Ebben a posztban Szabados Ádám néhány héttel ezelőtti posztjára szeretnék reagálni. Mivel ki vagyok onnan tiltva, csak ez a lehetőségem van.

Ádám a posztjában arra szeretne kilukadni, hogy a progresszív ideológia elmegy a valóság mellett azzal, hogy az egyén önrendelkezésére helyezi a hangsúlyt. Ezt írja: "a progresszív ideológia szabadságharc a társadalmi hagyományokkal és az emberi természettel szemben." A posztból és Ádám korábbi írásaiból arra lehet következtetni, hogy a homoszexualitás, a poliamoria, a házasságtörés, illetve a házasság előtti, illetve azon kívüli nemi élet szembe megy a társadalmi hagyományokkal, és az emberi természettel. Más konzervatív/fundamentalista teológusokhoz, hívőkhöz hasonlóan azt a nézetet szeretné elhitetni az olvasóival, hogy ezek olyan szokások, amelyek az elmúlt kb. száz év liberális, keresztényellenes ideológiáinak köszönhetően vernek egyre vastagabb gyökeret a társadalomban, szabadságharcot folytatva az emberi természettel és a hagyományokkal. 

Ádám ebben a posztban teljesen figyelmen kívül hagy egyszerű tényeket, amelyek valószínűleg sosem jutottak eszébe, vagy vallásos meggyőződése miatt nem hajlandó figyelembe venni  őket. Emiatt egy alternatív, vallásának köszönhetően létrejött valóságban él, amiről azt hiszi, hogy az az abszolút valóság, és az ő nézeteitől való eltérés jelenti a valóság figyelmen kívül hagyását. 

Mert mi a valóság? A valóság az, hogy a homoszexualitás, a poliamoria, a házasságtörés, a paráznaság mindig is részét alkotta a társadalmi hagyományoknak. Ha Ádám szerint a Biblia 3500 éves, akkor az azt jelenti, hogy már 3500 évvel ezelőtt beszámoltak arról, hogy ezek a szokások szerves részét alkották a Bibliai idők társadalmának. Ez a könyv már az elején, még a bibliai idők előtti korszakból beszámol arról, hogy a többnejűség és a házasságtörés szerves részét alkotta az emberek életének. A biblia minden negatív megjegyzés nélkül beszámol arról, hogy prostituálthoz járni teljesen természetes dolog volt. Majd később a Biblia törvényei felszólalnak ezek ellen a szexuális szokások ellen, hitelesen bizonyítva ezt, hogy ezek a szexuális szokások, "kilengések" már akkor szerves részét képezték a társadalmi hagyományoknak. Más nemzetek történelmi beszámolóiból is kiderül, hogy nem csak a zsidók, hanem a történelem során létező más népek társadalmi szokásainak is szerves része volt a homoszexualitás, a házasságtörés, a paráznaság. Még azokból a beszámolókból is, amelyek arról szólnak, hogy tűzzel vassal irtották az elvakult hívők ezen szokások gyakorlóit, az derül ki, hogy a legkegyetlenebb kínzások, üldözések sem voltak képesek kiirtani az emberiségből. Sőt! Egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy gyakran azok is gyakorolták a nyilvánosság előtt elhajlásnak, bűnnek tekintett szexuális szokásokat, akik amúgy azok üldözésének vezéralakjai voltak.

Szóval azt állítani, hogy a szexuális identitás változatossága, a szexualitáshoz, szerelemhez való hozzáállás sokszínűsége társadalmi hagyományokkal és az emberi természettel szemben folytatott szabadságharc nem más, mint a valóság tagadása, nem más, mint az emberi természet évezredes működésének és a társadalmi hagyományoknak, azaz a VALÓSÁGNAK A TAGADÁSA! Miközben ő maga a másik oldalt tekinti valóságtagadónak.

De nézzünk meg egy másik, konkrét helyzetre vonatkozó gondolatot Ádám posztjából. Ádám azt állítja, hogy a progresszív ideológia egyik fontos harca "a nemi identitás egyéni meghatározásának a jogáért való küzdelem."

"egyén önrendelkezéséről szól: önmagunk meghatározásáról és saját életünk és testünk feletti döntésről. Ahhoz, hogy szabadok lehessünk, kell, hogy legyen jogunk a testünk felett...Ha mások határozzák meg a nemünket (pl. az orvos, aki születésünkkor „besorol” bennünket valamelyik nembe), akkor nem mi rendelkezünk önmagunkról. Ahhoz, hogy szabad legyek, ezt a döntést nekem kell meghoznom önmagamról."

Vajon a nemi identitás az adott egyén általi meghatározása arról szól, hogy rendelkezünk a saját testünk felett és szabadon döntünk arról, hogy milyen nemünk van? Ádám itt is elkövet egy hibát, nem arról szól a szabadság, hogy én dönthetem el a saját nememet. A szexuális irányultság és a nemi identitás NEM DÖNTÉS KÖVETKEZMÉNYE. Az önrendelkezéshez való jogra nem a döntéshez, hanem ahhoz van szükség, hogy a már bennem, tőlem teljesen függetlenül kialakult identitást  MEGÉLHESSEM! Azoknak akik úgy gondolják, hogy a szexuális irányultság, identitás csupán döntés kérdése, azt ajánlom, hogy próbálják ki. Hozzanak egy döntést, hogy 10 percig, vagy egy hétig a saját nemükhöz fognak vonzódni, és férfiként férfibe, nőként pedig nőbe lesznek szerelmesek, illetve arra fognak vágyni, hogy a saját nemükből szexelhessenek valakivel. Ha csupán döntés kérdése lenne ez, akkor az érzéseik és a vágyaik a döntés következtében meg fognak változni. (mellékesen megjegyzem, hogy az az érzésem, hogy azok tekintik ezt döntéstől függő dolognak, akik a saját döntésük következtében küzdenek a bennük lévő valódi identitás ellen). 

A szexuális irányultság és a nemi identitás nem szabadság és nem döntés kérdése. Csupán a megélése az. Én néhány éve elég sokat foglalkoztam a homoszexualitással. Például kitöltöttem a Kinsey tesztet, ami azt segít meghatározni, hogy az embernek milyen a szexuális irányultsága. Több fokozat is van. A teszt szerint megingathatatlanul és teljesen heteroszexuális vagyok. Még meleg pornót is néztem, hogy lássam milyen hatással van rám. A férfiak kefélését undorítónak tartottam, a leszbikust pedig unalmasnak. Bár a leszbikus pornónak megvolt az az előnye, hogy szép nők voltak benne. A szép nőket pedig már csak azért érdemes nézni, mert szépek. Aztán ennyi. De én soha életemben nem hoztam semmilyen döntést. Amikor óvodás koromban kislányokkal elbújtunk, hogy ismerkedjünk egymás testével, és imitáljuk a felnőttektől ellesett szexmozdulatokat, akkor abban semmilyen döntés nem szerepelt részemről. Mindentől teljesen függetlenül lányokkal képzeltem el ezt a tevékenységet már 4-5 évesen. És most is.

És azok az emberek, akik az enyémtől eltérő módon állnak hozzá a nemiséghez, azok is pont úgy vannak, mint én. Nem döntöttek. Bennük VAN.

Ez a valóság.

Ádám az abortusz kérdésében is kihagy sok tényezőt. Nem tud róluk. Ez az ismeret hiány okozza azt, hogy csak a saját világát tekinti valóságnak. Mert a többiről vagy szándékosan, vagy tudatlanságból nem vesz tudomást. Ez a fajta gondolkodás vezet a szektássághoz.