Jehova tanújaként mindig is sok fejtörést okozott számomra az égi reménységű emberek számának meghatározása. Azaz a 144000 felkent keresztény, akiket a földről vásároltak meg. Mi volt a problémám? Ez a szám háromszor szerepel a Bibliában, mindháromszor a jelenések könyvében. De vajon hogyan tekintsük ezt a számot? Elfogadjuk azt a magyarázatot, amelyet Jehova Tanúi tanítanak? Azaz értelmezzük ezeket a verseket szó szerint? Mielőtt belemennék ennek fejtegetésébe, le szeretném szögezni, hogy én még mindig azt vallom, hogy az emberiségnek kétféle elhívása van. Eddigi ismereteim mind azt mondatják velem, hogy az elmúlt hatezer év hűségeseiről, és a reménységükről szóló bibliai beszámolók szerint két fajta jutalmat kapunk. Ebbe most nem szeretnék belemenni, és azt is tudom, hogy ez sokaknak érzékeny téma. Nem bánnám, ha a kommentek sem erről szólnának. Ezt a postot kifejezetten annak a két bibliai résznek szánom, ahol a jelenések könyvében a 144000 szerepel. Ezek a Jelenések 7:4-8, és a 14:1-5.

János már az elején leszögezi, hogy amit ír az „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak”. A Csia fordítás a vastagon szedett részt úgy fordítja, hogy jelképekbe öltöztetve. Ezen a két fordításon kívül egy magyar fordításban sem találtam ezt a kifejezést. Sőt a görög szövegben sem találtam meg, ami alapján az Újvilág fordítás készült. Mindenesetre ettől függetlenül, azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy a Jelenések könyvének nyelvezete szimbolikus. Azaz nem kell szó szerint értelmezni a benne található jelképeket. De hol húzhatjuk meg a határt, és kinek van erre joga, hogy elválasszuk, mit kell ebben a bibliai könyvben szó szerint értelmezni, és mi az, amit jelképesen? Most pedig leírom, hogy annak ellenére, hogy hiszek a két féle elhívásban, mi volt mindig is a problémám az említett versekkel. Nézzük az elsőt, a jelenések 7: 4-8-at

4 És hallottam az elpecsételtek számát: száznegyvennégyezer (szó szerint értelmezendő)

Izrael fiainak minden törzséből elpecsételve: (nem szó szerint értelmezendő)

5 Júda törzséből tizenkétezer elpecsételt, (nem szó szerint értelmezendő)

Rúben törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

Gád törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

6 Áser törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

Naftali törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

Manassé törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

7 Simeon törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

Lévi törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

Issakár törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

8 Zebulon törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

József törzséből tizenkétezer, (nem szó szerint értelmezendő)

Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt. (nem szó szerint értelmezendő)

Amint látjuk a 4. versben, hogy egy mondaton belül változik a szó szerint, és a nem szó szerint értendő rész. Most nézzük a másik idézetet a Jelenések 14: 1-5-öt:

És láttam, és íme, a Bárány ott állt a Sion-hegyen, (nem szó szerint értelmezendő)

És vele száznegyvennégyezren, (szó szerint értelmezendő)

Akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve. (nem szó szerint értelmezendő)

3 És amit a trón előtt és a négy élő teremtmény meg a vének előtt énekelnek, mintha új ének lenne, és senki sem volt képes megtanulni azt az éneket, (szó szerint értelmezendő)

csak a száznegyvennégyezer, akiket a földről vettek meg(szó szerint értelmezendő) .

4 Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal; igen, ők szüzek. (nem szó szerint értelmezendő)

Ezek követik a Bárányt, bárhová megy is. (szó szerint értelmezendő)

Ezeket az emberek közül vették meg zsengéül az Istennek és a Báránynak, (szó szerint értelmezendő)

5 és semmilyen hazugság nem találtatott a szájukban; szeplő nélküliek ők. (szó szerint értelmezendő)

Amint látjuk, Jehova Tanúi értelmezése szerint ebben az idézetben is össze-vissza változik a szó szerinti, és a nem szó szerinti értelmezés. Vajon logikus az, hogy mindkét esetben egyes kifejezéseket szó szerint értelmezzünk, másokat meg nem, egy mondaton belül? Nemde inkább vagy egyben az egészet értsük szó szerint, vagy egy az egyben jelképesnek? Vajon kinek a joga eldönteni, hogy egy vessző utáni gondolat teljesen mást jelent, mint ami a vessző előtt van? Ha a 144000 felkent keresztényre szó szerint jellemző az, hogy a földről vették meg, és semmilyen hazugság nem találtatott a szájukban, akkor mi okunk van azt mondani, hogy ők ugyan „szüzek, és nem szennyezték be magukat asszonyokkal” de ezt csak jelképes értelemben? Én személy szerint egyetlen okát látom ennek az össze-vissza értelmezésnek: mert különben nem férne bele, Jehova Tanúinak amúgy is ingatag teológiájába. Mi lenne Rutherforddal, aki nős volt, és fia is született, vagy a többi házas felkenttel? Sőt mi lenne a felkent nőkkel, hiszen a vers arra utal, hogy csak férfiak tartoznak ebbe a kőrbe?