Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mi lesz velem? Mi áll előttem? Mit akar velem az Isten? Persze nem vagyok én akkora talentum, akkora hal, hogy velem kapcsolatban Istennek külön szándéka lenne, de hiszek abban, hogy mindenkinek vannak ajándékai Istentől, és ezeket az ajándékokat vétek lenne nem felhasználni. Nem tudom mennyi talentumot kaptam Jehovától, lehet, hogy csak egyet, de semmiképpen nem szeretném elásni, akármennyit is kaptam. Szeretném hasznosítani magam abban a munkában, amit ma Isten elvár mindenkitől.

Persze egyelőre fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből. Nem tudom, hogy az utam hova vezet, csak azt tudom, hogy el kell rajta indulnom. Néhány hónappal ezelőtt, még mások írásait olvasva, és az indítékaikat néha megkérdőjelezve kérdeztem sokszor, hogy mire jó az, hogy ezeken a blogokon feldúlják mások hitét, és miután ezt megtették, nem nyújtanak gyakorlati segítséget abban, hogy hogyan tovább. De szép lassan megértettem, hogy az utamat nem mondhatja meg senki. Nem mások dolga, felelőssége irányt mutatni. A pontos irányt, és a helyet ahova el kell jutnom, azt nekem kell megtalálnom. Keresnem kell magamban azokat a talentumokat, képességeket, amelyeket felhasználva megtehetem azt, amit Isten elvár tőlem. Persze nem a nulláról kell indulnom. A Jehova Tanúi gyülekezeteiben szerzett két évtizedes tapasztalat sokat segíthet ebben. Részt vettem egy gyülekezet hatalmassá fejlődésében, láttam, hogy miként, és milyen körülmények között kellett kettéválasztani ezt a gyülekezetet. Részt vettem egy 10 fős kis csoport gyülekezetté fejlesztésében, és annak irányításában. Hogy ezt jól vagy rosszul csináltam, azt ítélje meg az Isten, és azok, akik akkor ott voltak velem. Miután úgy döntöttem eléggé zavartan, és súlyos depressziótól szenvedve, hogy elhagyom a gyülekezetemet, akkor még azzal a szándékkal tettem ezt, hogy ha érzelmileg helyreállok, és rendezem az életemet, akkor visszatérek, és folytatom Isten szolgálatát a megszokott módon. Úgy éreztem képes lennék a hibákat figyelmen kívül hagyva szolgálni tovább akár másokért a gyülekezetben, akár a prédikáló szolgálatban. Persze ahogy egyre több ismeretet szereztem, és egyre jobban beleláttam abba, hogy mi folyik abban a szervezetben, amit én húsz éven keresztül Jehova igaz szervezetének, az egyetlen igaz vallásnak tekintettem, a céljaim fokozatosan kezdtek megváltozni. Ma már nem látom értelmét a visszatérésemnek. De esélyem se lenne, hiszen már a kiközösítésemkor hitehagyottnak számítottam. Akkor most miért térjek vissza oda, ahol olyan dolgokban hisznek, amiben én nem, vagy épp elítélik azt, amiben én hiszek? Azt hiszem, egészen más irányba kell mennem.

Az elmúlt hónapokban több vallásos személlyel beszélgettem. Felkerestem különböző egyházak képviselőit, és még van néhány ember akivel, vagy személyesen, vagy az internet segítségével beszélni akarok. Szükségem van arra, hogy lássam, más emberek miként látják a jövőt. Ők mit tesznek azért, hogy megsokszorozzák a tálentumjaikat. Egy dolog biztos. Nem fogok csatlakozni más egyházakhoz. Az eddigi ismereteim alapján, mindenhol találtam olyat, amivel képtelen vagyok azonosulni. De arra is rájöttem, hogy nem feltétlenül van szükség arra, hogy én egy egyház, felekezet hivatalos tagja legyek. A jövőt egy vallástól független, önkéntes és a szentírás szeretetén alapuló kis létszámú közösség létrehozásában látom. Már beszéltem ilyen kis csoportok tagjaival. Úgy érzem, hogy ezek a csoportok tudják a leginkább kielégíteni egy ember szellemi, és érzelmi szükségleteit.

Annak idején súlyos hibának tartottam, hogy Jehova Tanúi megszüntették azt az elrendezést, hogy 10-20 ember kis csoportokban tanulmányozik, és beszéli meg a tanultakat. Szerintem ennek sokkal több haszna volt, mint 70-100 fős gyülekezetekben egymástól elidegenedve testvérnek nevezni egymást, miközben egymásra irigykedve, pletykálkodva, versengve élik az életüket.

Ezt a postot nem azért írom, hogy megosszam másokkal elmélkedésimet. Egy kérést szeretnék intézni mindenkihez, aki ezt olvassa, függetlenül felekezettől, hogy kommenteljen. Arra kérnélek benneteket, hogy írjátok le, hogy ti mit láttok megoldásnak! Hogyan lehetne egy szellemi közösséget létrehozni? Mik a legelőnyösebb feltételek a nyáj számára? Akinek van ebben tapasztalata, az azt írja le, akinek meg nincs, az meg azt, hogy a szentírás alapján mit lát megoldásnak.