Miért? Hogyan? Azt hiszem az élet, eköré a két kérdés köré épül fel. Valamit miért kell? És ha megvan a miért, akkor jöhet a hogyan. Ha az ember egy célt tud kitűzni maga elé, ha megvan az, hogy miért azt a célt, akkor a ’hogyan’ sokkal fontosabbá válik. Ám vannak emberek, akik egy idő után elfeledkeznek a ’miértekről’, és már csak a hogyanok érdeklik őket. Amikor az ember még kicsi, és ismerkedik a világgal, akkor a környezetét állandóan a miértekkel bombázza. „Apa ez miért így van?” „Anya ezt miért így kell csinálni?”

Aztán beül az oskolapadba, és rengeteg gyerek elméjéből a miértek eltűnnek. A tanárnak nincs türelme a miértekre válaszolni. Neki az a dolga, hogy a hogyanokat verje a gyerek fejébe.  Miért kell oroszt tanulni? Tettük fel ezerszer a kérdést magunknak, az osztálytársainknak, és ha mertük, akkor a tanárnak. A válasz egyszerű volt. Csak! Miért kell törtekkel hatványozni, gyököt vonni? Miért kell logaritmust számolni? Miért kell tizenkét angol igeidőt megtanulni? Hol, mikor és miért fogjuk ezeket valaha is használni? Miért kell tudnom, hogy a szénatomoknak hány kapcsolata van? Miért kell tudnom, hogy a szén és a hidrogén kapcsolataiból hányfajta anyag jön létre? Ha ezeket a kérdéseket valaki felmeri tenni a tanárnak, akkor egy igen egyszerű választ kap. „Csak! Az érettségin ezt fogják kérni.” Maga a tanár sem tudja, hogy miért kell ezeket tanulni. Tisztában van vele, hogy a leadott anyag 90-95 százalékát a diák sosem fogja használni. De az anyagot le kell adni, és a gyerektől visszakérdezni. A miértek eltűnnek, maradnak a hogyanok. Mire a gyermek felnő, hozzászokik, hogy az életben sosem a miértek, hanem a hogyanok számítanak.

Elfásult szülők, tanárok főnökök vezetik a fiatalt az élet felé, akinek esélye sincs, hogy kutató elméjű, mindent érteni akaró felnőtt legyen. Sosem az lesz számára a fontos, hogy valamit miért kell csinálni, vagy miért úgy, hanem az, hogy hogyan. Azért fogják fizetni, hogy megcsinálja. A megélhetése nem a miértektől, hanem a hogyanoktól fog függeni. Már nem is érdeklik a miértek. A létfenntartás a fontos számára. Az pedig a hogyanoknak köszönhető. Észre sem veszi, hogy nem más, mint egy szürke folt a tömegben, aki pont ugyanolyan, mint ezer másik. Nincs saját véleménye, nincs saját hite, nincs neki semmije, ami a sajátja lenne. Ha elmegy „véleményt nyilvánítani” azzal, hogy szavaz, észre sem veszi, hogy valójában egy jól felépített, milliókba kerülő agymosó technikának köszönheti a véleményét, mert valójában fogalma sincs, hogy kire, és hogy miért őrá szavaz. Ha vallásos, akkor egy mások által felépített rendszerbe épül bele, amihez semmit nem tesz hozzá, és nem is tud hozzá tenni. Készen kapja a hitnézeteit, a magyarázatokat.  Itt sem az a fontos, hogy miért higgyünk, és miért abban, hanem csupán a hogyan. A miértek nem az egyszerű hívek dolga. Az elégedjen meg a hogyannal. Ha mégis felmerülne egy gyenge próbálkozás, hogy megértsen egy miértet, akkor azonnal kap egy határozott választ, amit előre elkészítettek ilyen esetre, egy tekintélyelvű választ, ami magába foglalja a „nem a te dolgod, hanem a nálad okosabbaké”gondolatot. Mégha nem is ilyen profánul megfogalmazva.

Szóval a miértek . A legfontosabb kérdés. MIÉRT????? Az igazság az, hogy a miértek nélkül nincs értelme semminek. Ha nem érted azt, amit csinálsz, ha nem érted, hogy mi a szereped a gépezetben, ha nem érted, hogy miként tehetnél hozzá te is valamit, akkor valójában nem is létezel. Cogito ergo sum.

Akármilyen szervezetről legyen szó. Legyen az politikai, vallási, a felső vezetésnek nem érdeke, hogy az általa irányított emberek önálló értelemmel, gondolkodással rendelkezzenek.  Az ilyenek felboríthatják a rendszert. Azt a rendszert, ami amúgy nagyon jól, és jövedelmezően működik.  Ha valaki gondolkodik, akkor az veszélyes lehet. Rájöhet olyan dolgokra, amelyek újabb, esetleg teljesen más irányt adhatnak a világnak, az életnek. És ettől sokan félnek. Főleg akik jól keresnek az általuk felépített rendszernek köszönhetően.

Kellenek a miértek. Ha hagyod, hogy állandóan csak a hogyanokkal bombázzanak, akkor lemaradsz az életről. Nem leszel. Értsd meg azt, amit meg lehet érteni. És ha azt mondják, hogy valamit nem lehet megérteni, akkor legyél óvatos.  A vallások egyik legjobb fegyvere ez. Az isteni tekintélyre hivatkozva kérnek, hogy ne kutass tovább. ne kérdezz, mert akkor a hitetlenségről teszel bizonyságot.  Úgy állítják be a kérdést, mintha Isten maga kérne arra, hogy ne akarj érteni, mert akkor az ő hatalmát vonod kétségbe. Pedig Isten soha sehol nem kérte az embereket, hogy ne kutassanak tovább. Ha a vallásod magyarázatai a miértekre homályosak, nehezen érthetőek, és inkább hitre (vagy hiszékenységre) van szükség az elfogadásukhoz, akkor lépj hátra kettőt, és óvatosan nézz körül, mert igen nagy az esélye annak, hogy becsapnak.

Ne engedd, hogy homályos, ellentmondásos magyarázatokkal akarják eldönteni helyetted, hogy miként lásd a világot, miben higgyél, vagy hogyan gondolkodj. Az egyetlen lehetőséged arra, hogy ezt megakadályozd, az a tanulás. Tanulni kell. Ha lehet, akkor belevetni magad az állam által biztosított oktatási lehetőségekbe. De ez még akkor is kevés. Amit ott tanítanak, az még mindig a rendszer része. Kell mellette olvasni. Sokat. Nagyon sokat. Nem azért mert akkor rájössz, hogy mi a tuti, mert az okosok megmutatják, ugyanis akkor semmit nem értél el. Azért kell tanulni, hogy szélesítsd a látókörödet, és meglásd a választási lehetőségeidet. Ezt nem akarják a szekták, vallások, a politikusok. Ne lásd meg a lehetőségeidet, mert akkor azt hiszed, hogy csak az az egy van, amit tálcán nyújtanak feléd. Ezért próbálnak visszatartani a továbbtanulástól.  Szerintem nem azért kell továbbtanulni, hogy jó állásod legyen, hogy sok pénzt keress, hanem azért, hogy értsd, mi történik körülötted, hogy lásd a miértekre adott válaszokat. Hogy lásd, hogyan működik a világ. Ha ez sikerül, akkor sokkal kevesebb az esélye annak, hogy becsapnak, befolyásolnak, irányítanak. Akkor nem tudják előírni neked, hogy mi legyen a véleményed, miben higgy.

Na, ekkor leszel önmagad!