Egy érdekes kisfilmet szeretnék megosztani veletek. Lehet, hogy néhányan már láttátok. De elgondolkodtató.
A véleményünk valóban a sajátunk? Vagy egyszerűen csak magunkévá tesszük másokét? Nem tudom mennyire hiteles ez a film, de a főszereplőből kiindulva az lehet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sz.zoli25 2014.01.07. 10:00:09
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.01.07. 15:11:40
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.01.07. 15:20:45
1. most látom X-et
2. miről szól pontosan X?
3. tények alapján, vagy érzelmileg állít valamit?
4. mi a megfontolt véleményem erről az állításról?
Ezt kívánná a Platón által bevezetett kritikai gondolkodás.
Mivel nem futtatjuk le napi 5000 inger esetén ezt a tudati eljárást, a fejünk megtelik soha végig nem gondolt, ellenőrizetlen vélekedésekkel, amelyeket a sajátunknak tartunk, noha mások tették őket szándékosan bele az agyunkba, és amelyeket sem levezetni, sem igazolni nem tudunk - ám érzelmi alapon ragaszkodunk hozzájuk.
Remek ez a posztod, gratulálok!
viccS 2014.01.07. 19:09:49
A film végén sokan szomjasan kimondottan a kólát kívánták meg és vásároltak, pedig a rövid kólás képeket csak a lassításon lehetett felismerni, mégis felfogta az agy és kialakult egy mások által diktált vélemény, egy kényszer érzet.