"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

És (hiszek) Jézus Krisztusban

2013/03/17. - írta: sefatias

Az előző posztomban arról írtam, hogy az Istenhitem nem igazán külső befolyásnak, vallásos oktatásnak, evolúció ellen szóló bizonyítékoknak köszönhető, és még csak nem is a Bibliának, hanem egyszerűen csak valamilyen számomra is ismeretlen okból, kisgyermek koromban elkezdtem hinni Istenben. Persze felmerül a kérdés, hogy akkor is elkezdtem volna Istenben hinni, ha egy teljesen ateista, vallás nélküli közegbe születtem volna bele, hiszen azért Magyarországon a 70-es években sem volt vallástalanság. Mindenesetre az biztos, hogy semmilyen vallásos kapcsolatom nem volt. De hitem az lett.

Most egy másik dologra térnék rá, ami a vallás választással kapcsolatos. Az hogy valaki hisz Istenben, az még nem jelenti azt,hogy ismeri is az Istent, vagy éppen tisztában van a vele kapcsolatos igazsággal. Ma elég széles skálán mozog a választható vallások száma. Arról szeretnék írni, hogy miközben a földön ezerféle vallás van a kereszténységen kívül, én mégis miért ragaszkodom a kereszténységhez. De hozzá kell tennem, hogy a kereszténység az elmúlt 1000-1500 évben sok olyan dolgot tett, ami miatt ki lehetne húzni a listámról, ám ne felejtsük el, hogy a magukat kereszténynek valló vallásgyakorlók, sok esetben köszönő viszonyban sincsenek a kereszténység alapjával, a Bibliával.

Én azt látom, hogy ha figyelembe vesszük az elmúlt évezredek történelmét, és napjainkat, akkor minden tény, minden politikai döntés azt üvölti, hogy az ember önmagában, képtelen a saját globális életét normális kerékvágásba terelni. Tehát én úgy érzem, hogy olyan istent igényel az emberiség, akinek szándékában áll valamilyen módon beleszólni az emberek életébe, és kezébe venni az irányítást az emberek fölött. Teljesen logikátlannak tartom, hogy van egy isten, aki valamilyen módon létrehozta az életet nekünk, aztán meg tovább áll,és nem foglalkozik többé a munkájával. Tehát ha van Isten (már pedig szerintem van), akkor neki olyannak kell lennie, amilyennek a természetből megismerjük, és amilyen a bennünk lévő igény istenre, hiszen ha ő teremtett bennünket, akkor az Isten iránti igényünket is olyannak teremtette, ami kielégülést nyerhet.

Az ami bennem Istenről beszél, az mind azt mondja, hogy nem hagy magunkra teljesen, hanem törődik velünk, érdeklődik a teremtésműve után. Most az más kérdés, hogy jelenleg ebből mit látunk, ebbe nem kívánok belemenni, mert ez nem egy teológiai írás, ami a Bibliából keresi a válaszokat, hanem csupán arról írok, hogy bennem mi van.

Tehát olyan Istenre van igényem, aki törődik a teremtésművével. Ez az Isten látja, hogy nem bírunk nélküle, és ezt szerintem minden ember látja. Sosem leszünk jó uralkodói a földnek, és magunknak. Mióta Mátyás király meghalt oda az igazság :) . Az istennek magának kell a kezébe vennie a földi élet irányítását, és neki kell valamilyen módon kihúzni a csávából az emberiséget. Érdekes volt az amit az első és második századi görögökről olvastam. Bár közük nem volt a kereszténységhez,a Szokratesz, Platon és Arisztotelész által elindított filozófiai irányvonal egy erős igényt ébresztett bennük az Istentől jövő megváltásra. Ezért is lettek sokan keresztények, mert itt találták meg a már bennük lévő megváltás iránti igény beteljesülését. Szóval a megváltás nem feltétlenül keresztényi eredetű hitnézet. A megváltás iránti igény a gondolkodó emberekben magától megjelenik, ha észreveszik az esendőségüket, és a tehetetlenségüket. Az hogy én is így gondolom, annak semmi köze a Bibliához. Látszik a történelmen, hogy valamilyen isteni megváltás, csávából kihúzás kell ide. Hogy milyen módon az most mellékes.

De miért nem egy politeista vallás a megoldás? Az emberek számára talán sok szempontból a politeizmus lenne a legmegfelelőbb, mert azok a vallások ahol sok isten van, általában elfogadóbbak, lazábbak, érzelmileg stabilabbak az emberek. Miért? Mert az istenek általában a saját dolgaikkal, az egymás közötti viszályaikkal vannak elfoglalva, és csak ritkán vannak erkölcsi követelményeik az emberek felé. Lévén, hogy bizony az erkölcsi tisztaságnak gyakran ők is hiján vannak. Épp ezért a sok isten hívő vallások tagjainak nem igazán kell félniük attól, hogy mit fog szólni az isten, vagy az istenek, mert gyakran nekik sincs erkölcsi jogalapjuk megítélni az embereket. Ebben talán kivétel a Krisna hívők vallása, akik minden földi élvezettől megfosztják magukat, miközben  az istenük férjes asszonyokat csábított el és az élete tele van nőkkel. Ez kissé furcsa nekem, mivel ebben az esetben, az isten sokkal többet kíván meg a híveitől, mint amit önmagától. Szóval a politeista vallások nem igazán mozdítják meg bennem az isten iránti igényem kielégítésének vágyát. Persze azt el kell ismernem, hogy pont az elfogadóbb, lazább, kiegyensúlyozottabb érzelmi helyzetük matt, számtalan használható bölcsességük van, amit a kereszténység az állandó bűn miatti felesleges lelkiismeretfurdalás okozta érzelmi válságában, jól tenne ha alkalmazna. Viszont a politeista vallásokból pont az hiányzik, ami szerintem fontos. A Teremtő megváltó szándéka. A sokisten hívő vallások istenei, általában nem viselik szívükön az emberek sorsát.(néhány kivételtől eltekintve, de azok is inkább csak alkalomszerű jótettek. Pl.Prométheusz)

Tehát maradnak számomra a monoteista vallások, amelyek alaposan leszűkítik a kőrt, mert abból viszont nem túl sok van. A zsidó, az iszlám, és a kereszténység. Az iszlám, zsidó, perzsa és keresztény gyökerekkel rendelkező vallás, ami abból a háromból csinált egy újat évezredekkel a teremtés után. Tehát hiányzik több ezer évnyi isten imádat az emberek életéből. A zsidók, bár rendelkeznek a megváltás tanával, valójában nem tudnak felmutatni semmit ami isteni megváltásra utalna, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy ebben már ők sem bíznak. Ezért is vették kezükbe maguk, az események irányítását.

Tehát marad számomra a kereszténység, a maga már kialakult megváltástanával, Jézus Krisztussal a megváltóval. Azt nem mondom, hogy pontosan értem, hogy miért ezt a megoldást választotta a Teremtő, de remélem van előttem még pár év, ami alatt némi tanulással megérthetem.

Tehát leszögezhetem, hogy a Biblia ismerete nélkül is el lehet jutni oda, hogy az ember a kereszténységben találja meg az isten és az ember közötti kapcsolat megoldását. Persze nem a keresztény vallásokra gondolok, mert ott aztán az ember beleszaladhat a vallási keszekuszaságok áthatolhatatlan pókhálójába, amelyekből igencsak nehéz tisztánlátással kikecmeregni. De ha az ember kezébe veszi a Bibliát, akkor Isten segítségével megtalálhatja a maga útját.

 

 

Címkék: Jézus Isten
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr165139049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

metanoia 2013.03.18. 17:01:18

„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem”.Ézs.49:15 KG.

„Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
— ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!” EFO
süti beállítások módosítása