Az elmúlt közel egy évben rengeteg panaszt halottam, olvastam Jehova Tanúiról. A felvigyázók túlkapásai, a hamis tanítások, a kiadványokban található szándékos hazugságok, megtévesztések mind olyan dolog, ami rengeteg, sok esetben maradandó érzelmi károsodást okozott a világon emberek ezreinek, vagy akár százezreinek is. Mára elmondható, hogy a vallások közül Jehova tanúi azok, akik az interneten az egyik legnagyobb ellenzékkel bírnak. A világ minden országában, mindenféle nyelven olvashatók, és hallhatók olyan anyagok, amelyekben támadják Jehova tanúi tanításait, az emberekhez való hozzáállásukat, a vezetőik képmutatásait. Én magam is sok ilyen cikket írtam már. De azt látom néha, hogy vannak, akik a nagy társulatszidásban már átesnek a ló másik oldalára, és olyan dolgokért is a társulatot, a véneket teszik felelőssé, amihez azoknak semmi köze. Sokat gondolkodtam már azon, hogy mindattól függetlenül, hogy milyen kárt okozott nekem ez a vallás, mennyi minden van, amiért viszont hálás lehetek nekik.

Ezt a postot arra szánom, hogy áttekintsem mindazokat a dolgokat, amiért hálás lehetek nekik, és amit szerintem jobban csinálnak, mint más általam ismert egyházak. Kezdjük az elején. A nyolcvanas évek végén voltam a tizenéves korom végén. 12 évesen elkezdtem dohányozni, 14 évesen elkezdtem inni, majd 16 évesen elkezdtem szipózni. Ekkor már rendszeresen csavarogtam az országban, hálózsákban aludtam ott ahol ez sikerült. Sok időt töltöttem például akkoriban a déli pályaudvaron, ahol vonatokban, vagy éppen bent a pályaudvaron aludtam. Hozzá kell tennem, hogy én mindig is hittem Istenben. Számomra teljesen természetes volt, hogy Isten teremtette a világot, pedig soha semmilyen vallásos oktatásban nem részesültem. Miközben a Déli pályaudvaron kéregetésből tartottam fenn magam, és az alkoholmámoros állapotomat, sokszor jöttek oda hozzánk mindenféle vallású fiatalok, akik megpróbáltak nekünk segíteni. Télen meleg teával, egy szelet zsíros kenyérrel stb. Persze a céljuk az lett volna, hogy valahogyan segítsenek közelebb kerülni a valláshoz, illetve Istenhez. Több ilyen találkozás és beszélgetés is történt, de annak ellenére, hogy én hittem Istenben, egyáltalán nem éreztem indíttatást arra, hogy foglalkozzak velük, vagy, hogy elmenjek az összejöveteleikre. De nem így Jehova tanúival. Amikor egyszer otthon voltam a legjobb barátommal, akkor bekopogtak hozzánk, egy jót beszélgettünk, aminek az lett a vége, hogy némi huzavona után Jehova Tanúi lettünk mind a ketten.

Mind a mai napig meggyőződésem, hogy az a mód, ahogyan Jehova Tanúi tárják fel a Szentírást az embereknek, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy én valóban Isten felé forduljak. És abban is biztos vagyok, hogy ezzel nem csak én vagyok így. És bár a kezdetektől fogva találkoztam súlyos kérdéseket felvető, megbotránkoztató esetekkel, ám mégis haladtam előre, mivel az összejöveteleken erősen ki volt hangsúlyozva a Biblia tanulmányozása, és az evangelizálás. Én nagyon élveztem mindkettőt. Ma is meggyőződésem, hogy az a keresztény, aki nem evangelizál, az nem is igazi keresztény. Meg kell vallanunk a hitünket az embereknek, és hirdetnünk kell az Isten megmentő szándékát másoknak. A gyülekezetben sok barátom lett. Fiatalok, idősek egyaránt. Ez az oktatás, és a gyülekezet egy erős közösségi szellemet nevelt belém, és megtanított arra, hogy a testvéreimet önfeláldozó módon kell szolgálnom. Közben a teokratikus Iskolán rendszeresen tartott tanulóbeszédeim segítettek jó tanítóvá, előadóvá válni, aminek köszönhetően később több ezer ember előtt is tarthattam beszédeket. A gyülekezeti összejövetelek és a kongresszusok megszervezése is megtanított arra, hogy hogyan kell megszervezni egy Istent imádó csoportot, és hogyan kell ellátni őket megfelelő szellemi táplálékkal, illetve érzelmi segítséggel. Nyugodtan elmondhatom, hogy az árnyoldalai ellenére is rendkívül élveztem azt az időszakot, amit Jehova Tanúinál töltöttem. Hatalmas öröm volt számomra minden összejövetel.

Élveztem az Őrtorony tanulmányozásokat, akkor is, ha én tartottam, meg akkor is, ha nem. Amíg volt könyvtanulmányozás, addig a legfontosabb elrendezésnek tartottam, és lelkiismeretesen készültem mindig, hogy annak a kis csoportnak a lehető leghasznosabban teljen az az egy óra. Havonta két, három nyilvános előadás megtartása sokat segített a beszédkészségem fejlesztésében, és az hogy az észak-Dunántúl majd minden városába hívtak előadást tartani, az is nagy örömömre, és képzésemre szolgált. A Jehova Tanúinál eltöltött idő segített, hogy jól szervezett legyen az életem, hogy pontos legyek, és hogy Isten számára felkészített ember váljék belőlem. Nemrég voltam egy összejövetelen, ahol kb. 40-en vettünk részt, és ebből kb. 30-an voltunk olyanok, akik korábban sokáig voltunk Tanúk. Nagyon sokszor több ember szájából is elhangzottak értékelő szavak, és beszélgettünk arról, hogy bár már egyikőnk se akar soha visszatérni a szervezetbe, mégis milyen sok hasznos dolgot tanultunk. Többször elhangzottak értékelő szavak a Tanúknál tapasztalható rend, és fegyelem miatt, ami nagyon hasznos tud lenni egy összejövetelen. Szóval nagyon sok mindenért hálás lehetek a szervezetnek is és sok embernek is, akik a barátaim lettek. Az ország minden részén voltam királyságtermeket építeni, ami sok tapasztalattal látott el az építőipar területén, és sok jó embert ismerhettem meg. Köszönöm ezt a sok jót

Ma már eljutottam arra a pontra is, hogy a szenvedéseimért is hálás vagyok, és azoknak az embereknek, akik megbotránkoztattak, kegyetlenkedtek velem, köszönettel tartozom, mivel segítettek felismerni, hogy bár a szervezetben sok jó, hasznos dolgot tanultam, ám ez a szervezet mégsem helyettesítheti számomra Jézust a megváltót. Nekik köszönhetem azt, hogy tovább tudtam lépni, és az igazság újabb és újabb lépcsőfokaira léphettem tovább. Az elmúlt egy év rendkívül izgalmas volt számomra. Olyasmi, mint a Jehova tanúinál eltöltött időszakom kezdete. A Bibliatanulmányozásom során rengeteg új információval ismerkedtem meg. Nagyon sokat tanultam, Egy nagy felfedező körutat tudtam megtenni a már agyonhasznált Bibliámban. Rájöttem, hogy nincs vége az Isten ismeretének, hogy van még tudás a sok színes könyvön túl is, amit a Tanúk adtak ki.

Egyszóval: Köszönöm nektek testvérek a sok segítséget!