A megváltás. Ez az a téma, ami körül egyre többet forog az agyam. Az elmúlt egy évben több posztot is írtam arról, hogy a megváltástan körül valami nem stimmel számomra. Messziről rátekintve nekem úgy tűnik, hogy a megváltástan egy jól és pontosan felépített vár, amely stabilan áll a helyén, de a hozzá vezető út ismeretlen, tele van megmagyarázatlan kérdésekkel, téves útjelző táblákkal, akadályokkal, áthidalatlan szakadékokkal. Kicsit olyan, mintha csak akkor lehetnél ennek a várnak a lakója, ha beleszületsz. Ugyanis máshonnan oda eljutni, szinte lehetetlen.

Én úgy gondolom magamról, hogy azért hiszek a megváltásban, mert sok tekintetben ezt tartom az egyetlen értelmes magyarázatnak arra, hogy ábrázoljam a materializmus és az idealizmus közötti szoros kapcsolatot. De be kell vallanom, hogy én ide születtem, és fogalmam sincs, hogy milyen úton lehet idejutni. Azt látom, hogy a kereszténység - annak központi tanításával a megváltással -  egy olyan eszme, ami más kultúráknak, másként gondolkodó embereknek elérhetetlen. Mi akik ebbe a "várba" születtünk, jól elvagyunk benne, néha kikiabálunk, másoknak, hogy jöjjenek ide, mert itt jó, aztán azok vagy jönnek, vagy nem. Ha nem jönnek, akkor elintézzük annyival, hogy biztos "kecske"(Máté 25:33) Vagy azzal magyarázzuk, hogy nem lett  kiválasztva a világ teremtése előtt (Efézus 1:4) Ezekkel a magyarázatokkal aztán jól elvagyunk, mert leveszi a vállunkról a felelősség terhét, és ráhárítjuk arra, aki valamilyen számunkra ismeretlen okból képtelen beköltözni a mi biztonságosnak hitt várunkba.

Közben fogalmunk sincs, hogy mi van a váron kívül, és elképzelésünk sincs, hogy egy nem keresztény háttérből, kultúrából érkező ember milyen viszontagságokkal néz szembe, hogy valahogy megértse a megváltástant. Én egy időben foglalkoztam mongolokkal, és tanultam is a nyelvüket, hogy tudjak nekik beszélni Istenről és a kereszténységről. Aki nem próbált ilyet, annak fogalma sincs, hogy milyen kihívás ezt megtenni.

Ezért úgy döntöttem, hogy elhagyom a várat, és megpróbálom a várból kifelé haladva megismerni az idevezető utat. Magyarán megvizsgálom a megváltástant olyan oldalakról, ahol még sosem jártam.

Az első kérdés ami felmerült bennem, hogy a zsidók miért nem fogadták el tömegesen a messiást? Ezzel párhuzamos kérdés, hogy a hellén kultúra tertületein viszont miért volt sikeres az evangelizálás?

Nézzük előszőr a zsidókat.

Általános magyarázat arra, hogy a zsidók jelentős része miért nem fogadta el Jézust messiásnak az, hogy ők nem ilyen messiást szerettek volna. Ők arra vártak, hogy mint addig minden esetben, az Istentől küldött szabadító, a nemzet élére áll és dicsőséges hadvezérként lerázza a nemzetről a rabigát. Erre jött Jézus, egy ács, akinek esze ágában sem volt tenni semmi dicsőt, hanem csupán tanította az embereket, és kisegítette őket a bajaikból. Neki elég volt egy szamár a bevonuláshoz, és elég volt megalázottan tűrni a kínzásokat.

De vajon felelősségre vonható egy zsidó, ha azt mondja, hogy "nem kérek Jézusból"? Mondhatjuk neki, hogy ha nem fogadod el a Megváltót, akkor részed a kénkövel égő tüzes tó lesz? Hogy erre a kérdésre választ kapjunk, érdemes kicsit körülnézni az ószövetségben a benne szereplő "megváltó" kifejezések körül. Ma már egy egyszerű számítógépes keresőprogrammal is megoldható. Beütjük a 'megváltás' vagy a 'megváltó' szót a keresőbe, és a program kidobja, hogy ezeket a szavakat a Biblia hol használja.

Ami érdekes, hogy a megváltó, a megváltás szavak, illetve ezek ragozott formája alig több mint húszszor szerepel az ószövetségben. Így nem nagy munka leellenőrizni, hogy egy zsidó számára mit jelent a megváltás. Ez a szó majdnem minden esetben Istenre vonatkotik, akit minden esetben múlt, vagy jelenidőben neveznek megváltónak és nem jövő időben. A Jeremiás 50:34 az egyetlen olyan vers, ahol  jővő időben történő megváltásról van szó, de ott is csupán a babiloni fogságból történő megváltás szerepel.

Az ószövetségben sehol nincs szó egy megváltóról, aki majd eljön, és megvált a bűneinktől. A megváltó kifejezés minden esetben arra utal, hogy Isten tevőlegesen részt vesz Izrael megszabadításában, jobbára a szomszédos nemzetek elnyomása alól. Nincsenek egy új megváltóról szóló próféciák, nincsenek meghatározások arról, hogy milyen megváltóra várjanak, nem beszél az ószövetség arról, hogy a megváltó a bűnöktől vált meg. Az ószövetség egyáltalán nem beszél megváltóról jövő időben. Ezzel a poszttal csupán a Megváltó kifejezéssel foglalkozok, illetve a Szabadító-val, amiről ugyan nem írok, mert az is csupán a megváltóval közösen, azzal párhuzamosan szerepel az ószövetségben.

Tehát egy zsidónak hiába beszélünk a megváltóról, ugyanis annak keresztény szemszögből nézett tevékenysége semmilyen módon nem igazolható az ószövetségből. Az ószövetségi megváltó a nemzetet váltja, szabadítja meg. Nem az egyént. Az ószövetségi megváltó a nehéz helyzetből, rabságból szabadít meg, nem a bűntől.

Így viszont van egy áthidalhatatlan szakadék az ószövetségi és az újszövetségi megváltástan között.