A döntést hosszú vívódás előzte meg. De elkerülhetetlen volt. A biblia pontos tanulmányozása, és az egyházban látott, tapasztalt dolgok egyértelmű bizonyítékai voltak annak, hogy az a vallás, amelynek a család évtizedek óta a tagja volt, nem felel meg az igazságnak. Úgy döntöttek, hogy elhagyják az egyházat. A lelkiismeretük azt diktálta, hogy ha Istent szeretnék szolgálni, akkor többé nem azonosulhatnak azzal a vallással, amelyik egyre nyíltabban tett olyan dolgokat, amihez egy keresztény lelkületű ember a nevét nem adhatná. A család összes tagja megírta a saját levelét, amelyben kifejtették, hogy nem kívánnak többé ahhoz az egyházhoz tartozni. Tudták, hogy nem lesz könnyű. A család, a barátok mind ott voltak. Ráadásul egy kis faluban történt mindez, ahol sokan voltak annak az egyháznak a tagjai. De ekkor már úgy érezték, hogy Isten akaratának cselekvése, és az igazság iránti szeretet fontosabb, mint a következmények, amelyek rájuk vártak. A megírt levelet elvitték az egyház helyi vezetőjéhez, aki elég mérgesen, de tudomásul vette, hogy kilépnek az „igaz vallásból”. A szervezeti előírásoknak megfelelően az egyik összejövetelen be is jelentették az egész gyülekezet előtt, hogy a család egyetlen tagja sem tagja már az egyháznak. A gyülekezeten mély megdöbbenés lett úrrá. A faluban futótűzként terjedt a hír, hogy a család egyszerre kilépett az egyházból. Hirtelen megváltozott körülöttük minden. A korábbi barátaik, ismerőseik elfordultak tőlük. Az emberek nem köszöntek az utcán. Megfagyott körülöttük a levegő. A család új közösségbe kezdett járni, ahol az új barátok megbotránkozva vették tudomásul, hogy milyen embertelen módón kezelik őket a régi gyülekezet tagjai. Embertelennek tartották ezt az eljárásmódot. Felfoghatatlan volt számukra, hogy csupán azért mert már nem értenek egyet a volt egyházuk tanításaival, miért kell ilyen otromba módon kiközösíteni ezt a családot, akik mindig tisztességesen éltek. Mindenesetre az új közösség próbálta ezt kompenzálni, és szeretettel vették körül a családot, hogy minél kevesebb érzelmi teher legyen rajtuk a korábbi gyülekezetük tagjai részéről jövő kirekesztő magatartás miatt, amit embertelennek, felháborítónak tartottak.

Az új közösség tagjai Jehova Tanúi voltak. A család ehhez az egyházhoz csatlakozott, miután több hónapos bibliatanulmányozás után rájöttek, hogy a katolikus tanítások nem felelnek meg a bibliában olvasottaknak. Ami ebben a sztoriban érdekes, hogy Jehova Tanúi mélységesen elítélték a katolikus egyház hozzáállását az egyházat elhagyó személyekhez, és azt is, hogy a közösség kerülte a családot, illetve sokan nem köszöntek nekik. Senkiben fel sem merült, hogy az ő szabályzataik is ugyanezt írják elő. Nekik is ugyanígy kell bánniuk azokkal, akik elhagyták Jehova tanúi egyházát. Nem szabad köszönni az ilyen személynek, és semmilyen társadalmi kapcsolatot ápolni vele. Olyannak kell tekinteni az elkülönülteket, kiközösítetteket, mint egy halálos kórral fertőzött undorító személyt, mint egy elméjében megháborodott embert, mint egy halottat. Minden velük ápolt kapcsolat bűn. Ma már Magyarországon ezrek vannak ebben a helyzetben. Olyanok, akik korábban Jehova Tanúi voltak, és rájöttek, hogy egy téves tanításokat terjesztő egyház tagjai, elkülönülve az egyháztól ugyanazt élik át, mint a fent említett család, a katolikus egyház, és az egyház tagjai részéről.

Amiért ezt a történetet fontosnak tartottam megosztani az olvasókkal az az, hogy milyen érdekes ez a kettős mérce, ami Jehova Tanúit jellemzi. A másik egyházat elítélik ugyanazért, amit ők is megtesznek. Az elmúlt hónapokban több ehhez hasonló postot írtam, amelyekből kiderül, hogy míg másokat, más egyházakat elítélnek egy bizonyos magatartásért, cselekedetért, addig ha azt ők teszik, akkor úgy érzik, hogy az az isteni akarat megvalósítása, és a leghelyesebb eljárásmód. Igen ám, de a Bibliát olvasva az ember a következő alapelvre lesz figyelmes: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek” (Máté 7:1, 2). Vajon Ha Jehova tanúi más egyházakat elítélnek a kereskedelemben való részvételért, a pedofil egyházi vezetők bújtatásáért, a szimoniáért, a nepotizmusért, vagy az egyházat elhagyókkal történő bánásmódért, akkor milyen ítéletre számíthat Jehova Tanúi egyháza?

Jehova Tanúi milliói hirdetik napról napra az egyházak feletti ítélet eljövetelét, a hamis vallás világbirodalmának leomlását. A vallások tetteinek egyenes következményének tartják, hogy Jehova ítéletben fogja őket részesíteni. De akkor mire számíthatnak Jehova tanúi? Mire számíthat a Watchtower Bible and Tract Society? Ha újra elolvassuk Jézus szavait a Máté evangéliumából, akkor elmondhatjuk, hogy nem sok jóra. „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek”

Persze én nem szeretném Isten ítéletét hirdetni ezen az egyházon. Nem az én dolgom. De érdemes elgondolkodni ezeken a szavakon. És ha úgy érezzük, hogy nincs különbség Jehova Tanúi és a többi egyház cselekedetei között, akkor érdemes megfontolni a Jelenések 18:4 szavait is, ami Jehova tanúi szerint minden isteni ítéletben részesülő egyház tagjaira vonatkozik. Számomra megdöbbentő az a képmutatás, amit Jehova Tanúi vezetői mutatnak fel. A saját maguk által másokra mondott ítélkezés alapján lehet őket megfogni, és az ítéletet rájuk visszafordítani. És akkor ezt nem is nekünk kell megtenni, hanem az egyház megteszi saját magának. „„amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket”