azáltal ha elhagyom az egyházamat, nem ítélkezek e felettük én is mint ők teszik másokkal, akkor a küzdelem, a harc melyet folytatok úgymond az igazság érdekében s velük szemben, nem tesz-e előbb-utóbb ugyanolyanná mint ők......
Végeredmény: maradni tehát, vagy továbbállni ?_Nem tudok válaszolni, vagyis inkább félek a választól....szerintem nem a felismerés,hanem a válasz az ami igazán nehéz, s oly sok tényezőtől függ....................de tegyük ezt az utat bizonyos körülmények között /megalkuvásból / járhatóvá.....
2.-Tovább állni - más egyházat választani ?
Hát igen, - ez is egy lehetőség s némelyek élnek is vele.
Ám olyan ember számára, ki felnevelkedett egy vallásban, látta annak hiányosságait,a Biblia tanításától való elferdülését s annak helyettesítését hagyományaival/ sokszor pogány eredetűvel/, ez az ember vallást változtatott, józan megfontoltsággal és bizonyítékokkal alátámasztva. Most ez az ember áll válaszút előtt - keresi a megoldást,választ a kérdéseire melyeket nem talál - hiszen új egyháza is hiányosnak mutatkozik....itt áll csalódottan ez az ember......s az lenne a megoldás, hogy megint változtasson ?
Hiszen annak idején, amikor már elhagyta azt a vallást melybe beleszületett. Tudta, miért az új vallását választotta, s tudta miért nem a többit, ....azonosult azzal, tantételeivel , légkörével....ennek ellenére csalódott....
Ha más vallást választ nem-e " csöbörből vödörbe", esne .....
Mivel mások a tantételek,....más a légkör ......mit tett akkor évekkel ezelőtt...hogy vizsgálta meg akkor az új vallását, ...akkor miért hagyta el a régit, nem-e akkor is már "csöbörből vödörbe" esemény zajlott le............
Ha most vallást változtat tantételeket is.......sokszor 180 fokos változtatást igényelne ez !
Még ez is előfordulhat....
De minden rossz volt,minden tantétel, minden hazugság volt eddig amiben hitt ?
Akkor eddig mit tanulmányozott, mit olvasott, nem a Bibliát?
Vagy csak mindezen áldozatot mindenáron hajlandó meghozni, csakhogy valamilyen "közösségbe" tartozzon?
Vagy mindennek és mindenkinek hisz.....?
2.Timóteusz 4:3,4 "Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak."
Ott biztos más lesz a helyzet..?
Mivel még egy adott valláson bévül is nagyok a különbségek az egyes gyülekezetek között, nem garantált, hogy éppen abba a jó gyülekezetbe csöppen bele....de ha mégis...szerencséje van, s új választott vallásán bévül megtalálja azt a kimagasló gyülekezetet, amely kielégíti igényeit Isten és emberek irányába egyaránt.....akkor miért nem kereste ezt a saját egyházán bévül......hiszen valószínűleg ott is megtalálta volna.....
Végeredmény: szó szerint Csöbörből vödörbe", ez nem lehet valós igényeket kielégítő út............
3- Elvetni mindent ami szervezett vallásként mutatja az Istenhez vezető utat....választani az egyéni szabadság útját ...
De jogunk van e saját utat választanunk, minden szervezett egyháztól mentesen ?
Ez nem-e az önzőségünk, sértődöttségünk, büszkeségünk megnyilvánulásának az eredménye..hogy mi szeretnénk/ még ha nem is tudjuk/ meghatározni, mi az ami számunkra jó ? Tehetjük ezt? Van hozzá jogunk?
"Ha szeretnél vele járni, akkor neked is gyűlölni kell azt, amit Ő gyűlöl és szeretni azt, amit Ő szeret. Ő gyűlöli a büszkeséget és a lázadást és szereti az alázatosságot és az engedelmességet." Bolton
Nem-e valamiféle lázadás ez?
Saját eszünkre, tapasztalatainkra, érzelmeinkre támaszkodni?
Egyáltalán lehet?
Hová vezetett mindez az emberi történelem folyamán?
Jeremiás 17:9,10- "Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? "
Jeremiás 10:23- "Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!"
De mi van ha az egyetemes egyház már szinte Istentagadóvá vált ?
Jogunk van ítélkezni felette?
Jogunk van Isten helyett kimondani az ítéletet? Helyébe lépni?
Máté 7:1,2 "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek."
"S ne feledük azt sem Nem Isten van értünk, hanem mi Ő érte. Hasonló módon, nem a Gyülekezet van értünk, hanem mi vagyunk a közösségért, Ő érte. Ez önmegtagadást igényel és a kereszt felvételét.......................... Ha elkötelezted magad, hogy az Ő tervével összhangban haladj előre, fel kell készülnöd mindarra, amivel a kereszthordozás jár, mert azok minden bizonnyal be fognak következni." Bolton
De ha nem választjuk ezt ez utat.....s Istenre várunk/talán türelmetlenül/...mi lesz velünk, depresszió...Istentagadás...öngyilkosság......
Márk 9:38,39,40 "János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van."
Végeredmény: ezt az utat tartom a legjárhatóbbnak - emberi szemszögből, a maradástól is járhatóbbnak tartom. Isten szemszögéből azonban nem tudom megítélni !
4.-Istentagadóvá válni......vagy legalább is „nemtörődni” vele?
Hát egy ember számára, aki Istenfélő, s Istenfélően élte eddig az életét, még ha nagy csalódások is érték a vallások- vagy vallásának a nevében ez a legjárhatatlanabb út. Nem ez nem is út ! Mintha Jób feleségét hallanám. Jób 2:9 "Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!" S tudjuk Jób történetének a végét.......
Végeredmény: Ez az út járhatatlan, felejtsük el !
5.-Hibernálás. Ez az én jelenlegi állapotom is. Mivel egy ideig ez is járható út, sőt van amikor szerintem egy adott helyzet kapcsán ez a legjobb megoldás. Igen ez az állapot egy ideig tartható.. de semmi esetre sem hosszútávon. Mivel az ember így élve temeti el önmagát. S ez nem csak számára veszélyes, de környezete számára is, azok számára, kik rá tekintenek irányításért, vezetésért, kiknek mutatnia kellene az utat - mint pl. családjának tagjai. Talán nincs rosszabb dolog ilyen tekintetben a bizonytalanságnál se az egyén, se a környezete számára. Főleg ha mindig úgy tekintettek rá, mint aki biztonságosan és biztonságba vezeti őket...s így ez a biztonság megszűnt..csak bizonytalanság van. .......de végeredményben a kettő nagyon összefonódik. Szerintem elválaszthatatlan, hiszen ha önmagáért nem vállal az ember felelősséget, miként vállalhat másokért.
Végeredmény..ez az állapot csak átmenetileg jó, hosszútávon el kell vetni !
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Summa summárum: Nem állítom, hogy ez az értekezés mentes az érzelmektől, habár megpróbáltam azzá tenni....minden bizonnyal szubjektív is.....ezért senki se vegye "Szentírásnak".....Az utat mindenkinek magának kell megtalálnia,/ annak ellenére hogy végeredményben milyen következtetésre jutottam én /....mivel mindenki önmagáért ad számot.......De remélem valahol, valamikor, valakinek ez az értekezés a segítségére lesz, ha már nem másban , legalább abban, hogy tudja nincs egyedül .........Ám nekem már most segített, mivel papírra tudtam vetni évek óta hánykolódó gondolataimat, s szembe mertem nézni a valósággal..........
Tisztelettel :
"Csakegyember"
Az utolsó 100 komment: