Hétfőn részt vettem a progresszív teológiai fórum második előadásán. A teológusnők gondolatait hallgatva előjött bennem egy gondolat, ami évek óta motoszkál a fejemben, és teljesen más nézőpontban helyezi a férfi/női viszonyt. Kb négy éve, egy másik blogon folytatott vita hozta fel bennem ezt a gondolatot, és már akkor eldöntöttem, hogy fogok írni róla. De valamiért sosem volt aktuális, illetve nem kerekedett ki a gondolat bennem

A téma a női szerepvállalás a keresztény közegben. Legyen az család, vagy épp gyülekezet. Az újszövetségben, Pál apostol elég markánsan fogalmazza meg a véleményét erről. Több levelében is meghatározza a nő helyét.

• A nő feje a férfi, mint ahogy a férfi feje Krisztus. A nő hatalom alatt áll (1Kor 11:3, 10)
• Az asszony engedelmességgel tartozik a férjének. (1Péter 3:1)
• Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, ha mégis lenne valami kérdésük, akkor azt otthon tegyék fel annak, akinek a hatalma alatt vannak, a férjüknek. Ugyanis illetlen dolog a nőnek a gyülekezetben beszélni. (1kor 14: 34,35)
• Arra aztán meg végképp ne ragadtassák magukat, hogy tanítsanak másokat (1Tim 2: 11,12)

Én magam olyan keresztény közösségben szocializálódtam, ahol ezek az újszövetségi gondolatok be voltak tartva. A férfi a családfő, ő dönt a családot érintő kérdésekben. A gyülekezetben vezető szerepe csakis férfiaknak lehetett, a nők szolgálatvállalása pedig teljességgel lehetetlen volt. Az egész közösség a patriarchális szerkezetű volt, ahol a nők részéről csak a csendes, szelíd szellem volt elfogadható. (1Péter 3: 1-4)

Ennek a gyülekezeti és családi felépítésnek némileg ellentmond mindaz, amit Páltól arról olvasunk, hogy az újszövetségben milyen viszonyok lesznek. „Nincs többé… férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Galata 3:28) Itt tehát Pál amellett érvel, hogy nem lehet különbséget tenni férfi és nő között.

A kereszténység igyekszik bemutatni a patriarchalis társadalom emberarcúságát, amelynek alapja az az isteni áldás, ami erőt ad a férfinak krisztusi módon elnökölni a nőn, a nőnek pedig alázatosnak maradni a helyzetében. Nem tagadom, hogy vannak családok, melyekben a férfi és a nő, a fent nekik szánt szerepeket ellátva boldogan tudnak élni. De valljuk be, hogy ez a fajta elrendezés a legtöbb esetben a nők elnyomásához, és azok kényszerű alkalmazkodásához, önmagukról való lemondáshoz vezetett. Mindezt anélkül, hogy a fennálló vallásos közeg, bármilyen más alternatívát nyújtott volna a nőknek. Ha valaki mégis ki szeretett volna kerülni abból a zárt közegből, akkor azt nem tehette meg komolyabb érzelmi sérülések nélkül.

Tehát lehet amellett érvelni, hogy a Szentírásban fent megfogalmazott alapelvek Istentől ihletettek, és egyedüli lehetőségek a boldogságra, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy ez nem igaz. Mint minden olyan esetben, amikor egy vezető Istentől eredezteti a hatalmát, itt is túlsúlyban vannak azok a helyzetek, melyekben a hatalom gyakorlója, Istenre hivatkozva visszaél a hatalmával. Így valójában a gyakorlat mond ellent annak, hogy a fenti alapelvek Krisztusi módon megvalósíthatók. Még akkor is, ha néhány különleges körülménynek köszönhetően valóban találkozhatunk jól működő patriarchális alapokon nyugvó családdal.

Ha jobban utána nézünk, hogy mi az oka annak, hogy a férfi uralkodik a nőn, akkor teljesen vissza kell mennünk Ádám és Éva történetéhez, ahol is maga Isten jelenti ki Évának, hogy bűnének egyik következménye az lesz, hogy a férje uralkodni fog rajta. Tehát Maga Isten az, aki a nőn való uralkodást egy szintre helyezi a fáradtsággal szerzett táplálékkal, a tövis és bogáncskóró terméssel, az izzadsággal szerzett kenyérrel és a fájdalmas szüléssel. Tehát egy csomó olyan dologgal, ami a bűn következménye, és nem a teremtés rendje! Mindez azt mutatja, hogy a teremtés eredeti rendjében, Isten szándékában nem szerepelt a férfiak nők feletti uralma.

Tehát ha ezt és Pál gondolatait a Krisztusban lévő női és férfi szerepeket figyelembe vesszük, akkor a végeredmény az, hogy a férfi és a nő teljesen azonos jogkőrrel, szereppel rendelkeznek. Minden más csupán egy az eredendő bűnnek következményeként az emberi életbe természetellenes módon bekerülő rossz megoldás. Természetesen Pál fent idézett gondolatai nem illenek bele ebbe a képbe. Pál a nőket bizonyos lehetőségektől, jogoktól megfosztó gondolatai valahogy nincsenek összhangban A bűneset előtti, és a Krisztusban lévő férfi/női princípiummal.

Hogy ennek mi lehet az oka? Én elsősorban az ihletés módja körül látom a megoldást. Azok, akik a női szerepet a fent meghatározott módon képzelik el, úgy gondolják, hogy Isten a Bibliát szó szerint ihlette. Azaz minden szó, minden gondolat pontosan úgy szerepel benne, ahogyan azt Isten eltervezte. Ezzel szemben én úgy gondolom, és ebben pont Pálra szeretnék apellálni, hogy a Bibliába bekerült könyvek semmilyen módon nem lettek tollbamondva, hanem minden író a saját korának, habitusának, meggyőződésének, kultúrájának megfelelően a saját véleményét írta le. És pont Pál volt az, aki ezt el is ismerte, amikor a gyülekezeteknek adott tanácsinál kihangsúlyozta, hogy „ezt nem az Úr mondja, hanem én”.(1Kor 7:40)

Tehát ha a Biblia szerint nők feletti uralom ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a bűn többi következménye, amelyek ellen igyekszünk tenni, mégha nem is tudjuk azokat megszüntetni, akkor a nők feletti uralom ellen is dolgoznunk kell, megtéve minden tőlünk telhetőt, hogy semmiben ne szenvedjenek hátrányt a férfiakkal szemben. Mi tartson vissza attól, hogy mindenki a saját jellemének, vágyainak megfelelő szerepet vállaljon és töltsön be egy családban? Szerintem semmi okunk arra, hogy előre meghatározott szerepeket játszunk el, úgy, hogy valójában másra vágyunk. Ha ezt tennénk, akkor egy idegen hatalom alá rendelnénk magunkat, aki a saját igényeinek megfelelően használ minket. Ez pedig senkinek sem jó.

Miért ne láthatna el a nő olyan szerepet, amit a társadalom az elmúlt évezredekben a férfiak princípiumának tartott? És fordítva? miért ne lehetne egy férfi az, aki a családban azokat a feladatokat látja el, amit amúgy a nők szoktak? Kétlem, hogy ettől felborulna a természet rendje. Sőt, ha mindenki azt a dolgot, feladatot látja el, amelyben jól érzi magát, akkor az a boldogsághoz vezethet. 

Szerintem nincsenek nemi szerepek. Alig találni olyat, ami kifejezetten nemhez köthető lenne.