Talán már egy éve is van annak, hogy a János 17:3-ról olvastam egy posztot valahol. Ez az idézet Jézus főpapi imájából fontos részét képezi Jehova Tanúi teológiájának. Magyarázatuk szerint ahhoz, hogy elnyerjük az örökké tartó életet, meg kell ismerni Istent. Ha valaki nem kellő lelkiismeretességgel végzi ezt az „ismeretszerző tevékenységet”, az az Istentől jövő áldások megvonásával játszik. Ezért a kiadványaikban erőteljesen hangsúlyozzák a Bibliaolvasást, és a kiadványok családi és személyes tanulmányozását. Ez természetesen önmagában nem rossz. Sőt, nagyon jó. Ám érdemes megvizsgálni, hogy valójában milyen gondolatot is tartalmaz ez az oly fontos Bibliavers. Kigyűjtöttem a számomra hozzáférhető fordításokból ezt a verset, hogy össze lehessen hasonlítani. Nézzük:

Károli: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

MBT: „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Kecskeméthy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldöttél, Jézus Krisztust.”

Neovulgáta: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”

Vida: „az pedig a (világ)korszakokra szóló élet, hogy megismerjenek Téged az egyedül való(igaz) Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust.”

Békés-Dalos: „Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.”

Csia: „Az az örök élet, hogy téged, az egyetlen igaz Istent ismerjenek, és azt, akit elküldtél, a Felkent Jézust.”

EFO: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyetlen, igaz Istent és Jézus Krisztust, akit elküldtél.”

Ravasz: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél: a Jézus Krisztust.”

Budai: „Az örökélet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.”

Czeglédy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Raffay: „Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit elküldöttél, a Jézus Krisztust”

Masznyik: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek tégedet, mint egyetlen igaz Istent és a Jézus Krisztust, a te küldöttedet.”

Soós: „Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust.”

ÚVF: „Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.”

Katolikus: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztus.”

SzPA: „És az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és azt akit küldtél, Jézus Krisztust.”

Amint látjuk a fordítások között nagyon kevés lényegi különbség van. A legtöbb azt mondja, hogy az örök élet az, hogy megismerjük Istent. Néhány pedig azt mondja, hogy az örök élet az, hogy ismerjük az istent. Bár ez nem egy jelentős különbség, ám mégsem elhanyagolható. Ugyanis nem mindegy, hogy az örök életet csupán akkor kaphatjuk meg, ha sikerült megfelelő ismeretet begyűjtenünk Istenről, vagy pedig egy örök életet kapunk ahhoz, hogy megismerjük Istent. Az egyik azt feltételezi, hogy az örök élet elnyerése előtt kell ismeretet szerezni, a másik pedig azt, hogy egy örökké tartó életen keresztül fogjuk megismerni Istent. A zsidókban is élt hasonló elképzelés. Közülük is sokan gondolták azt, hogy az Írások tanulmányozása örök élethez vezet. Jézus ezt mondta nekik: „Az Írásokat kutatjátok, mert azt gondoljátok, hogy általuk örök életetek lesz” (János 5:39) Jézus szavai egyértelműen arra utalnak, hogy az Írások kutatása önmagában nem vezet örök élethez. Tehát elmondhatjuk, hogy hiába akarja valaki megismerni Istent, ez az ismeret önmagában az örök életért folytatott "harcban” semmit sem ér.

Ahhoz, hogy azt megkapjuk, rengeteg más feltételnek kell megfelelnünk, amelyek önmagukban szintén semmit sem érnek, mert „bizony e ki nem érdemelt kedvességből részesültetek (kegyelemből- Sefa) megmentésben hit által; és ez nem nektek köszönhető; Isten ajándéka ez. Nem, ez nem cselekedeteknek köszönhető, hogy senkinek se legyen alapja a dicsekvésre”