Már régóta vékony jégen sétálok. Persze általában nem magamtól. legtöbb esetben más körülmények kényszerítenek arra, hogy az eddig biztonságosnak hitt bibliai tudásomat megkérdőjelezzem. A gyülekezeti kinevezések szent szellemre fogása. Jeruzsálem bukásának időpontja, meg még néhány ennél apróbb dolog szinte magától dőlt össze bennem.

A szentháromság témájának viszont magamtól ugrottam neki. És bár sokat tanultam Jézusról a háromság tantételének, és a háromság hívők krisztus iránti szeretetének köszönhetően, de magát a tantételt nem tudom elfogadni. Az evangéliumokban mindig olyan mondataiba botlok Jézusnak, ami egyszerűen elképzelhetetlenné teszi számomra a háromság elfogadását. Mindez persze egyáltalán nem gátol abban, hogy a háromság hívő most már szinte barátaimnak érzett embereket szeressem, és tiszteljem a hitéért. Sőt nyugodtan mondhatom, hogy semmi akadályát nem látom annak, hogy testvéremként tekintsek rájuk.

De volt egy téma, ami annyira vékony jégnek számított, hogy rettegtem attól, hogy közel merészkedjek hozzá. Tudtam, hogy az nagyon veszélyes, és az eddigi tudásom, hitem egyik legfontosabb bázisa omolhat össze, ha rámerészkedek. De én már kiskoromban is olyan voltam, aki teli volt félelmekkel, de valamilyen megmagyarázhatatlan belső erő mindig dolgozott bennem, hogy csak azért is! Én még jártam délutános iskolába nyolc-kilenc éves koromban, és télen hazafelé már sötétben kellett menni. Persze a kivilágított főutakon ez nem jelentett gondot. De volt egy rövidebb út, ami sötét helyeken vezetett, ahol nem volt világítás. Ráadásul a város leghírhedtebb környéke volt. Akárhányszor ahhoz a kereszteződéshez értem, ahol arra le kellett fordulni, mindig teli lett a gatyám. De mindig el is szégyelltem magam, és a rettegés ellenére mindennap arra jártam haza. Aztán más félelmeim ellen is igyekeztem küzdeni. Ezt azért írtam le, hogy lássátok, hogyan kezelem a félelmeimet. Szóval volt egy vékony jég, amit próbáltam kerülgetni. Ez pedig a szent szellem. Vagy Szent Lélek. Személy vagy erő? Rengeteg verset ismerek a Bibliából erről, és mindig tudtam, hogy veszélyes téma. Az Isten tevékeny erejéről szóló versekben mindig elképesztő volt számomra, az, ahogyan erről Jézus, vagy mások beszéltek. Az a furcsa megszemélyesítés mindig ott motoszkált a fejemben. De bíztam a hű és értelmes rabszolgában, hiszen őket maga Jehova nevezte ki erre a feladatra. Tehát biztos nem tévednek. Vagy ha mégis akkor nem én leszek felelősségre vonva érte. De most megint, mint az életemben annyiszor rámentem a vékony jégre. De ez most beszakadt. A szent szellem nem lehet személytelen erő. Képtelenség, hogy egy valami egy megfoghatatlan személytelen valami, egy eszköz, amit leginkább egy bothoz tudnék hasonlítani, ilyen mértékben meg legyen személyesítve, mint ez a dolog. Mi oka volt rá Jehovának, hogy az erejét megszemélyesítse? Miért nem beszélt ő is úgy róla, mint minden ember arról a dologról, amit használ, hogy elérje, amit akar. Szerintem soha senki nem személyesíti meg az eszközeit, miközben arról beszél. Legalább is nem ilyen mértékben. Nézzük csak: 

„7 De az igazságot mondom nektek: hasznotokra van, hogy elmegyek. Mert ha nem megyek el, semmiképpen nem jön el hozzátok a segítő; ám ha elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És ez, amikor megérkezik, meggyőző tanúbizonysággal szolgál majd a világnak a bűn, az igazságosság és az ítélet felől: 9 először is a bűn felől, mert nem gyakorolnak hitet bennem; 10 azután az igazságosság felől, mert az Atyához megyek, és nem láttok többé engem; 11 azután az ítélet felől, mert e világ uralkodója megítéltetett. 12 Sok mondanivalóm van még nektek, de most nem vagytok képesek elhordozni. 13 Amikor azonban megérkezik az, az igazság szelleme, bevezet titeket a teljes igazságba, mert nem önmagától indíttatva szól majd, hanem azt szólja, amit hall, és kijelenti nektek az eljövendő dolgokat. 14 Az majd megdicsőít engem, mert az enyémből fog kapni, és kijelenti azt nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém. Ezért mondtam, hogy az enyémből kap, és kijelenti nektek. 16 Egy kis idő még, és nem láttok többé engem, és megint egy kis idő, és látni fogtok engem.”

Jézus itt ígéri meg a segítőt. A szent szellemet. Vajon itt egy személytelen erőt ígér meg, vagy egy valakit? Először is azt mondja Jézus, hogy ’jön’. Tehát nem hozzák, árasztják, hanem jön. Azt mondja Jézus, hogy Ő fogja elküldeni őt(!!!) Tehát nem azt, vagy ezt, hanem ŐT Ha egy személytelen tárgyról lenne szó, akkor miért használ ilyen kifejezést? Tehát Ő jön, megérkezik, és tanúbizonysággal szolgál. Ő fog bevezetni a teljes igazságba. Jézus kihangsúlyozza, hogy nem önmagától fog szólni. Vajon erre miért volt szükség? Tegyük fel van egy eszközöm, amit használok. Mondjuk egy kanál. Meghívom ebédre a barátaimat, és miközben esszük a levest, felhívom a figyelmüket arra, hogy a kanalam nem önmagától teszi a levest a számba, hanem én fogom a kezemmel. Vajon hogyan néznének rám? Hiszen ez számukra egyértelmű.Miért kéne erre figyelmeztetnem őket, ha egy kevés esélye sincs annak, hogy a kanalam magától megetet? Nekik is van kanaluk, értenek hozzá. Viszont egy dolog kiderül ebből a mondatból Érdekesen fogok fogalmazni. A vigasztalónak, az igazság szellemének van önmagája! Ami képessé tenné őt arra hogy magától tegyen valamit, de nem teszi, hanem a hallott dolgokat adja tovább. tehát egy ön- és éntudattal rendelkező személyről olvasunk itt, aki azt adja tovább amit hall. Sőt dicsőíteni is fogja Jézust.

Szóval ettől a jégtől féltem. Most már nem félek