Megszületett az első olyan ítélet, amelyben az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat (Jehova Tanúi) elmarasztalva lett, mivel a belső szabályzatait, a világi törvények fölé helyezte, áthágva ezzel az idevágó állami törvényeket, és ennek köszönhetően egy pedofil férfi a hatóságoktól való félelem nélkül, nyugodtan kiélhette beteges hajlamait 8-9 éves lányokon. Illetve csak egy lányon, mivel az ítélet egyetlen bátor fiatal nő kiállásának köszönhető. A férfi (?) többrendbeli gyermekmolesztálásért ül börtönben, mivel a perben résztvevő, azóta már felnőtté vált kislányon kívül, több kiskorút is zaklatott, csak ők nem mertek szembe szállni a társulattal. Persze ilyen történetekből nem ez az egy van.

A feljegyzések szerint a Társulat, már a nyolcvanas évek közepe óta fizet olyan fiúknak, és lányoknak, akiket a gyülekezetben szexuálisan zaklattak. De ezek közül soha senki nem ment el odáig, hogy magát a társulatot tegye felelőssé, amiért ilyenek megtörténhetnek az egyházban. De vajon miért? Miért nem történt az elmúlt 25-30 évben hasonló eset? Miért nem került soha a társulat az újságok címlapjára, mint olyan szervezet, amely egy pedofil paradicsomot tart fenn, lehetővé téve az ilyen bűnök eltusolását, a bűnös méltó büntetésének elmaradását, illetve további gyermekek molesztálását? Sajnos erre egyetlen magyarázat van. Azok a gyermekek, akiket szexuálisan zaklattak, és a szüleik, akik ezt széttépett szívvel vették tudomásul, mind egy olyan szervezet tagjai, melyet a mindenható Isten, Jehova hozott létre az ő nevének megszentelésére. Mindenki, aki e szervezet tagjává lesz, minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne hozzon nyilvános szégyent erre a szervezetre, mert úgy érzi, hogy akkor magára Jehovára hozna szégyent. És vajon hogyan tekintene a mindenható Isten egy olyan családra, amely képes lenne az egész világ előtt megszégyeníteni az ő saját vére által megvásárolt, és megtisztított népét? Ki merne egy ekkora felelősséget a vállára venni? Ki merne perbe szállni magával a Teremtővel? Senki. Az eddig súlyos károkat szenvedett gyermekek, és a szüleik, inkább vállalták az őket ért rendkívüli érzelmi károkat, amelyek valószínűleg sosem gyógyulnak be, minthogy kárt okozzanak Jehova Isten csodálatos szervezetének, amely ma Őt képviseli itt a földön. Jehova kinevezte Jézust ennek a szervezetnek a fejévé, és most ő irányítja a mennyből ezt a világméretű prédikáló munkát, illetve a gyülekezeteket. Mindenki retteg attól, hogy megkérdőjelezze ennek a szervezetnek az eljárásait, szabályait. Ez tette lehetővé, hogy több ezer gyermek ki legyen téve beteges hajlamú férfiak szadista vágyainak anélkül, hogy valaha is félniük kellene attól, hogy a törvény szigora lesújt rájuk.

Persze voltak olyanok, akik ki mertek állni, és szembe mertek menni a társulattal. Ők azok, akikkel eddig minden esetben meg tudott egyezni a társulat peren kívül, és egy jókora összeg kifizetésével, megvédte a szervezet hírnevét. Kíváncsi lennék, hány ilyen eset van, akiknek az egyszerű emberek - kisnyugdíjasok, kisgyermekek, éhbérért dolgozó munkások – által bedobott adományokból, dollármilliókat fizettek ki? Vajon hány özvegyasszony, hány két fillérjére van szükség az ilyen peren kívüli megegyezések kifizetésére, illetve a fent említett elmarasztaló ítélet miatti 28 millió dollár kifizetésére? Vajon hányan tudják azt, hogy ami pénzt a Máté 24:14 feliratú adományládába dobnak be, annak jelentős mennyiségét olyan személyeknek fizetik ki, akiket a társulat hivatalos képviselői szexuálisan zaklattak, illetve olyan áldozatoknak, akiknek a társulat szabályzata lehetővé teszi, hogy úgy zaklassák, hogy ezt büntetlenül megtegyék egy ideig?

A másik dolog, ami kifejezetten undorító ezen ügyek kezelésében, hogy a társulat, csak abban az esetben foglalkozik az üggyel, tekinti jogosnak a vádat, ha arra legalább két tanú van. Ha nincsenek tanúk az ügyben, akkor nem is ismeri el a bűnt. Persze ez érthető. Minden pedofil igyekszik gusztustalan ténykedését úgy időzíteni, és olyan helyen végrehajtani, ahol legalább ketten láthatják. Mi sem természetesebb ennél. Hiszen mindenki számára természetes, hogy az undorító, gusztustalan nemi vágyakozását a lehető legnyilvánosabb módon elégítse ki. A Társulat ezen elvárása (két tanú) természetesen bibliai alapokon nyugszik. Mind a mózesi törvény, mind az újszövetség kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy csak abban az esetben lehet jogosnak tekinteni egy vádat, ha arra legalább két tanú van. Ebbe nem lehet belekötni. Viszont 2012-ben figyelmen kívül hagyni a tudomány fejlődését, és ma is egy 2-3 ezer éves módszer szerinti bizonyítási eljáráshoz ragaszkodni, enyhén maradinak tűnik. A mindennapos bűnügyi sorozatok kisnyugdíjas nézői is tisztában vannak már azzal, hogy a tudományos technikáknak köszönhetően, szemtanúk hiányában is lehetséges kétséget kizáróan bizonyítani valakinek a bűnösségét. Ma képzett pszichiáterek foglalkoznak a szexuális zaklatást elszenvedett gyermekekkel, és meg tudják állapítani, hogy a gyermek kitalálta, vagy megélte a történetet. Ezek után pedig az erre specializálódott nyomozók képesek eldönteni, hogy történt-e bűntény.Az áldozattal pedig hónapokig egy speciális szakember foglalkozik, hogy nagy nehezen fel tudja dolgozni a történteket. Ezzel szemben a társulat megelégszik azzal, hogy 8 általánossal rendelkező helyi vének kezeljék az ügyet, ahogy sikerül nekik. Ez is jobbára kimerül abban, hogy "bízd Jehovára"

Hogy ez az eljárás miért nem jó a szervezetnek az szintén a fenti magyarázatban található. A szervezet vezetői sem szeretnék, ha nyilvánosságot kapna az a tény, hogy Jehova tanúi gyülekezeteiben, is mint sok más egyházban jelen van a pedofília. Olyan ciki, hiszen hányszor ítélték el az egyházakat ugyanezért. Hányszor használták fel más egyházak pedofil eseteit arra, hogy bizonyítsák, az az egyház csakis hamis lehet. Ha kiderülne, hogy Jehova Tanúi sem mentesek ettől akkor ezzel szégyen érné Jehova szervezetét, és ezzel magát Jehovát is. Ha kiteregetnénk a szennyest, akkor Jehova neve nem megszentelve lenne, hanem bemocskolva. Ezért kell minél inkább titokban tartani az ilyen eseteket. Ezért kell kiközösítéssel fenyegetni az áldozatokat, és a családtagjaikat, hogy ne beszéljenek erről senkinek, mert rágalmazásért ki lesznek közösítve Jehova szervezetéből. És ezt ki merné felvállalni? Ki dobná el az örök élet reménységét egy ilyen bagatell ügyért? Az új világban úgyis sokszorosan kárpótolva lesz mindenki, azért amit itt elszenvedett. Már csak addig kell kitartani, hogy eljöjjön. Hogy aztán addig milyen hatással van az áldozatra, a családjára, a gyülekezetre egy ilyen ügy, az meg kit érdekel? Oldja meg Jehova. Az ő szervezete, az ő szolgái. A lényeg, hogy a szervezet hírneve tiszta maradjon. De vajon meddig lehet ezt megoldani?

u.i.: Az elmúlt 10-15 évben nagyon sok gyülekezeti felvigyázó, vagy pedofil ügyekkel kapcsolatba került személy különült el az egyháztól, illetve lett kiközösítve, mert az Istentől kapott lelkiismeretük nem engedte, hogy a társulat által meghatározott módon kezeljék az ilyen ügyeket. Úgy érezték, hogy az áldozatok és a még áldozattá válható gyermekek érdekében sokkal komolyabb fellépés szükséges az ilyen ügyekben. Mivel a Társulatnál süket fülekre találtak, ezért önmaguktól tettek lépéseket. Sajnos ezek után, tettükért ki lettek közösítve, vagy pedig ezt megelőzendő elkülönültek. A kérdés: ki a nagyobb bűnös? Aki kiteregeti a szennyest, vagy aki nem tesz semmit azért, hogy a mosógép jól működjön? Vajon hitehagyottnak tekinthető egy olyan személy, aki hitét megtartva, embertársai iránti szeretetből, az Istentől kapott lelkiismeretére hallgat?