A jelenések könyve az időszámításunk utáni történelem minden időszakában izgatta a vallásos emberek fantáziáját. A benne szereplő jelképek magyarázatát minden időszakban megpróbálták megfejteni, és általában a saját korukra alkalmazni. A könyvben szereplő jelképek, és a hozzájuk tartozó üzenetek mindig is alkalmasak voltak a hívő emberek féken tartására, a bűnös világ feletti ítélethozatalra. Az egyik kedvencem erről a Rózsa neve című film néhány jelenete, amely a skolasztika korában játszódik. A filmben szereplő szerzetesek is  a jelenések könyvének jelképeivel hozzák összefüggésbe azokat az eseményeket, amelyek körülöttük történetek.

A reformáció után kicsit megcsappant az érdeklődés a könyv iránt, mivel Kálvin is meg Luther is azon a véleményen voltak, hogy nem fontos érteni azt a könyvet.Ám az embereket az 1700-as évek végére igencsak elkezdte érdekelni a jelenések könyve. Egyre több magyarázat született, amelyekben a legkülönböző képpen próbáltak magyarázatot találni a jelképekre. Egyre másra születtek a számolgatások, amelyekben Krisztus második eljövetelét, illetve mindenféle politikai eseményt láttak megjövendőlve.Aztán persze ezeket a számítgatásokat mindig valamilyen csalódás követte. Ha pedig valakinek mégis sikerült egy politikai eseményt belemagyarázni a jelenések könyvébe, akkor az felbátorodva ezen újabb magyarázatokat közölt, amelyek viszont csalódáshoz vezettek. Az 1800-as évek közepére már a jelenések könyve, a Dániel könyvével karöltve ezerféle számítgatás alapjául szolgált. Világvégét jósoltak 1843-ra, majd miután elmaradt, toltak rajta még egy évet. A csalódás után, ahelyett, hogy feladták volna a számítgatást újabb és újabb magyarázatokat kerestek és találtak a Bibliában. Egyesek ragaszkodtak a korábbi dátumokhoz, csak átértelmezték a beteljesedést, mások új, bonyolult számítgatásokba kezdtek.

Létrejöttek az adventizmus különböző irányzatai, amelyek mindannyian másféleképpen számolva ezernyi időpontot adtak meg arra, amikor Krisztus eljön. A jelenések könyvének, és a Dániel könyvének magyarázatai általában tartalmaznak egy próféciát is arról az emberről, esetleg szervezetről aki a magyarázatot létrehozta. Ezért hiszik például az adventisták, hogy nagy prófétanőjük, Ellen G. White is meg lett jövendölve. Vagy épp Jehova tanúi, akik egyik vezetőjük J. Rutherford előadásait látták beleírva a jelenések könyvébe.

A nagyobb egyházak, látva azt, hogy a szekták micsoda sikereket értek el a hamis próféciáikkal az egyszerű emberek között az 1900-as évekre maguk is előálltak saját értelmezésekkel, hogy ellensúlyozni próbálják a kisegyházak eszkatológiai magyarázatait.(pl. Moltmann, Pannenberg, Bultmann)

Mivel a könyv leírása semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, ezért minden magyarázó azt olvasott, és olvas mai s bele, amit akar a jelenések könyvébe. Ám az egyszeri hívő, mivel nem érzi magát alkalmasnak arra, hogy értelmezze a jelenések, vagy a Dániel könyvének próféciáit nem csinál mást, mint elfogadja a nálánál tanultabbnak gondolt egyházi teológusok magyarázatait. Főleg akkor, ha abban ő is érintett. Például ha úgy érzi, hogy olyan csoporthoz tartozik, vagy olyan embert követ, akit kétezer évvel ezelőtt megjósoltak, akiről maga Isten adott meg jeleket, hogy felismerjék őt. Közben fogalma sincs arról, hogy micsoda vita folyik a világban már arról is, hogy ki, és mikor írta a jelenések könyvét. Bár a legtöbb egyház biztos abban, hogy a jelenések könyvét az első század végén írta János apostol, sokan(mint pl Isaac Newton) elgondolkodtató bizonyítékokat tárnak fel a sokkal korábbi keletkezésre. A korábbi keletkezés viszont átértelmezheti az egész jelenések könyvét, amely eleve úgy kezdődik, hogy amit abban olvashatunk, annak hamarosan, a közeli időben kell beteljesednie. (Jel 1:1-3) Számomra már ez elgondolkodtató, hiszen azóta közel kétezer év eltelt, és ezt én sok mindennek nevezném, csak közelinek, meg hamarosannak nem.

Szóval miközben az emberek most már 250 éve iszonyatos energiát fektetnek a Jelenések könyvének megfejtésébe, ideje lenne elgondolkodni azon, hogy ezzel mit értek el. Ahogy én nézem a témát, azt hiszem több kárt okoztak mint hasznot. Az emberek akik hittek az önjelölt prófétáknak, eladták házaikat, lemondtak a jövőjükről, azért, hogy később rádöbbenjenek arra, hogy mindezt a semmiért dobták el. A rengeteg csalódás, a sok tönkretett élet inkább az ateizmust illetve a deizmust szolgálta ki, mintsem az Istent. A sok önjelölt próféta többet ártott a kereszténységnek, mint az ateizmus. 1975-ben Jehova Tanúi, 1993-ban David Koresh, és még sok kis keresztény szekta jósolgatta meg a világvégét. De kinek jó ez? Miért jó az, ha egy egyház a félelemre építve térít?

Miközben Jézus a megértés és a szeretet evangéliumát hirdette, ma az egyházak a félelemre és a rettegésre építve próbálják a híveket adakozásra, és szolgálatra ösztönözni. És mi értelme? Semmi. Kiszednek az emberek zsebéből egy csomó pénzt, kihasználják a hívek munkáját, aztán pedig, ha nem jön be a jövendölés, akkor adnak helyette egy másik magyarázatot. Ebben jelenleg Jehova Tanúi jeleskednek, akik szép lassan hátrálnak ki a számukra oly fontos 1914-es dátum alól. Száznegyven éve járják körül ezt a dátumot, mint az indiánok a tűzet, és 20-30 évente újabb magyarázatokkal próbálják bizonyítani azt, hogy Krisztus elkezdte uralmát abban az évben. De mindig kiderül, hogy a magyarázat tarthatatlan. A legújabb magyarázatuk szerint, minden olyan dolgot amiről eddig azt tanították, hogy 1914-ben történt, áthelyeztek egy jövőbeli időszakra, magára hagyva ezzel azt a dátumot, hatalmas kérdőjelet téve ezzel milliók homlokára, hogy akkor most mi is van azzal amit eddig hittünk? Mit is mondjunk ezentúl arról, amit eddig máshogy mondtunk?

Ez egy ékes jelenkori példája annak, hogy mennyire felesleges keresni a Jelenésekben található jelképek magyarázatát. Lehet hogy nincs is. Miért nem inkább azon dolgoznak  az ilyenek, hogy jobb közösségeket hozzanak létre, ahol jó keresztényi szellemiség van? A világvége várás helyett miért nem inkább a rászorulókon segítenek?

Érdekes, hogy miközben a Máté 25. fejezetében található példázatokat a világvége várás egyik bizonyítékának tekintik, a  34-40-ig tartó versek szavait inkább átértelmezik, csakhogy ne kelljen betartani. Pedig a legfontosabb keresztényi cselekedetek ott vannak felsorolva: Az éhesnek enni adni, a szomjasnak inni, az idegent vendégszeretően fogadni, a meztelent felruházni, a beteget ápolni, a rabokat látogatni.

Talán ha a világvége várás helyett, és a félelem helyett, a vallások, és a keresztények erre áldoznának többet, akkor a világ is szebb lenne